Melvin Burgess: Billy Elliot (könyv és film)

   

– Hogy mi a baj a balettal? Nézz rám, Billy! Tréfálsz velem? – Teljesen normális dolog – mondtam, miközben felé fordultam. – Normális? – ordította. Egy kicsit megijedtem, mert még a szája is elfehéredett. – Én is jártam balettra – szólt közbe a Nagyi. – Látod? – Persze, a nagyanyádnak normális, meg a kislányoknak. De nem a fiúknak. A fiúk fociznak, meg bokszolnak vagy birkóznak.

Fülszöveg:

❖

Billy Elliot kemény, humoros, ugyanakkor szívet melengető történetében ezúttal Melvin Burgess (Canegie Medal-díj) mutat az olvasónak újabb mélységeket, híven tükrözve az eredeti film szenvedélyét és bensőséges jóindulatát. Billy édesanyja két éve halott, édesapja és bátyja a bányászok elkeseredett sztrájkjának aktív résztvevője. Az édesapa azt akarja, hogy a fiú bokszolni tanuljon, mint ahogy mindenki ezt a sportot űzte korábban generációk óta a családban, Billyt viszont a balett csodája és elegáns világa varázsolja el. Ez könyv egy tizenkét éves fiú határozott és elszánt harcáról szól, kezdetben titokban, később pedig családja odaadó támogatásával. Csakis az ő segítségükkel és erőfeszítésükkel sikerül Billynek elindulnia egy minden korábbitól eltérő jövőbe. 

Könyv információk: Eredeti mű: Billy Elliot Eredeti megjelenés éve: 2001 Cartaphilus, Budapest, 2016 190 oldal · puhatáblás ·  ISBN: 9789632664668 ·  Fordította: Gaál Tekla (általam olvasott kiadás: Passage, 2011)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Ez tipikusan olyan regény, amire rásütötték a „klasszikus” címkét, ezáltal elvárás, hogy tudjuk ki Billy Elliot és mi a története. Az alapműveltség részét képezi, én pedig szeretem szélesíteni a látókörömet.

 

Illusztráció (@hongsi84)

Szerintem…

A történet egy több nézőpontból elmesélt fejlődésregényszerűség, ahol nyomon követjük, hogyan talál rá egy 12 éves srác arra a hobbira, amit szívesen űz, és amit jól is csinál. Nem úgy, mint az édesapja és a tradíciók által ráerőltetett hobbit, a boxot. Egy bányászvárosban játszódik a történet, ahol a szakszervezet éppen sztrájkot hirdetett, szóval szinte áll a kés a levegőben. Ehhez még hozzájön Billy közvetlen környezetének (a családjának) a zárkózott, kicsit begyöpösödött stílusa, ami által végigkövethetjük az egymáshoz való viszonyaikat, ezek változását, szétmenésüket és újra egymásra találásukat.

A legérdekesebb nézőpont nyilván a főszereplőé, Billyé, aki poénból elkezdi utánozni a boxterem végében pliéző tütüs lányok lábtartásait és… megtetszik neki a balett. Érdekes, hogy kezd el külön életet élni, hogy kezd el titokban más edzésre járni és ezek által milyen változások menne a lelkében. Megdöbbentő a történet ezen része!

Az ember azt gondolná, hogy legalább a saját otthonában egy kis megértésre talál, de nem, ááá, nem.

  

Bár nem tetszett se az apa (Jackie), se a bátyó (Tony) hozzáállása a különféle dolgokhoz – legyen az a sztrájk, a sztrájktörők, a melegség vagy a balett -, valahol megértettem őket. Féltek. Féltek az újtól, féltek a mástól, de imádtam, hogy a családi összetartozás és a szeretet jegyében mégis odaálltak Billy mellé. Innen nézve a legnagyobb változáson talán az édesapa, Jackie ment keresztül. Teljesen lepadlóztam a férfitól! Nem gondoltam volna, hogy ekkora szíve van!

Nagyon kedveltem Billy legjobb barátját, Michaelt és az ő történetét, mert ő is próbált rátalálni önmagára abban a begyöpösödött közösségben. SPOILER: Teljesen átéreztem a félelmét attól, hogy egyedül marad, ha Billyt felveszik az iskolába. Tartott tőle, hogy nem lesz más barátja, ezért fél szívvel örült volna a barátja sikerének, de a szíve másik fele nem bánta volna, ha nem sikerül neki a felvételi. Jobb ketten furcsának lenni, mint egyedül túlélni, nem? Spoiler vége! Azért nem semmi, hogy ezt képes volt megfogalmazni magának az ő korában és abban a környezetben, amiben él.

Fordításbéli különbségek Passage (2011) vs. Cartaphilus (2016)

A könyv tele van káromkodással, nem is értettem, hogy mi értelme ennyi trágár beszédnek, azt meg pláne nem fogtam fel, hogy mi alapján húzták ki némelyik csúnya szót és hagyták benne a másikat?! Ezeket „a p...-ba is”, „a k…. anyját” kipontozták, de benne maradt, hogy „mocskok”, „hülye”, „köcsög”, „buzi”, „fenébe”, „basszus”, „szarság” és „a rohadt életbe”. Nem tartom következetesnek ezt a megoldást.

Például az újabb kiadásban az szerepel, hogy „- A kurva életbe”, míg a régiben „A k… életbe”. Egy másik ponton az újban „A JÓÉLETBE” van, de a régiben meg „A ROHADT ÉLETBE”.

Összességében

Szívszorítóak a dührohamok, a káromkodások, a feszültséggel teli otthoni légkör. Szinte elveszik egymás elől a levegőt a folyamatos idegeskedéssel az idősebb Elliot férfiak – totál megértettem, hogy miért várja a könyv elején Billy, hogy reggelente lelépjenek végre otthonról sztrájkolni… 

A káromkodások nélkül meglettem volna, de így is érdekes élmény volt. Tulajdonképpen egészen meghozta a kedvemet a Hattyúk tava megnézéséhez és a hónap végén épp lesz nálunk a Szentpétervári Balett az előadással. Szerintem be fogok ülni és meglesem „Billyt”. (Persze az se lenne utolsó, ha bejutnék valamelyik 2018-as Billy Elliot, a Musical előadásra az Erkel Színházba. Álmodozni szabad, ugye?)

Még egy utolsó gondolat: rémes, amikor egy színdarabból vagy filmből utólag – a szövegkönyv alapján – írnak könyvet. Valahogy sosem az igazi… Talán ezért is nem 5 csillag nálam a sztori.

Értékelés: 4

ADAPTÁCIÓ:

Billy Elliot (2000)

 (Port.hu, IMDb, Snitt)

Zseniális film és adaptációnak is frenetikus. Illetve ugye a film volt előbb, ezért úgy változtatnám meg ezt a gondolatot, hogy csodás történetet talált ki az író és izgalmasan meg is valósította.

A könyvet olvasni is érdekes volt, de mindezt filmen végigkövetni és látni az egyes karaktereket: na, az volt a hab a tortán. A főszereplő kis srác táncmozdulataitól kirázott a hideg néha, mert olyan csetlő-botlónak tűnt, de imádni való volt, ahogy dacosan kitartott. Gyakorolt, bujkált, igyekezett kihozni magából a maximumot, miközben az egész világ ellene volt (vagy úgy érezte, hogy így van). Alapból is elég duzzogó feje van, ami szuper volt Billy szerepéhez, összességében amúgy az összes színész hozta a karaktert. Iszonyat jó volt a casting!

Adaptáció: 5/5 ☆☆☆☆☆

Film értékelése: LÁTNI KELL. (Egyszer mindenképpen.) 

ELŐZETES:

Kedvcsináló idézetek:

❖

– Dehát csak táncolok. Mi a baj a tánccal?

…, persze hogy tudtam, mire gondol. A fiúk nem szoktak balettozni. A balett nem olyan, mint a foci vagy a bunyó, nem kemény fiúknak való. És nem is olyan, mint sztrájkolni, meg harcolni a jogaidért, meg összefogni a társaiddal, és kitartani a végsőkig. Meg nem olyan, mint a bányászélet. Meg olyan sem, mint a szakszervezet. Szóval nem olyan, mint amilyenek mi vagyunk.

❖

– Ehhez mit szólsz? – kérdeztem és kihúztam egy szoknyát, de Billy a fejét ingatta. – Nem akarod? Ja, igazad van. Ez a szín nem állna jól neked.

– Nem érdekel, hogy jól áll-e. Nem veszek fel semmiféle rohadt szoknyát.

– Azt hittem, te is akarod.

– Csak azért, mert táncolok, nehogy azt merd hinni, hogy buzi vagyok, te hülye köcsög.

– Attól, mert felveszem a nővérem ruháit, még én sem vagyok buzi, te köcsög.

❖

Billy mindig jó haverom volt. Őt nem érdekli, hogy én egy kicsit más vagyok. Nem is tudom miért nem, pedig ő sose tűnt másnak, mindig olyan volt, mint a többiek, azt leszámítva, hogy mellém állt, ahelyett, hogy cikizett volna. Szerintem csak véletlenül lett a barátom. Lehet, hogy az elején nem vette észre, milyen fura is vagyok valójában, aztán meg már minden maradt a régiben. Kicsit mindig féltem attól, hogy egyszer majd rájön, milyen lökött vagyok, és akkor nem lesz többé a barátom, de hál’ istennek nem így történt. És aztán elkezdett balettozni, és akkor már ő is legalább olyan furcsa volt, mint én, úgyhogy nem aggódtam többé.

❖❖❖❖❖

A képek a Pinterest táblámról származnak:  Billy Elliot

Billy Elliot kiadások a GoodReadsen.

❖❖❖❖❖