– Akarsz-e a legeslegjobb öribarim lenni
ezen a földkerekségen?
– Hogyne. De ha pocsék lesz a könyv, amit
adtál, lehet hogy meggondolom magam.
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel
a hazugságoknak?
Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő
történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű
múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom
útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.
A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik
Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a
legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt
benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni
magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak
kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását.
Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást
szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva
lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor
gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség
az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A
Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával
ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…
Könyv
információk:
Eredeti mű: Hopeless
Eredeti megjelenés éve: 2012
Könyvmolyképző,
Szeged, 2014
404
oldal · puhatáblás ·
ISBN:
9789633733943 ·
Fordította:
Sándor Alexandra Valéria
|
Colleen Hoover a blogon:
1. Reménytelen
2. Reményvesztett
2,5. Helló, Hamupipőke!
(befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért
olvastam el?
Rengeteg molyos ismerősöm / figyeltem odavan ezért a
regényért és összesen 408 moly KEDVENCelte. :D Szeretem az írónő másik
sorozatát – Slammed – Szívcsapás -, meg úgy általában jónak tartom a Rubin Pöttyös könyveket.
Szerintem
Mit is mondhatnék egy olyan könyvről, aminek a csavarjaira szinte az
elején rájöttem? Sajnálom, de az összes fordulatát – egyetlen kivétellel –
kitaláltam a könyv negyedénél..., persze a fennmaradó egy csavar is eléggé fájt / ütött.
Nem tudom elképzelni, hogyan érezhet az az olvasó, aki nem rakja össze a
dolgokat és mindhárom „esetet” élesben éli meg olvasás közben.
Durva, megrázó sztori, mégsem érintett meg túlságosan…
Hol is
kezdjem?
Körülbelül az elején akartam feladni a könyvet, amikor azzal
a felütéssel kezdődött a regény, hogy a csaj konkrétan bárkit lesmárol…
bármilyen random srácot beenged a hálószobájába… átveri az anyját… mindeközben
egyébként rendes lány, de így elkezdeni a könyvet? Hát megvolt róla a
véleményem. Sky-t a későbbiekben megkedveltem, ahogyan a barátnőjét is – bár
azért van bennem némi elítélés az irányába, de nem ismerem a Miért?-jeit,
szóval igyekszem figyelmen kívül hagyni -, aki barátnak nagyon jó, partnernek
kevésbé.
Szóval Sky (múltjának a) története… ha azt mondom, hogy a
századik oldalnál 100%-ig biztos voltam a NAGY csavarban, aztán nagyon hamar
rájöttem a többire is? Nem mondom, hogy
nem ítélem el az ilyesmit, de nem kaptam tőle sokkot, nem érintett meg. Annyira
egyértelműnek tűnt, hogy erre hegyeződik ki a történet… (Spoiler. Jelöld ki, ha érdekel: Apuci erőszakolgatta Sky-t / Hope-ot kisgyerekként,
aztán megerőszakolta a szomszéd kislányt, aki véletlenül Holder testvére volt,
de fiatalabb férfiként meg a saját húgával erőszakoskodott. Nekem egyedül a
középső rész volt meglepetés, ugyanis még azt is hamar kisakkoztam, hogy
kicsoda „Apuci” testvére és mit is tett. Spoiler vége.)
Alapvetően nincs bajom a hányattatott sorsú karakterekkel,
főhősökkel a regényekben. Szerintem mindenkinek vannak jobb és rosszabb napja
(hónapja, éve), és ezek (is) formálnak minket. Nagyon tetszett, hogy a
főszereplők futás által elérik a személyes „zen”-jüket, kikapcsolnak. Tetszett
Sky és Holder párosa is, egészen aranyosak voltak a kissé klisés
húzódzkodásaikkal együtt is.
Én a regényben az apróságokat élveztem a legjobban, főleg a
mellékszálon történőket: Sky és Breckin összebarátkozását, a futásokat, a lány
technológiai felfedezéseit és a velük kapcsolatos poénokat. A főszál a múlttal
meg a traumákkal nem kötött volna le, ha nem lettek volna szerethetőek az egyéb
karakterek és nem lett volna benne ennyi humor.
Összességében
Legyen négy csillag, bár szívem szerint lejjebb mennék, ha:
1) nem szeretném az írónőt;
2) nem szeretném a Slammed szériát és
3) nem szeretném a karaktereit. Az új
legjobb öribari mindent vitt nálam (Breckin, a meleg mormon srác).
Komolyan... a nagy fordulatokat kábé a századik (?) oldalon
tudtam, egyetlen csavarocska lepett meg, bár igazából az is elég egyértelmű
volt, ha jobban belegondolok. A HOPELESS is tetszett, de azt is tudtam, miért „hopeless”.
Szóval semmi meglepő, semmi olyasmi, amitől könnybe lábadt volna a szemem, de
mégsem tartom nagyon rossznak. Egynek abszolút elment, bár azért vannak benne
olyan részek, amik nem tetszettek. (Főleg az eleje ugye…)
Érdekel a folytatás annak ellenére, hogy a barátnőm azt mondta, szerinte elég ennyiben hagyni
a sztorit. Szép kerek történet, amit lehet folytatni, ha úgy tartja az ember
kedve – és az enyém úgy tartja.
Lehet, hogy megbánom, de kíváncsi vagyok.
Kedvenc: Breckin
(meg az e-book olvasós rész)
Tetszett: Holder sms-ei, Sky hozzáállása a
cetlikhez és a kapcsolata Karennal, szexelős sms… (Haláli volt!), e-book olvasó
Értékelés: 4
Nem
szerettem:
▪ Az egész kiszámíthatóságát.
▪ A klisé-poénokat.
▪ A like / love –féle LIVE vonulatot…
akkora marhaságnak tűnik, mint ide Kanada. Ráadásul a magyarban nem is jött ki
szépen szerintem. (Tudom, vannak ám gondjaim…)
Angol:
“Live. If you mix the letters up in the words like and
love, you get live. You can use that word.” (…)
“I live you, Sky,” he says against my lips. “I live you
so much.”
|
Magyar:
– Élek. Ha összekevered a like (szeret) és a love
(szerelem) betűit, ki tudod belőlük rakni, hogy live (él). Használhatod arra, amit érzel. (…)
– Igen, élek. Veled és érted, Sky. Úgy, mint még soha életemben.
|
Ajánlom,
ha…
▪ szereted Colleen Hoover stílusát és
történeteit;
▪ szereted a sportos regényeket (Sky
és Holden hobbiból futnak);
▪ egy megrázó szerelmi történetet
akarsz olvasni;
▪ nem zavarnak a sérült / bántott
emberek a regényekben.
Nem
ajánlom, ha…
▪ a fentiekre NEM a válaszod;
▪
nem szereted az olyan
történeteket, ahol pikk-pakk rájössz az összefüggésekre;
▪
nem bírod a pedofíliát
tartalmazó sztorikat, a családon belüli erőszakot, az erőszakos vagy hirtelen
haragú (aka. „szenvedélyes”) karaktereket.
Kedvcsináló idézetek:
☀
– Unatkozom – sóhajtja.
– Akkor menj haza.
– Nem akarok. Te mit csinálsz, amikor unatkozol? Nincs net,
nincs tévé. Csak ülsz itt, és arra gondolsz, milyen jóképű vagyok?
– Olvasok. Sokat – közlöm a szemem forgatva. – És néha sütök.
Meg futok.
– Olvasás, sütés, futás. És egy kis képzelgés rólam. Milyen
élményekben gazdag életed van!
– Szeretek így élni.
Azért is szeretem a könyveket, mert képesek egy-egy fejezetbe
sűríteni a szereplők életét. Sajnos a valóságban erre nincs lehetőség. Nem tehetsz
egyszerűen pontot egy fejezet végére, ha nem akarsz valamin keresztülmenni,
hogy egy kellemesebb résszel folytasd a cselekményt. Az élet nem fejezetekből
áll, hanem percekből. Minden, ami veled történik, gyors egymásutánban, lassítás
és kihagyás nélkül zajlik a percek tengerében. Akármi is játszódik le benned,
az idő kérlelhetetlenül múlik közben. És a percekkel együtt a szavak és az
emlékképek is pörögnek – akár tetszik, akár nem. Az élet egy pillanatra sem áll
meg, annyi időre sem, hogy lélegzetet vegyél.
☀
Karen becsapja az ajtót, és felém fordul.
– Tudod, hogy megbízom benned, de kérlek…
– Ne legyek terhes – vágok közbe. – Tudom, tudom. Két éve
hajtogatod, valahányszor kiteszed a lábad itthonról. Nem leszek terhes, anya.
Nem pasizok, csak inni szoktam meg drogozni.
Nevetve ölel át.
– Jó kislány. Üsd ki magad rendesen!
☀ ☀ ☀ ☀ ☀
☀ ☀ ☀ ☀ ☀
Kedves AniTiger! Köszi, köszi, köszi! Azt hittem én vagyok az egyetlen aki fintorog erre a szerintem is tulhype-olt regényre. Megnyugvás, hogy nem vagyok egyedül. Bár nem pont ugyanazok nem tetszettek, de sztem is felejtős kategória. Bár én nem találtam ki a fordulatokat, de pont a vége nem tetszett. Egyáltalán nem volt logikus, hogy az apuka aki végigizélta a szomszédság kislányait, az egyetlen szembesüléstől, olyan lelkiismeretfurdalást kap,na, hogy öngyi lesz eģyből. Akkor lehet, már előbb találkozniuk kellett volna a föhősnővel és mindjárt meg van oldva minden. Meg hogy egy jogállamban, még ha zsaru is a kedves papa, de van min.3 tanú! arra amiket csinált, hogy eszébe se jut senkinek feljelenteni?! Nekem ezek voltak az erőltetett motivumok.
VálaszTörlésSajnos én örültem, hogy vége van.