FIGYELEM (18+) téma!
(Mivel
nincs magyar verzió, így a fordítás saját, azaz nem hivatalos. Sajnálom.)
The
thing about us, about humans, is that we're basically walking, talking bags of ego. We think we know it all, that we see
into all the hidden playes. But deep
down, we know how ridiculous that is. We wonder about certain noises, and certain sights. And the cold spots, of course.
~
Az
a helyzet velünk, emberekkel, hogy mi alapjában véve sétáló, beszélő ego-zsákok vagyunk. Azt gondoljuk, hogy mindent
tudunk, hogy átlátjuk az összes rejtett játszmát. De mélyen lent, tudjuk, hogy
milyen nevetséges is ez. Rácsodálkozunk bizonyos zajokra és bizonyos látnivalókra.
Meg persze a hideg foltokra, természetesen.
‡
Declan
Thomas is an ex-inmate of an insane asylum that was destroyed in a fire, he has
the strange ability to step inside a person’s madness—and sometimes cure it. He
hopes to one day cure his own, but time is running out, as a demonic predator
pursues him. Collects the five-issue miniseries.
~
Declan Thomas egy elmegyógyintézet régi lakója, amit elpusztított a tűz. A
férfi furcsa képessége, hogy képes más emberek őrültségébe belépni – és néha
meggyógyítani azt. Abban reménykedik, hogy egyszer a saját elméjét is
meggyógyítja, de az ideje egyre fogy és egy démoni ragadozó követi. A kötet öt
mini-sorozat részt tartalmaz.
Kiadás részletei:
Dark Horse Comics, 2013
110
oldal · ISBN: 9781616551360
Illusztrálta:
Juan Ferreyra
|
A sorozat részei:
Vol.
2. – The Bad Seed
Vol.
3. – Toss The Bones
(nem
befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem:
‡
Nimble Jack |
Rémesen
buggyant, de iszonyatosan jó sztori. Az elején csak tátottam a számat, aztán
elkapott az egész lendülete. Adott egy őrült, egy nővér és egy őrülettel
táplálkozó, elmebeteg démonikus lény. Az előbbiek menekülnek, a Rém vadászik,
és közben hullanak az öngyilkosságra rávett beteg fejű emberek. Meglessük
Otherworldöt, ahova csak a zakkantak látnak be és kiruccanunk Félelemországba,
ahol a zsigeri félelmeink ténylegesen az őrületbe kergetnek.
Durva! De annyira állat az összes rajz is! Belehabarodtam.
Imádtam,
ahogy egyre inkább körvonalazódott bennem, hogy mi miért történt vagy mi
váltotta ki. Alig bírtam félretenni a képregényt, annyira érdekelt minden, ami
Declannel meg a hidegpontokkal kapcsolatos. Még Nimble Jack is tetszett,
szeretem az ilyen groteszk – kattant fazonokat. Ráadásul vicces volt, hogy szegény Declant kipécézte a Rém, mert különösen finom falatnak tűnt számára... rég olvastam ennyire humorosan durva lezárást.
(OFF: Értem, hogy horror képregény, de azért elröhögtem magam, annyira idióta volt a vége.)
Miről szól a sztori?
Ez a
történet az őrületről, az éhségről és az őrület-éhségről szól. Mert mi van, ha
szembejön velünk Nimble Jack, aki az őrülettel táplálkozik, és úgy dönt, hogy
mi leszünk a vacsora? Mindannyian félünk valamitől, ő ezt fóbiává / őrületté
hergeli bennünk, aztán elhiteti velünk, hogy egy rémálomba csöppentünk. Az
agorafóbiás csajt, aki fél az utcán lenni egy színpadra állítja, ahol mindenki
őt nézi és képtelen kiszabadulni a helyzetből… A nő megöli magát, Nimble Jack
táplálkozik. (Talán ez volt számomra a legsokkolóbb, hiszen agorafóbiás voltam.)
Igazából
már az Elmegyógyintézet megfogott a legelején, mert valamiért szeretem az
Asylumokat (filmben, könyvben vagy játékban…). Ráadásul nem szimpla, hanem ön-,
és közveszélyes futóbolondok cirkálnak a folyosókon, akik kihasználják azt,
hogy a tűzvészre figyelnek az ápolók. A főszereplővel, Declannel is itt
találkozunk először, aki a tűzvész közben találkozik Nimble Jackkel és „valami
történik vele” – „Hideggé” válik, vagyis olyan mintha ki lenne hűlve… Később
egy Reece nevű ápolónő veszi magához a férfit – felolvas neki, sapkát köt a
fejére, szülinapot ünnepel vele -, és szeretné meggyógyítani. A nő kapcsán
ismét felbukkan Nimble Jack a férfi életében, ám mivel kipécézte magának
Reece-t, így Declan észhez tér… már amennyire… és szép lassan megkezdődik az ámokfutás
az életükért.
Ajánlás: felnőtteknek! Erőszakos, véres és kegyetlen
horror, de egy elég összetett történetet feldolgozó, jól kitalált képregény is
egyszerre.
Folytatás esélye: Ha rajtam múlik, akkor biztosan folytatni fogom, de lehet, hogy körbenézek még az író és az illusztrátor munkái között is, mert bejön, amit csinálnak!
Értékelés:
5
Idézetek:
‡
– This
place. I know this place.
– We all do. It's the city you're scared of. The closet you don't want to open.
The woods you don't want to enter.
It's the door we all spend our lives
trying to close. It's the edges of
our sight.
~
-
Ez a hely. Én ismerem ezt a helyet.-
Mindannyian ismerjük. Ez a város,
amitől rettegsz. A szekrény, amit nem akarsz kinyitni. Az erdő, amibe nem akarsz belépni.
Az ajtó, amit egész életünkben próbálunk
zárva tartani. A szemünk sarkából
elkapott dolgok… (vagy: Ezek a látómezőnk szélei / élei…)
‡
– Isn't
this beautiful? Just keep breathing normally. Think about how pretty this is.
– It's…
scary to be outside.
– I
know. But this is the only way to get better. Your agoraphobia won't be cured if you're just sitting inside, staring out
the window. You have to face your
fears. You want to live a normal life,
don't you?
– The
other nurse said I am normal. I'm
just a different type of normal.
~
-
Hát nem gyönyörűséges? Csak lélegezz normálisan. Gondolkodj azon, hogy milyen
szép is ez [a hely].-
Olyan… ijesztő kint lenni.-
Tudom, de ez az egyetlen módja, hogy jobban legyél. Az agorafóbiád nem fog elmúlni, ha csak bent ücsörögsz és nézel ki az
ablakon. Szembe kell nézned a
félelmeiddel. Normálisan akarsz élni,
nem?-
A másik nővér azt mondta, hogy normális vagyok.
Csak másféleképpen vagyok normális.
‡ ‡
‡ ‡ ‡
Képek a Pinterestről.
COLDER
sorozat a GoodReads-en!
‡ ‡
‡ ‡ ‡
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése