alcím: Hét kis döfés
Köszönet a recenziós példányért az írónak!
A Discoveryn egyszer azt hallotta, az őrület felé meredek lejtő vezet. Azokon pedig általában képtelenség tolatni.
|
Fülszöveg:
✖
Psszt! Te ott! Igen, te! Gyere velem! Na, gyere! Ne félj, nem kell lejárni a lábad, nincs messze innen. Csak bebújunk ezen a rozoga kapun, átvágunk azon a néma tisztáson (vigyázz a csalánnal középtájt), megkerüljük azt az árkot, meg azt az aprócska zavaros tavat, bebújunk a susogó, görnyedt fák közé, és már ott is vagyunk. Hogy pontosan hol? Hogy hol az az ott? Nem tudom. De tényleg. Fogalmam sincs. Nem is érdekes. Csak húzd össze a kabátod, fogd meg a kezem, és kövess…
Könyv információk:
Eredeti megjelenés éve: 2016
208 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789631268355
|
Megvásárolható itt:
+ e-könyv:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Igazából már olvastam az írótól egy short storyt, amikor egyszer csak megkeresett, hogy nem érdekelne-e a könyve. Mivel szeretem a dark fantasyt, a horrort és a fekete humort, ezért igent mondtam. (Problem: ettől függetlenül kiemelendőnek tartom, hogy jobban szeretem, ha megtudok bármit a fülszövegből. Ez a mostani túlontúl sejtelmes... és habár tetszetős, semmitmondó.)
A hét történetről…
FOGÁSZ - A legelső történetben szép lassan megőrülünk egy rendelő várójában. Bár tetszett a történet, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy jövő pénteken a szájsebészet vár rám… (Tudom, ez elég OFF, de rátett egy lapáttal a fogorvostól való félelmeimre.) Extrán rettegtem ettől a novellától, pedig alapjáraton is ütős darabja a kötetnek. Ugyanakkor akadtak benne túltolt hasonlatok vagy gondolatok (például: „tekintetével szinte felhorzsolta Lara pupilláit”), amik nélkül meglettem volna. Nálam 4,5 csillagos önmagában.
FULLÁNK – Ki ne rettegett volna a házra / lakásra nehezedő csendtől. Megroppan a szekrény régi fája, megnyikordul az ajtó - rettegés a köbön. A történet egy kislány esti útját meséli el, aki a fürdőbe igyekszik könnyíteni magán. Nagyon hangulatos sztori, bár a csavar a végén meglepett. (…és igen, nem jó érzés éjszaka olvasni, viszont mivel egy horror kötetről van szó: igen este olvassátok!) Nálam ez egy 4 csillagos történet.
A KÉMÉNY – Egy titokzatos kémény bukkan fel a pusztában… szinte megmagyarázhatatlanul. A kapott magyarázat szinte stephenkingi, nem rossz, de nem is ragadott magával. Az eddig olvasott két történetnek sokkal erőteljesebb volt az atmoszférája, sokkal jobban átjött a hangulata. Részemről ez a kötet leggyengébb darabja, de még így is 3,5 csillagot ér.
BRIGHTLIGHT – Ez az Út sehová kötet leghosszabb darabja és nekem ez volt a kedvencem is! Egyszerűen zseniálisan van felépítve, fantasztikusak a karakterek és a háttérsztorijuk. A nézőpontváltások abszolút feldobják a történetet és megkavarják az olvasót, aki nem győzi kapkodni a fejét. Imádtam, hogy egyszerre volt egy pszichózisban lévő ember elborulása és egyszerre volt krimi. Nyomoztam az Aloxin-ügyet, a gyerekgyilkosságot, azt, hogy melyik idősíkban kivel mi történt – és azt is, hogy mi is az igazság. Haláli történet volt egy óriási csavarral a végén, amitől lepadlóztam - 5* csillagos!
Aztán hirtelen minden elhallgatott. A pokol, mint valami profi karmester váratlanul csendre intette a világot. Még a vihart is. Rossz csend volt ez. Az a fajta, ami a pisztolylövést előzi meg, az, ami a csapóajtóra telepedve várja az elítéltet az akasztófa alatt. Olyan csend volt, melyben az ember akaratlanul is önmagába fordul, magába néz egy picikét.
|
FAGYASZTÓ – Ismét egy őrült története… nem tetszett annyira, mint a Brightlight, de ismételten egy hangulatos novellát kaptam. Néha az agyunkra mennek a dolgok, ezért szinte sajnáltam az SMSektől begőzölő hapsit. 4 csillagocska.
04.08. – Nagyon durva történet, ami a rémálmok emberi agyra gyakorolt hatását állítja a középpontba. George Kingston konkrétan beleőrül abba, hogy megálmodja a halála időpontját és azt, ahogy felfalja a macskája a hulláját. Mit kapunk, ha megkapjuk a halálunk dátumát? Visszaszámolunk… évről-évre, majd hónapról-hónapra élünk. Elrendezzük az ügyeinket és csendben becsavarodunk. Őszintén? Isteni történet volt, bár alkalomadtán undorító. A macskás részeket a vége felé túl durvának találtam, pedig így volt kerek. A prímet az utolsó mondat vitte nálam: SPOILER! „Vajon nem nézte el az évet?” spoiler vége. 4,5 csillag!
AZ ÜLÉS – Ez inkább szívfacsaró volt, mint ijesztő vagy őrült. Tökéletes helyet kapott a kötet végén, mert még egyszer szíven szúrja az olvasót. Rövid volt, de ütött. IMÁDTAM. Ez a másik kedvencem az Út sehová könyvben. 5 csillagos csoda.
„– Hölgyeim és uraim! A nevetés a mai napon érdeklődés hiányában elmarad!”
Valóban elmaradt, de cseppet sem bánom, mert borzongató volt a kötet. Rettegtem a fogász várójában, féltem Brightlight városában egy viharban és hallgattam egy ház mély csendjét és lélegzetvételeit.
Összességében egy nagyon vegyes stílusú kötetről van szó, de ez nem gond, legalább van miből csemegézni! Akad benne (dark) fantasy, krimi, felmerül mindenféle mentális betegséges téma, de szóba kerülnek a függőségek is, sőt, egy-két szerelmi szálat és némi drámát is kapunk. Főleg férfi elbeszélői vannak a novelláknak, bár akadt néhány női (vagy kislány) szemszöges sztori is. Mindegyik történet megrázó a maga módján, egyik sem bájos esti mese. Bár a fülszövegből nem derül ki sok minden, érdemes a Molyos idézeteket meglesni!
Az én két kedvencem a Brightlight és Az ülés voltak. Arra jöttem rá, hogy nagyban sokkal jobbakat alkot az író, ezért remélem, hogy összehoz idővel egy (kis)regényt. (Úgy néz ki, hogy tervez hasonlót, szóval boldog vagyok.)
Össz-értékelés: 4,5 (~4,35)
Ajánlom: A borzongató regények rajongóinak!
Ha valakit érdekel, hogy milyen az őrület egészen közelről és/vagy szeretik a fekete humort. Mindenkinek, aki vevő kezdő magyar írók szárnypróbálgatásaira.
INTERJÚ az íróval!
1) Köszönöm, hogy vállaltad az interjút! Kezdjük egy bemelegítő kérdéssel! Az Út sehová több hosszabb-rövidebb irományt tartalmaz. Melyik a kedvenc történeted a kötetből és miért?
Válasz: Ér kettőt mondani? Tudod, hogy van ez. Kedvencet mondani a gyermekek közül? Így legalább nem sértődik meg majd mind. A rövidebbek közül a 04.08. a kedvenc, talán - hangsúlyozom, talán - az a legösszeszedettebb. A másik a hosszú sztori, a Brightlight. Soha nem írtam még ilyen terjedelemben és mivel jóval hosszabb ideig szültem, a kötődés is nagyobb.
2) Műfalilag is elég sokszínű a könyv, ugyanis akad benne krimi, romantika, horror és fantasy is. Melyik műfajban szeretsz a legjobban alkotni?
Válasz: A horror és a thriller állnak legközelebb a szívemhez, no, nem a belezős, trancsírozós, inkább a lélekre ható változatuk, ami utánad nyúl a sötét szobákból, amikor elsétálsz előttük. Ami előrenyújtja a kezed, hogy gyorsabban kapcsolj villanyt, minthogy átlépnéd a küszöböt. De szerintem mit sem ér mindez egyéb műfajokból átemelt elemek nélkül. Kell a változatosság.
3) Ha már műfajok és alkotás... Milyen műfajú könyveket szoktál olvasni, illetve kit neveznél a kedvenc íródnak? (Nem muszáj egyetlen műfajra vagy íróra koncentrálnod!)
Válasz: Snassz és kézenfekvő lesz, amit mondani fogok: bár ateista vagyok, ha istent kéne választanom, élő személy lenne. Úgy hívnák: Stephen King.
Megmondom őszintén, sajnos nem falom a könyveket, mivel pedig King úr bőségesen ellátta az utókort olvasnivalóval, tulajdonképpen jó ideje csak tőle olvasok. Régebben mondjuk imádtam Agatha Christie-t is. Azt hiszem, kijelenthetem, nincs valami egzotikus, speciális ízlésem. :D
4) Melyik az az EGY könyv, amelyikre simán ráböksz, hogy Ő a kedvenced és miért?
Válasz: AZ! Mármint Kingtől az Az! Teljesen függetlenül a mostani filmes őrülettől. Annyira komplex mű, remek karakterekkel, egy igen-igen fasza gonosszal... Egyszerűen imádom. A karaktert a bőrömön is hordozom.
5) Visszakanyarodva az Út sehová kötethez. Nagyon jópofa ötlet, hogy megszemélyesítve a regényedet saját Facebook és Instagram oldalt kapott, ami „ő” vezet. Honnan jött az ötlet?
Válasz: Egyszer jött egy ilyen ötlet, egy ilyen vicces poszt ötlete, aztán pár nap múlva rájöttem, ezt akár folytatni is lehetne. Aztán úgy maradtam.
6) Nagyon szépen köszönöm a válaszaidat. Van még bármi, amit mindenképpen fontosnak tartasz megemlíteni akár magadról, akár az Út sehová című kötetedről, amit nem kérdeztem meg?
Válasz: Vegyétek, vigyétek! Nyomtatva, vagy e-bookként... Ja, jut eszembe, már születőben az újabb Lauer mű. Ez most egyetlen történet lesz, és szerintem jövőre lát napvilágot majd. Bár a gyermek még nem tudja. Szerintem nagy patália lesz... :O
ÉRDEKESSÉG!
Az író 1985-ben született, Mosonmagyaróváron és gyermekkora óta ír verseket és prózát. Én először a JCDecaux novellablogon találkoztam a nevével. TOLL című irománya olvasható is a blogon: << KATT IDE >> ;)
Lauer Gábor a Tirpunk punk-rock zenekar gitárosa és vokálosa volt. A punk-rock zenekar 2000-ben alakult Mosonmagyaróváron három taggal. Azóta átestek egy „taghozzáadódáson”, valamint egy tagcserén. 2004-től aktívan koncerteznek és kb. 200 bulit adtak országszerte. Turnéztak többek közt a Fürgerókalábakkal, a Prosectúrával, a Junkies-zal, a Zorallal, valamint az Alvin és a mókusokkal is. Persze Gábor (aka. Tim) nem hagyta abba a zenélést, most a TimeBomb (Rancid cover band) gitárosa.
Kedvcsináló idézetek:
✖
Kétféle csend létezik. Az egyik az a fajta, ami a halászokat lengi körbe a tengeren hajnaltájt, ami a kirándulókat öleli körül ismeretlen utakon. Ez a csend izgalmas, várakozással teli, és persze egyértelműen pozitív. És milyen a másik? Sötét, kormos, ódon, mint a hallgatás a régi pincékben, a némaság az üres (üres?) padlásokon, vagy a sarkokban, ahová nem lehet belátni. Olyan, mint a téli éjszaka, mely megdermeszti a legapróbb neszeket is, az üres lakások, melyek előtt a gyerekek önkéntelenül is meggyorsítják lépteiket, és mint a sötét, szilaj erdők a faluszéli házak körül.
✖
Aztán hirtelen minden elhallgatott. A pokol, mint valami profi karmester váratlanul csendre intette a világot. Még a vihart is. Rossz csend volt ez. Az a fajta, ami a pisztolylövést előzi meg, az, ami a csapóajtóra telepedve várja az elítéltet az akasztófa alatt. Olyan csend volt, melyben az ember akaratlanul is önmagába fordul, magába néz egy picikét.
✖
Várt, figyelt. A házat hallgatta. A ház aludt. Csend volt. Ám ha elég sokáig fülelt, ha elég erősen koncentrált, hallott valamit. Valahol mintha megreccsent volna egy szekrény. Mintha víz cseppent volna odalent. A padláson koppant valami. A ház – akár egy alvó ember – szuszogott, mocorgott, lélegzett. Élt. Ezek az apró, alig észlelhető neszek, melyek nem zúzták szét a csendet, sőt, ahhoz tartoztak, annak részei, a csend kis mocskai voltak, nos, ezek tűntek csak igazán ijesztőnek. Ijesztőbbek voltak, mint a csönd nagy, néma, láthatatlan karjainál is, melyek szorításra készen lebegtek az ágy körül.
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
A képek a Pinterest táblámról származnak:
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
Az értékelést nem olvastam majd később pótolni fogom...bocsi!
VálaszTörlésViszont az interjú király lett! Tudtam én, hogy belevaló "gyerek" az író :D