2016. szeptember 13., kedd



T. S. Thomas: Londinium hercege (Eaten-trilógia 1.)



– Hogy tudtok ilyen jókedvűen meghalni? – fakad ki a lány.
– Ez még nekem is új – mondom. – De egyszer mindenki meghal.


Fülszöveg:
Nagy Britannia kietlen romjain áll Londinium sötét metropolisza, amely az emberi civilizáció utolsó mentsvára. A növények szinte egytől egyig megsemmisültek, állatok sem maradtak a Földön, az éhhalál csupán két módon kerülhető el: farmerként zöldséget termeszteni a radioaktív talajon, vagy nemesként farmerek húsát enni Londinium fényűző éttermeiben. Az örök álmodozó parasztfiú, Demetrius Wannamaker útra kel, hogy szó szerint „eladja a húsát” a közösség polgármesterének, akinek lánya, Abigail éppen házasodni készül. Demetrius jó eséllyel pályázik rá, hogy őt magát szolgálják föl lakodalmi főfogásként, s ezzel megmentené családja tönkrement farmját – elsősorban haldokló édesanyját. Ám a nincstelen vegetáriánusfiú feltétlen önfeláldozása becsvággyá fajul, ahogy beleszeret Abigailbe, miközben a város sötét csatornarendszereiben lázadás készül a kannibál-társadalom szétzúzására…

Könyv információk:

Eredeti megjelenés éve: 2015

Athenaeum, Budapest, 2015
568 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632934594
Sorozat részei:

2. folyamatban

(még nem befejezett)
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
A barátnőm nagyon odáig van/volt érte - mondjuk, ő nagyon szereti az ilyen elborult dolgokat -, és mindig az orrom alá tolta ahányszor elmentünk előtte a könyvtárban. A végén behódoltam.

A történetről:

Egy Demetrius nevű srác a haverjával (Luka-val) felkerekedik, hogy ott hagyja a szülőhelyét és Londiniumba utazik, hogy megegyék. Mármint azért teszi meg a fővárosba vezető többször is halálosan veszélyesnek tűnő, hosszú utat, hogy a végén megvásárolják AZ étteremben, aztán elfogyasszák a gazdagok. Oké, a pénzt eljuttatják a családjának, amiből elvannak egy ideig, de ettől még borzasztó a sztori, nem?

Szerintem
Egyedi. Eredeti. Beteg.
Nem tudom azt mondani, hogy ez a történet Hű, de tetszett! vagy ezt a könyvet Jaj, de utáltam!, mert megvannak a maga kreatív megoldásai és a riasztó pillanatai is. Képtelen vagyok felülemelkedni a nyilvánvaló logikátlanságain, de elismerem, hogy roppant jó az alapötlete. (…és nagyon nem szeretnék eltévedni az író fejében, ha ilyen dolgok járnak benne.)

Tőlem nagyon, nagyon távol áll az egész téma, így nehezen olvastam el, de elismerem, hogy a logikai bukfencekkel és az elmebeteg szereplőgárdával együtt is besz_rás volt a sztori. A so-so érzéskavalkád miatt, amit kiváltott belőlem megkapja a maga 3 csillagát és nagy eséllyel a folytatásra is vevő leszek, ha lesz, de nem az én regényem volt.

A végére már totál elegem volt a „Nyamnyam, Abigail.” vonulatból, kifejezetten undorítónak találtam ezeket a részeket. Oké, Abigail és Dem kapcsolata több szempontból is fúj részemről, de a mélypont a (viszonzott) kiválasztódás fordulata volt. Hatalmas marhaságnak tűnik. 
A történet íve jó - sok bonyodalom, rengeteg fordulat van benne -, de az elbeszélésében zavart a rengeteg rövid- és/vagy tőmondat, ahogy a Wannamaker vezetéknevet sem tartom túl kreatívnak. Irritáló, hogy kitalálta ez az egész kannibál szigetet és akkor a főszereplő vezetékneve Wannamaker... Röhej.

Na de hogy ne csak a negatívumokról essen szó!
Bírtam, amikor a londiniumi gazdagok díszesen, úriasan beszéltek és az ebből következő poénokat! Nagyon feldobták a sztorit, főleg Dem „próbálkozásai”. Érdekes volt, amikor előkerült a borítón már valamilyen szinten beharangozott Shakespeare, akinek a műveit nagyon szeretik a londiniumi gazdagok és nem átallnak színházat építtetni, hogy előadathassák ott a műveit. Ez a szál igazából rendben volt; bírtam, hogy kiderült, mit keres a Bárd a borítón…


– Hallod-e, barátom, mit beszélnek a sötét felhők felettünk oly feltűnően? – kérdi a polgármester, miközben hatalmasat dörren az ég.
– Azt, hogy szarrá fogunk ázni – vetem oda lazán, miközben felé tartok, majd észbe kapok, hogy mégiscsak Londinium urával állok szemben. Megállok előtte. – Szennyes nyelvemmel esdeklek elnézésért az előbb mondottakért.



Összességében

Akármennyire is fujjogok és borzaszt a kannibalizmus téma, mégis kiolvastam egy nap alatt. „Befaltam” Demetrius történetét, hogy stílszerű legyek, mert egy olvasmányos, gyorsan haladós, jól elmesélt könyvről van szó. Olvastatja magát, akkor is, ha nem szimpatikusak a karakterek, nem értek egyet a döntéseikkel és totál ki voltam az egyes „rossz” karakterektől - pl.: Marv Johnson rendfenntartó története olyan, hogy az ilyen emberek után rettegek az utcára lépni. Mi a baja az ilyeneknek?! Betegállat.
A végén marha jó volt a „Joe Wilson”-os csavar, sikerült meglepnie a könyvnek, bár utána a céltalan öldöklés ismételten lelombozott. Kár érte.

Legmélyebb pont: Rómeó & Júlia erkélyjelenet - kannibálverzió…

Értékelés: 3

Ajánlom, ha…
        nyitott vagy a nagyon, nagyon új élményekre;
        ha valami nagyon, nagyon mást szeretnél olvasni;
        ha érdekel a kannibalizmus vagy az, hogy milyen egy elborult magyar disztópia;
        ha bírod a kemény meneteket, a tabutémákat.


Nem ajánlom, ha…
       ▪ gyenge szívű és -gyomrú vagy, mert esetenként undorító a sztori;
        nem bírod a kannibalizmust, vagyis az emberhús-evés gondolatát se;
        sokkot kapsz hirtelen felbukkanó, hatalmas patkányoktól;
        nem szereted a disztópiákat, a kegyetlenséget, a sötét történeteket.

SPOILERES: Mi idegesített nagyon a könyvben?!
Ha érdekel, jelöld ki:
1) Az első hét fejezetben Luka és Dem együtt indul Londiniumba, és úton-útfélen olyan balszerencsés, életveszélyes, béna szituációkba keverednek ezek a balfácánok, hogy az ilyenek NEM ÉLIK MEG A tinédzser kort! Idióta, peches, folyamatosan rossz döntést hozó, totál életképtelen hímnemű egyedek!

2) Van egy csaj, akit élve esznek meg, de előtte meggyőzik a fiúk (Dem és Luka), hogy bírja szó nélkül, mert akkor nem esik annyira jól a húsa az orvkannibáloknak. Suzanne néma csendben tűri, ahogy élve felzabálják. Totál hihető… Ekkora marhaságot! Persze, amikor nekilátnak valamelyik fiúnak (Dem), akkor az úgy visít, mint a fába szorult féreg.

3) Demetrius egy full logikátlan emberke, aki a legképtelenebb szituációkban hajlamos totál oda nem illő dolgokról hadoválni. Persze mindenki érti és válaszol neki?! (Pl.: a 209. oldalon olyan beszélgetés folytatott Abigail-lel, hogy nem értettem, pedig jól beszélni madzsar! Honnan jönnek a fiúnál a baromságok?

Színházi darab a könyvben: William Shakespeare: Titus Andronicus

A történet egy pontján a polgármester (Abigail apja) meghívja Demetriust, amely történet Shakespeare első tragédiája és egy vérbeli horror! Van benne emberevés, gyilkosság, nemi erőszak és csonkítás is!
Ha részletesebben is érdekel, hogy miről szól a történet, de nincs kedved elolvasni, akkor ajánlom EZT az oldalt, ahol leírják a dráma rövid történetét. Amennyiben érdekel a Londinium hercege és még több kannibalizmussal foglalkozó sztorit olvasnál, akkor ajánlom melléjük ezt a rövidke Shakespeare művet.

Pár sokatmondó, kreatív borító a tragédiához:


Kedvcsináló idézetek:
– Ne ködösíts, láttalak, miközben reggeliztél. Ízlett a szalonna? – kérdi komoran. – Egy peremvidéki hasfalából való.
A gyomrom kissé felkavarodik a szavaira. Igyekszem nem gondolni arra, kiből lesz a hús, amit megeszek.
Gunhilda bejelentette, miszerint ma Reginald társaságát élvezhetjük vacsoránál. Atyám rendszerint ezután tíz perc egyedüllétet engedélyez leendő férjemmel. Ilyenkor igyekszünk romantikusan kihasználni a privát környezetet, időjárásról és lakberendezésről csevegünk. Ez talán legékesebb bizonyítéka annak, hogy életem egy merő kaland. Hogy tisztes otthonunkban betiltott, középosztálybeli dialektusban fejezzem ki magam: Mi a büdös francnak vezetek egyáltalán naplót?
– Végül is mit csinálnak Londiniumban? – kérdezem.
– Két szó. Nem tudom a jelentésüket. Bürokrácia, adminisztráció. Így mondta őket nagyapám.
◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest táblámról származnak: Eaten-trilógia
◈◈◈◈◈

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése