2016. szeptember 10., szombat



Paula Hawkins: A lány a vonaton

 Mini-könyvklub 5. felvonás: krimi, thriller
A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.
  

Van valami megnyugtató az otthon biztonságát élvező emberek látványában.


Fülszöveg: 
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt. Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

Könyv információk:

Eredeti mű: The Girl on the Train
Eredeti megjelenés éve: 2015

XXI. Század, Budapest, 2015
320 oldal · keménytáblás ·
ISBN: 9786155373626 ·
Fordította: Tomori Gábor
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

Mert ez az e havi könyvklubos könyvünk a Mini-könyvklubban. Igazából érdekelt a sztorija, de csupán csak annyira, hogy tervbe vettem a filmadaptáció megnézését (ahogy a Holtodiglannal és a Sötét helyekkel is tettem). 

A történetről, a könyvről

Relatíve az elején szembesülünk azzal, hogy a főszereplőnk egy megtört alkoholista, akivel lehetetlenség egy platformra kerülni. Rachel reggel és este vonatozik, minden áldott nap hétközben és nézelődik. Megjegyzi az új részleteit a régi díszletnek, figyelemmel kíséri az kívülről megismert embereket, házakat.

RACHEL szemszöge mellé idővel betársul a megfigyelt JESS-é (igazából Megan) is, aki kívülről / messziről csodálatos életet el egy védelmező férfi oldalán Witney-ben, ám közelről pánikrohamos, depressziós, céltalan és űzött nő. De van ám egy harmadik nézőpontunk is, megjelenik a Megan utcájában élő ANNA szemszöge, aki egy kiegyensúlyozott, boldog anyuka és feleség (és a legunalmasabb karakter). A könyv a három nő napjainak történetét meséli el, de érezhetően Rachel-é a fővonal.

Az alapötlet…
…nem jön be, nem tartom érdekesnek azt, hogy a vonaton utazgatva megfigyelek embereket, helyeket és véletlenül eltűnik az, akit megfigyeltem…
Persze lehet, hogy azért nem jött be, mert kevés volt benne a zombi.
DE! Amennyiben a zombi egy öntudatlan, ösztönök által vezérelt lény, aki úgy cselekszik, hogy nem tud magáról, akkor VAN BENNE ZOMBI (!!!)*, de továbbra sem érdekes a történet. :D

*A legérdekesebb szerintem a Rachel emlékezetkieséseivel kapcsolatos vonulata a regénynek. Nem mondom, hogy nem sejtettem, mire kerekedhet ki a téma, vagy hogy miközben arról olvastam, hogy amnéziáig piálja magát a nő nem vetettem meg teljes szívemből… de nagyon izgalmasak voltak a kiesései!



Szerintem

Egy könyv nem lehet jó, aminek a fő részében minimum 17-szer alkoholizál. Rachel felváltva gin-tonikozik, borozik és néha Jack Daniel’s-szel öblöget. 17 alkalommal tuti ivott. Számoltam!

Úgy érzem, hogy ez az egész könyv túl van spilázva. Valóban gördülékeny sztori, de az én ízlésemhez nagyon, nagyon lassan van elmesélve. Nem szórakoztatott, inkább úgy éreztem magam az olvasása közben, mint anno házi készítéskor, hogy túl kell esni rajta. Megkönnyebbülés volt befejezni, pláne, hogy körülbelül a gyanús B személytől tudtam ki tehet Megan/Jess eltűnéséről… Sőt, már az elején lévő dalocskától tudtam, mit kell figyelni.


„Egy bajt jelez, kettő reményt, három leányt… Három leányt. Három leányt. Elakadok a háromnál, egyszerűen nem tudom folytatni. A fejem hangokkal van tele, a szám vérrel.”


Plusz pont a könyvnek, mert nincsenek benne felesleges tirádák, felesleges elemek csak elvétve (szerintem Scott anyja meg a vörös pasi volt totál felesleges minden szempontból). 
A műfaj-meghatározása érdekes, mert krimi, thriller, pszicho-thriller címkéket kapott, de ezeket nézve A TERÁPIA című könyv sokkal jobb. A lány a vonaton picit drámai, picit lélektani inkább, nem sok feszültséget generált olvasás közben a történet… Alkalomadtán kifejezetten untam, ami ugye nem a jó krimi és thriller ismérve.


Összességében

A könyv hozta, amit vártam tőle: nem fogott meg cseppet sem. 
A szereplők közül senkivel sem tudtam egy hullámhosszra kerülni, ám el kell ismernem, hogy a könyv karakterei nagyon jól kidolgozottak, a háttérsztorijaik jól kitaláltak és ötletes volt a három szemszögű történetvezetés. Az elbeszélés módja az én ízlésemhez képest túl lassú, idegesítőnek tartom a lassan haladós sztorikat. (Persze ha valaki épp ezt szereti, akkor kedvelni fogja a könyvet!)

Keresem a felkapottsága okait, mert én nem érzem különlegesnek ezt a könyvet – plusz úgy gondolom, hogy filmnek működőképesebb lesz. Akárcsak a Sötét helyeknek és a Holtodiglannak, ennek a sztorinak se sikerült megérinteni, elkapnia engem.
 A legjobb és a legrosszabb részei a történetnek azok voltak, amelyekben Rachel emlékezetkiesésig piált, aztán gondolkozott, hogy mi történhetett. Érdekes volt, de elmondhatatlanul szánalmas.

Értékelés: 3

Borítók

Szerintem tök jó az egész magyar kiadás, mert úgy általában jó minőségű és a jobbik borítót vették át. Sajnálom, de imádom az ilyen korrekt, masszív kiadásokat.
A GoodReadsen nézelődve találtam pár olyan borítót, ami után kifejezetten boldoggá tett a magyar borító, meg is mutatok két –szerintem! - tragikusat:
az arab és a perzsa kiadás.

 A lány a vonaton (2016) film
Igazából a hamarosan mozikba kerülő film miatt nem bánom, hogy elolvastam végül, mert szeretek előbb a könyvverziókon túlesni ugye... A filmet mindenképpen szeretném megnézni, remélem, hogy feldobja a sztorit a színészek játéka! Nekem nagyon bejön a casting, abszolút könyvhűnek tűnik, még ha Emily Blunt nem is kövérkés, mint Rachel...


Kedvcsináló idézetek:
Szegény Scott. A felét sem tudja. Annyira szeret, hogy az már fáj. Nem tudom, hogyan csinálja. Én kurvára megőrülnék magamtól.
Találnom kell valamit, amit muszáj csinálnom, valami kétségbevonhatatlant. Ezt nem csinálhatom, nem lehetek csak feleség, nem tudom, hogyan csinálja ezt bárki is, szó szerint nincs mit tenni a várakozáson kívül. Vársz egy férfira, hogy hazajöjjön és szeressen. Vagy ez, vagy szétnézel, hogy találj valamit, ami eltereli a figyelmedet.
Szerettem a munkámat, de nem volt fényes karrierem, és még ha lett is volna, legyünk őszinték: a nőket igazából csakis két dolog miatt értékelik, a külsejük és az anyaszerepük miatt. Nem vagyok szép, és nem lehet gyerekem, így hát értéktelen vagyok.
Nem értem magamat, nem értem az embert, akivé lettem. Istenem, biztosan utál engem. Én utálom magamat, legalábbis ezt a verziót, azt, aki a múlt éjjel azt az e-mailt küldte. Még csak nem is olyan érzés, mintha én lennék, mert én nem vagyok ilyen. Én nem vagyok gyűlölködő.

❖❖❖❖❖
A képek a Pinterest táblámról származnak: A lány a vonaton
The Girl on the Train a GoodReads-en.
❖❖❖❖❖


4 megjegyzés:

  1. Ezt én csak filmben és csak Emily Blunt miatt fogom megnézni. A könyvről még jót nem hallottam, persze lehet, piálni kellene hozzá, akkor jobb :)

    VálaszTörlés
  2. "Persze lehet, hogy azért nem jött be, mert kevés volt benne a zombi." Ezen milyen jót nevettem!! :D

    A két borító tényleg nagyon béna, annál az arabnál egy általános iskolás is jobbat készítene. :)

    Sajnálom, hogy nem jött be a könyv... kíváncsi vagyok lesz-e olyan a könyvklubban, aki agyondícséri! Eddig senki nem volt elájulva tőle.

    VálaszTörlés
  3. Érdekes, hogy mennyire megosztó ez a regény. :) Emiatt is jó, tehát mégis tud valamit, mert valaki lát benne fantáziát, valaki pedig unja és nem szereti. Személy szerint nagyon szeretem boncolgatni az emberek magatartását, pszichés állapotát, ezért személy szerint én csípem a regényt. Huszadikán hozom a kicsit felfrissített, de még múlt évi bejegyzésemet, mert éppen az újraolvasás fázisában vagyok. :)

    VálaszTörlés
  4. Ezzel a regénnyel kapcsolatban az figyeltem meg, hogy akik a megjelenéskor olvasták, azok nagyon dicsérték. Tetszett nekik, de akik mostanában veszik a kezükbe, azok meg pont az ellenkezőjét élik meg. Lehet, hogy éppen amiatt, mert túl sokat várnak tőle miután ennyire dicsérték. Valójában nekem is tetszett, de most a film előtt nem fogom újraolvasni, mert valahogy nincs hozzá kedvem. Ahogy te is írtad, lassan bontakozik ki, és ez időnként hátrány. Amikor olvastam, nem zavart, de most valahogy nem ilyen regényre vágyok.

    VálaszTörlés