2017. október 13., péntek



Francesca Zappia: Csak kitaláltalak?


 Köszönet a recenziós példányért a Kossuth Kiadói Csoportnak!


A legeslegelső barátom csak hallucináció volt: látványos belépő az új, őrült életemhez.

   
Fülszöveg:
Történet Alexről, a végzős gimnazistáról, aki skizofréniával küzd, és aki nehezen tudja eldönteni néha, hogy amit lát, az a valóság-e, vagy csak elképzeli. Vicces, provokatív könyv, amelyben néha az olvasó sem tudja, mi a valóság, és mi nem az.
Néha az élet őrültebb dolgokat produkál, mint a képzelet. Ezt Alex is megtapasztalja, aki próbál megbirkózni hallucinációival. Minden vágya, hogy normális diákként leérettségizhessen, de amikor új iskolájában felbukkan gyermekkori – talán csak kitalált – barátja, minden összezavarodik körülötte. Napról napra meg kell küzdenie hallucinációival, s ebben csak bátorságára, egy kopott jósgolyóra és egyetlen szövetségesére, a húgára számíthat. Ahogy telik az idő, Alex barátokat szerez, különböző kalandokba keveredik, a szerelem is rátalál, valamint rábukkan egy szörnyű titokra is, mely több ember életét fenyegetheti – de vajon mindez valóság vagy csak az elméje szüleménye? A lebilincselő történet végére talán kiderül…

Könyv információk:

Eredeti mű: Made You Up
Eredeti megjelenés éve: 2015

Ventus Libro, Budapest, 2017
364 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9786155535758 ·
Fordította: Cooper Eszter
Megvásárolható ITT:

(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

Már akkor kinéztem magamnak ezt a könyvet, amikor megjelent eredeti nyelven a kék, esernyős borítóval. Tetszett a címe (Made You Up), tetszett a témája (mentális zavar / skizofrénia) és a korhátar besorolása (YA). Ne tudjátok meg, mennyire boldog voltam, amikor kiderült, hogy érkezik magyarul!

A könyvről...

A magyarul is gyönyörűséges borítót kapott regény főszereplője Alexandra „Alex” Ridgemont, aki 7 évesen a skizofrénia jeleit mutatja, majd 13 évesen diagnosztizálják is nála a betegséget. 14 éves korára a „paranoiás” is hozzátársul ehhez.


Nem bírtam tovább. Meg kellett kérdeznem.
– Szóval szerinted nem ijesztő? A skizofréniám?
– Elmebeteg dolog lenne, ha zavarna.


Szerintem

Esküszöm, rég kaptam ennyire izgalmas és utánozhatatlanul zakkant főszereplőt! Alex képtelen eldönteni, hogy mindennapjainak mely része valós és mely része csupán hallucináció. Ádázul méregető mókusok a szomszéd kertben, a gimi tetején strázsáló öltönyös őrszemek, az előtte ülő kék szemű fiú – mind gyanúsak neki, de biztos nem lehet abban, hogy amit lát, az valóban ott van-e. A lány fényképeket készít a dolgokról, amikről a valótlan rész egy idő után eltűnik, mindeközben igyekszik barátokat szerezni, beilleszkedni az új suliba és átlagos kamasz dolgokat csinálni. Ami valljuk be, hogy nehéz, ha szíved szerint minden falat előtt áttúrnád az ételed a menzán, hogy pakoltak-e bele a kommunisták lehallgató készüléket!

Jó kis melója van, barátai is akadnak szép számmal, ám megjelenik Alex életében a zseni Miles - aki számomra olyan volt, mint a BBC Sherlockja (azaz egy szeretetre méltó, ám nagyon morc alak, aki szuper intelligens, ám az érzelmi intelligenciája egy kanáléval vetekszik) -, és a dolgok egyre furcsábbak lesznek. A lány egyre gyakrabban „beszélget” a jósgolyóval, amit a munkahelyén talált – és amely részeket szívből imádtam -, illetve igyekszik kinyomozni, hogy miféle szerelem űzi az igazgatót az eredményjelző táblához – ha űzi egyáltalán, hiszen nem tudhatjuk, mi az igazság -, közben rátalál a szerelem is.

Pro!
Sokrétű, izgalmas és megdöbbentően érdekes történet egy zavart elméjű lányról, aki igyekszik a skizofréniáját megzabolázva normális életet élni. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy lesz egyre durvább Miles sztorija. Minél inkább közelebb kerülünk a fiúhoz, annál inkább ő válik a történet központi figurájává, holott a főszereplő továbbra is Alex (E/1) marad! Érdekes ez a kettősség, nagyon feldobta a cselekményt – és akkor még szóba se került a gimnáziumi rejtély nyomozása körüli hajcihő!

Kontra!
Ha ki kéne emelnem egy dolgot, ami nem fogott meg a regényben, akkor TUCKER Beaumont-ot mondanám, aki Alex legjobb és legrégibb barátja és bár alapvetően egy jópofa szereplő, mégis abszolút feledhető volt számomra. Semmi kis mellékszereplő kidolgozatlan háttérrel. A többiek sem voltak túl maradandóak ugyan, de legalább érdekesek voltak és jó kis hátteret kaptak. (Persze szó se róla, hogy Alex és Miles vitte a prímet!)
Még egy negatív gondolat: akadnak benne klisés elemek (pl: máglya parti, gonosz pomponlány), de több érdekes furcsaságot tartalmaz (pl.: dorombolós macskás mamusz), amik elvonták a figyelmemet a klisékről.

Összességében

Gördülékeny, igazán élvezetes történet, abszolút kellemes csalódásban volt részem, hiszen nem vártam, hogy egy skizofrén lány története ennyire magával ragadó tud lenni! Igaz, Alex engem is sikeresen bevont a paranoiájába, mert egy idő után azt lestem, hogy vajon melyik szereplő lehet valóságos és melyik gyanúsan kitalált. Imádtam őt, szerettem, hogy igyekszik túlélni és beilleszkedni, törekszik arra, hogy normálisak legyenek a mindennapjai. Bár nem kis munka állhat Alex karaktere mögött (hiszen nehéz lehet bánni egy paranoid skizofrén főszereplővel), de a regény legmélyebb és legerőteljesebb szereplője számomra mégis Miles. Megszakadt érte a szívem.

Néhol elég erőteljes, néhol nehéz cselekményű a sztori – nem egy Stephen King thriller, de nem is könnyű a feldolgozott témája… Nem egy szimpla „kamaszok vagyunk, éljük túl a sulit”-történet, az egész betegséges dolgot a titokzatos múltbéli és jelenbéli események felderítése dobja fel! 

Tetszett az írónő stílusa, remélem, várhatunk még tőle könyveket magyarul!

Értékelés: 5*
*Kedvenc!

Ajánlom, ha… érdekelnek azok a regények, amikben a főbb szereplőknek mentális gondjai vannak; …szereted a rejtélyeket, a YA-regényeket, a beilleszkedős történeteket, a női főszereplős sztorikat és a sodró lendületű cselekményeket. 

Nem ajánlom, ha… nem bírod azokat a regényeket, amikben a fő(bb) szereplők valamilyen mentális problémával, zavarral vagy elmebetegséggel küzdenek.

Kedvenc szereplőm: a jósgolyó volt. Az összes részt imádtam, amiben szerepelt, mert annyira hozzá tartozott Alex személyiségéhez!

JÓSGOLYÓ IV.
Őrült vagyok?
Összpontosíts, és kérdezd meg újra.
Őrült vagyok?
A válasz homályos, próbáld újra.
Őrült vagyok?
Most még nem tudom megmondani.
Összpontosíts, és kérdezd meg újra.
Jobb, ha most még nem tudod.
A válasz homályos, próbáld újra.
Most még nem tudom megmondani.
Kérdezd meg később.
Kérdezd meg később.
Kérdezd meg később.

Kedvcsináló idézetek:
– Hogy áll a meccs? – kérdezte Theo.
– Képzelj el egy süllyedő hajót, tele éhező gyerekekkel, körülötte a tengerben cápák hadával. Na, kábé azon szívesebben lennék, mint bent – felelte Miles szárazon. – Clifford minden tizenöt másodpercben Ria formás fenekéről áradozik. Már hetedikes koruk óta járnak, azt hinné az ember, hogy már túl vannak ezen.
– Na, milyen volt?
– Oké – válaszoltam, és megkevertem a hideg levest, hátha mérget tett bele. De nem gondoltam igazán, hogy anyám megmérgezne. Általában nem.
– Ennyi?
Megvontam a vállam.
– Elment. Átlagos iskolai nap volt.
– Találkoztál érdekes emberekkel?
– Mindenki érdekes, ha elég ideig bámulod őket.
Apa szerint a hajam homár-vörös. Anya szerint pedig kommunista-vörös. Fogalmam sem volt akkor még, hogy mi az a kommunista, de nem hangzott túl jól. Hiába nyomtam oda a hajam a tartály falához, így sem tudtam eldönteni, hogy apámnak igaza van-e vagy sem. De inkább azt szerettem volna, hogy egyik szülőmnek se legyen igaza.

✿✿✿✿✿
A képek a Pinterest táblámról származnak: Könyvek - Francesca Zappia
Made You Up kiadások a GoodReadsen.
✿✿✿✿✿

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése