|
Úgy fest, közelharcra szerkesztették. Gőzöm sincs,
mi ellen kellett harcolnia, de az biztos, hogy nagy volt. A kard
összpontosítottenergia-fegyver. Mint egy fénykard, csak szélesebb, dupla élű,
olyan középkori. Amikor A Gyűrűk Ura
belecsöppen a Csillagok háborújába.
Privát
naplóbejegyzés Dr. Rose Franklin, PhD
|
Fülszöveg:
◈
Deadwood, Egyesült
Államok: egy kislány oson ki sötétedés előtt kipróbálni az új biciklijét,
hirtelen azonban eltűnik a lába alól a talaj. Egy mély veremben ébred, miközben
a mentőcsapat épp ereszkedik le érte. De azok, akik a gödör pereméről néznek le
rá, valami sokkal
különösebbet látnak egy egyszerű kislánynál…
„Mindig előre nézünk, soha nem hátra.”
A kislány felnő, és Dr. Rose Franklin
lesz belőle: zseniális tudós, kutatási területének az egész világon elismert
szakértője. Ez a terület pedig nem más, mint kislánykori felfedezése: egy
óriási, díszes kéz, amelyet hihetetlenül ritka fémből készítettek jóval
korábban, mint hogy a kontinensen bármilyen emberi civilizáció kialakult volna.
„De ez a dolog… más. Igazi kihívás. Újraírja a történelmünket.”
Olyan tárgy ez, melynek eredete és
rendeltetése egyszerre lesz a leghatalmasabb rejtély, amelyet eddig az
emberiségnek meg kellett oldania. Származásának titkát felfedve talán
megváltozik minden, amit eddig az életről hittünk. És még hány hasonló darabra
bukkanhatunk a nagyvilágban…
„Kénytelenek vagyunk megkérdőjelezni mindent, amit eddig önmagunkról
tudni véltünk.”
Mi lehet ez a szerkezet? Ki
készíthette? Hogyan lehetséges, hogy anyaga a bolygón előforduló legritkább
fém? Vajon képes lesz valaha irányítani az ember? Mi van, ha nem is annyira a
véletlen műve, hogy rátaláltunk? És mi történik majd, ha végül az utolsó
darabot is a helyére illesztjük ebben a gigantikus, globális kirakóban?
„Bármi megtörténhet.”
|
Könyv információk:
Eredeti mű: Sleeping Giants
Eredeti megjelenés éve: 2016
Agave
Könyvek, Budapest, 2016
286 oldal ·
puhatáblás ·
ISBN: 9789634191605
·
Fordította: Török
Krisztina
|
Themis Akták:
1. Alvó
óriások
2.
Waking Gods (angol)
(még nem befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Érdekelt - tetszik a címe, a borítója, de még a fülszövege is -, és kellett kihíváshoz is. ;)
A könyvről spoilermentesen
Négy nevesített főbb szereplőnk van -
Dr. Rose Franklin, Kara Resnik, Ryan Mitchell és Vincent Couture -, akikkel egy
Titokzatos Úr beszélget, akinek nincs neve... Majdnem az egész történetet a
Névtelen Férfi által rögzített beszélgetésekből tudjuk meg, de néha
be-becsúszik egy privát naplóbejegyzés vagy újságcikk is. Szóval ez nem egy
regény, hanem akták sokasága, amiket valaki összegyűjtött és mi elolvashatjuk,
hogy aztán a sok-sok aktából összeálljon a nagy egész. Nem csupán a rejtélyes
óriás kéz (majd egyéb testrészek) felbukkanását követhetjük nyomon, de a gyűjtő
csapat összeállását, aztán a csapattagok között kibontakozó szerelmi szálakat
és gondokat is.
És itt eléggé elcsúszik ez a
dokumentációs jelleget kapó mű: néhol már-már szappanoperába illő jelenetekbe
torkollik a szerelmi része a történetnek… Ettől függetlenül akadtak benne olyan
részek, amiket csak olvastam döbbenten – pl. a teherautós rész, a két gomb
lenyomása -, és próbáltam kisakkozni, hogy mi jöhet még?!
Szerintem
Egyedi hangvételű is lehetett volna
ez a könyv, ha nem olvastam volna már a szintén dokumentációs jellegű World War Z – Zombiháború című regényt pár éve, amit Max
Brooks írt. Ettől eltekintve tetszett, mert ötletesnek találom a regényformától
eltérő stílust, látom a fantáziát az ilyen történetekben.
Sajnos nincs nagyon igény az ilyen
kötetekre, mert NEM REGÉNY, de élvezetes, ha tudjuk, hogy mire számíthatunk ÉS
érdekelnek az összeesküvés-elméletek. Nem hiszem, hogy működne regény formában…
csak egy tucat scifi lenne, de így elég ütős volt.
És… Még ütősebb lenne, ha megfilmesítenék!
Kara Resnik, főtörzszászlós (pilóta)
Nagyon kedvelem az erős, karakán női
karaktereket, így ebben a könyvben az egyik kedvencem Kara volt. Egyenes,
értelmes, nem picsogós nő, aki mégsem egy kőszívű dög. Van szíve és néha bizony
roppant forrófejű módon reagál a dolgokra, ami ugye egy katonánál nem
feltétlenül előnyös.
Nagyon szerettem a beszélgetéseit a
Titokzatos Férfival, mert nemn fél visszapofázni neki, holott tudja, hogy
micsoda hatalma van. Pl.:
– Lehet, hogy az érdes felszín mélyén magában
is ott él a kislány, aki csak a herceget várja a fehér lovon.
– Naná, hogy ott él. De eddig elég jól
befogtam a kis csitri száját.
Összességében
Olvastam mások értékelését, de csak
ámultam és bámultam… Nekem iszonyatosan bejött és az első pillanattól lekötött
a stílusa ellenére is. Bár szinte csak párbeszédekből áll, tele van
érzelmekkel, mindenkinek jól kiérezhető az egyénisége és az is, ha éppen
elveszti a kontrollt vagy elbizonytalanodik. (Például a Titokzatos Pasi a
végére néha kicsúszott a Világ Ura szerepből szerintem, és már-már emberi
megnyilvánulásai voltak. Poén volt a pacák, kedveltem. Komolyan, mintha Mycroft
Holmes lenne inkognítóban és jóval mobilisabban, mint amilyennek A. C. Doyle
megálmodta őt.)
Értékelés: 4
A kedvencem egyértelműen az volt, amikor megjelent a görög
mitológia a történetben – leesett az állam, hogy milyen jól sikerült ráhúzni a
dolgokat!
Az epilógus jelentősen feldobta a végét, alig várom a Waking Gods című folytatását a Themis Aktáknak!
Logikátlanságok? – enyhe
spoiler!
Nyilván voltak benne, hiszen nem egy
létező helyzet vagy történés dokumentációja, de oda se neki. A leginkább az
zavart, hogy találunk egy kezet – a cím tekintetében és a spoilerek elkerülése
érdekében legyen egy ÓRIÁS keze -, ami csuklótól középső ujjhegyig 6,9 méter
hosszú és 32 tonnát nyom. Amikor összerakják az egész óriást, az vajon hány
tonna?! Ha megmozdul, akkor valószínűleg földrengést idéz, nem? Egyszerűen nem
láttam magam előtt, hogy csóri „óriás” talpra áll és nem szakad be alatta a
Föld…
Kedvcsináló idézetek:
◈
Hát nem érti? A mi
párosunk vagy a legblődebb kozmikus vicc, amióta világ a világ, vagy egyszerűen
így kell lennie. A legröhejesebb, hogy kicsit se hiszek a sorsban. De mondom,
nem lesz velünk gond, jól megleszünk Karával. A maga helyében ezerszer jobban
aggasztana, hogy mit cseszünk el legközelebb mi ketten együtt.
249-ES AKTA Beszélgetés Vincent Couture-rel, a Brit Virgin-szigeteken
bejegyzett cég (cégjegyzékszám: 462753) tanácsadójával
◈
– Kedveli a
szuperhősöket?
– Jaj, hagyjon most a
metaforáival.
– Csak a kedvemért. Ki a
kedvenc szuperhőse?
– Fogalmam sincs.
Superman. Nem, inkább Hulk.
– Rendben. Játsszon el
egy pillanatra a gondolattal, hogy… hogy hívják, amikor nem Hulk alakban van?
– Honnan tudjam? Rég
elmúltam tizenkét éves! Várjon egy percet… Lisa, hogy is hívják a fickót, aki
Hulkká változik, ha bedühödik? … Ő se tudja… És Supermant?… Supermant Clark
Kentnek hívják… Köszönöm, Lisa.
094-ES AKTA Beszélgetés Robert Woodhull-lal, az elnök
nemzetbiztonsági tanácsadójával
◈
– Alice Csodaországban,
megvan? Csak azt akarom mondani, hogy a föld alá voltak temetve ezek a cuccok.
Lehet, hogy közel sem olyan romantikus okokból, mint azt reméljük…
047-ES AKTA Beszélgetés Vincent Couture-rel, végzős egyetemi
hallgatóval
◈
– Ez nem egészen annyiból
áll, Robert, mint, mondjuk, egy veterán kocsit kipofozni. Idővel megcsinálják.
– Remélem, nem téved.
Maga se szeretne úgy bevonulni a történelembe, mint az idióta, aki egy gigászi
papírnehezék miatt robbantotta ki a III. világháborút.
094-ES AKTA Beszélgetés Robert Woodhull-lal, az elnök
nemzetbiztonsági tanácsadójával
◈◈◈◈◈
A képek a
Pinterest táblámról származnak: Themis
Akták
◈◈◈◈◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése