Kristin Cashore: A garabonc (Graceling 1.)

Mini-könyvklub 3. felvonás: fantasy

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

– De nem félsz, ugye, Katsa?

– Nem különösebben.

– Persze te soha nem fázol, képes vagy puszta kézzel legyűrni egy medvét, és tüzet rakni a hóviharban, a jégcsapokat használva gyújtósnak.

Fülszöveg:

✮

Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni.

Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért. Nem számít arra, hogy Pongor a barátja lesz. Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül…

Könyv információk:   Eredeti mű: Graceling   Eredeti megjelenés éve: 2008    Könyvmolyképző, Szeged, 2010    480 oldal · puhatáblás ·    ISBN: 9789632453231 ·    Fordította: Farkas Orsolya, Szalai Virág

A trilógia részei:   1. Graceling – A garabonc    2. Fire – Zsarát   3. Bitterblue – Keserkék                     (befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Nagyon sokan ajánlották már korábban – ráadásul a havi könyvklubos könyvvel nem jutottam dűlőre, mert végül a Bűbájtalan mellett döntöttem, de nem éreztem annyira fantasynak. Később a könyvtárban random döntöttem emellett, bár a döntésben segített Lorelle húga, aki a 3 esélyesből kettőt kivett magának. :D

Szerintem

Miről is van szó? Egy lány, egy fiú, két harcos, hét királyság és egy küldetés. Véletlenszerűen felbukkanó, garabonciának nevezett különleges képességek, aminek a külső jele a személy eltérő szemszíne.

ENGEM MEGVETT. Nagyon bejött ez a szépen kitalált sztori, egész kis listát írtam magamnak azokról a dolgokról, amik különösen tetszettek a regényben! Kifejezetten odáig vagyok az erős, makacs főhősnőkért és a titokzatos, erős, szép szemű idegen pasikért. Persze Katsa és Pongor párosán túl is a legtöbb karakter szerethető és érdekes volt. A garaboncok főszálán túl van pár igazán jó mellékszál, úgymint Raffin és Bann munkája, a Tanács összefogása és munkája vagy a lienidek életvitele. (Az utóbbihoz még zárójelben hozzátenném, hogy Pongor rendes neve Zöldellő Nemesamarilla herceg – jesszum!)

A főellenség… 

Egy igazi rémálom-alapanyag volt! Akitől félni kell, attól tényleg félnie kell ebben a regényben, mert nem csupán egy erős zsarnok, hanem egy szadista, „beteg” ember is. Nem csak a rangot félik, hanem az erejét is… Durva.

Érdekes volt, egyáltalán nem éreztem klisésnek még a felbukkanó népmesei elemek ellenére se (pl.: hét királyság, hetedik fiú). Igazából nagyon érdekel, hogy mi lesz a továbbiakban Katsáékkal és az elvarratlan szálakkal, bár a folytatásban már egy új garabonciás főszerepel majd.

Kedvenc szereplők: Pongor, Katsa, Keserkék, Raffin

Tetszett:

• egyszerű, mégis összetett új világ;
• logikus királyság / birodalom elnevezések (Delefölde délen, Keltefölde keleten, Köztefölde középen, stb.);
• a főváros az aktuális király neve + város (pl.: Rorváros, Lekkváros, Randaváros);
• Katsa és Pongor barátsága / kapcsolata;
• Katsa kapcsolata Keserkékkel;
• enyhe meleg mellékszál (én shippelem Raffin-t és Bann-t);
• jó ez a garanboncia ötlet.

„De rossz volt”: Leck City magyarul Lekkváros lett, amit ahányszor szembejött velem sikerült Lekvárosnak olvasnom / gondolnom. Jaj, de rossz volt. :D

Értékelés: 4,5

Ajánló

Elég sok félresikerült, túlírt vagy rosszul felépített fantasy világról olvastam, de olyan is előfordult, hogy egy teljesen inkompetens főszereplőt kaptunk egy iszonyatosan jól kitalált világhoz.

Szerencsére erről itt szó se volt. Főszereplőnk, Katsa egy tökös, kemény lány, akinek hiába vannak önértékelési problémái, illetve hiába érzi úgy, hogy nem tud kitörni a király által kiadott feladatai alól, mégis megy előre és teszi a dolgát. Igyekszik a saját belátása szerint jól és jót cselekedni – néha a parancsok ellenére. Fiatal korától kerülték félelmetes, vad ereje miatt, minden apró figyelmességen meglepődik és elég távolságtartó, mégis egy nagyon izgalmas szereplő.

Mellé sodródik az arannyal feldíszített, szintén elég erős, jó harcos lienid fiú: Pongor, akinek mint később kiderül olyan típusú garabonciája van, amit Katsa az összes közül a leginkább gyűlöl. Harcolnak egymással, ugratják a másikat, útra kelnek. Nyomoznak, kutatnak, aztán életveszélybe kerülnek. Mindenesetre egy élmény volt olvasni egy olyan barátságról / kapcsolatról, ahol felborulnak a klasszikus gyenge nő – erős férfi szerepek, hiszen Katsa sokkal jobb harcos, mint edzőtársa Pongor és visszafogja magát edzés közben, hogy ne ölje meg a fiút. Nagyon jól megírt történet, bár számomra a szerelmi szálak kissé kaotikusak voltak itt-ott.

Sok királyság és sok különleges képesség van még, amit nem ismerünk meg az első részben. Mellette szól az is, hogy az összes saját főszereplő gárdával rendelkezik, külön történetszálakon megy tovább a sztori. Nagyon erős high fantasy a maga nemében.

Kedvcsináló idézetek:

✮

– Hallottál már egy lienid nemesről, aki garabonciás harcos?

– Észrevetted, ugye? – kérdezett vissza Raffin, mire Katsa meglepetten nézett fel rá. – Amikor beléptél az udvarba. Nálunk szimatol. Nehéz belenézni a szemébe, igaz? A lienid király fia.

Itt van? Katsa erre nem számított. Megint a nyeregtáskájával kezdett bíbelődni.

– Ror örököse?

– Nagy hegyek, dehogy! Hat bátyja van. Neki van a legidétlenebb neve, amit hetedik trónörökösnek valaha is adtak. Zöldellő Nemesamarilla herceg – mosolyodott el Raffin. – Hallottál már ilyet?

✮

– Az elsőszülött gyermekemet rólad fogom elnevezni.

Katsa ezen elnevette magát.

– A gyermek kedvéért várd meg, hogy lányod szülessen. Vagy még jobb, ha megvárod, amíg a gyerekeid idősebbek lesznek, és annak adod a nevemet, amelyikkel a legtöbb baj van, és a legmakacsabb.

✮

Ismerte a saját természetét. Felismerné, ha szemtől szembe kerülne vele. Egy kék és zöld szemű szörnyeteg lenne, vicsorgó, mint a farkas. Egy gonosz bestia, aki féktelen dühében megüti a barátait, egy pusztító fenevad, aki hagyja, hogy a király saját haragjának az eszközéül használja.

De mégiscsak különös szörnyeteg ő, hiszen a külseje mögött a saját erőszakos mivolta megriasztja és émelyíti. Ostorozza magát saját vadsága miatt. És néha nincs szíve erőszakot elkövetni, hanem teljes lelkéből lázad ellene.

Egy szörnyeteg, ami néha nem hajlandó szörnyeteg módjára viselkedni. Ha egy szörnyeteg többé nem viselkedik szörnyetegként, vajon meg is szűnik szörnyetegnek lenni? Vajon átlényegül valami mássá?

✮✮✮✮✮

A képek a Pinterest táblámról származnak: Graceling by Kristin Cashore
Egyéb Graceling Realm #1 kiadások a GoodReadsen.

Kövesd Anita Könyv - Graceling by Kristin Cashore nevű tábláját a Pinteresten.

✮✮✮✮✮