|
–
Ne legyetek nevetségesek! Ennek a háborúnak a bukása egyedül az én lelkemen
szárad. – A figyelmem Varganra irányult. – Hallja az ajánlatomat! Megengedem,
hogy kétszer felakasszon. Másodjára még csak nem is fogok nagyon ellenkezni.
|
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást
tartalmaz.
Egy háború. Túl sok véres csata.
Vajon megmentheti-e a király az országát, ha a saját túlélése is kétséges?
A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán
bekopogtat. És amikor Jaron megtudja, hogy Vargan király elrabolta Imogent,
hogy térdre kényszerítse Carthyát, az ifjú király felismeri: az ő feladata,
hogy vakmerő mentőakcióba fogjon. Ám minden, ami elromolhat, az el is romlik.
Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban.
Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztulástól,
Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit
csak szeret.
Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy elhárítsa a
hatalmas veszélyt, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt,
ami a legfontosabb? És a végén vajon ki foglalhatja el Carthya trónját?
|
Könyv
információk:
Eredeti mű: The Shadow Throne
Eredeti megjelenés éve: 2014
Könyvmolyképző,
Szeged, 2015
340 oldal ·
keménytáblás ·
ISBN: 9789633993354
·
Fordította: Szujer
Orsolya
|
Hatalom-trilógia:
3.
Az
Árnytrón
(befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Mert imádtam az első és a
második részt, és nagyon olvastatja magát ez a trilógia!
AZ ELŐZŐ RÉSZEKRE SPOILERES BEJEGYZÉS!
Szerintem…
Mindenkinek el kéne
olvasnia ezt a trilógiát, aki azt gondolja, hogy nem szereti a középkori,
elképzelt királyság(ok)ban játszódó kalandregényeket, amelyekben a vita a trón
és a hatalom körül forog. Én elismerem, ha tévedtem – és most így állunk.
Tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy nem nyűgözhet le a viszály, az ármány, a
trónért küszködés és a királyságok közti háború. Tetszett a történet, de ebben
nagy szerepe volt a főszereplőnek, Sage-nek, akiről ugye a első rész végén
kiderült, hogy tényleg ő Jaron herceg, Carthya trónjának vérszerinti örököse.
Az utcagyerekként
felnövő, talpraesett, nagyszájú és furfangos Sage fantasztikus király
szerepben, ugyanis egy pillanatig sem húzódik a serege mögé. Akár vitában, akár
háborúban kiáll az ellenfél elé és helytáll kardpárbajban, szókaratéban vagy
csak egyenes háttal (akkor is, ha előtte szépen megverik, megkínozzák vagy
eltörik a lábát).
|
– Jaron király, nem sokkal a helytartója érkezése előtt éppen
egy önre vonatkozó parancsot kívántam kiadni. Ki tudja találni, vajon mi
lehetett az?
– Szabadon akar engedni, hogy megússza a szégyent, mikor
megszököm.
|
Persze nem csak Sage /
Jaron miatt elképesztő ez a trilógia, hanem a rengeteg fontos mellékszereplő és
az ő egyéni sztorijaik miatt is. Kiválónak tartom mind a kalózok bevonását és
húzódzkodását a háborútól, ahogy a fiatal kapitány hatalmi válságát is, aki
fiatalnak érzi magát a királyi seregek élén, aztán összekaparja magát. Tetszett,
hogy mindenkinek megvan a maga lezárása, minden egyes szálat elvarrt az írónő,
ami lássuk be, manapság ritka. Nem kedvelem* azokat a lezárt sorozatokat, ahol
valakinek nyitva hagyják a történetét és az olvasónak kell lezárást alkotnia
neki.
*(Természetesen vannak kivételek, de nagyon ritkák.)
Semmiképpen nem mondanám, hogy unalmassá vált a végére a király története. Vannak az utolsó részben is olyan
fordulatok, amelyek az első résztől kezdve várhatóak voltak és végre bekövetkeztek, de akadtak
benne szép számmal számomra váratlan fordulatok. Például:
Három szívroham olvasás közben (NAGYON SPOILERES!)
Sage / Jaron az első részben vonzalmat érez egy szolgálólány iránt, akit
aztán magával visz drylliadi palotájába is, ahol felemeli Imogen rajngját. Na,
Imogen ebben a részben egyszer csak meghal Jaron szeme láttára! Ettől
függetlenül nyilván mégis összejönnek a könyv végén, megházasodnak, Carthya
királya és királynéja lesznek. (Semmi szellemes megoldás nincs a történetben!)
A második infarktust Mott majdnem halála okozta, ugyanis Mott az egyik
legkedvencebbik (talán nem létező szó, de ez van) szereplőm! Mindhárom részben
aktívan tevékenykedik, segíti Jaront is, Saget is, és iszonyatosan jó társa a
bajban. A harmadik nagy meglepetés és nehezen megoldhatónak érzett dolog Tobias
és Amarinda LASSAN kialakuló vonzalma, majd szerelme egymás iránt. Ugye
Jaronnak Amarindát KELL elvennie, mert neki kell lennie a következő király feleségének
lennie valami megállapodás miatt. Hát… ahányszor szóba került ez a téma, mindig
idegeskedtem, hogy mikor borul ki a bili. (SPOILER vége)
Összességében
Voltak olyan vakmerő
(taktikai) húzásai Sage-nek, amelyeknél fogtam a fejem és drukkoltam neki, hogy
túlélje. Máskor meg azért, hogy ne dőljenek már be neki ennyire könnyen, és
volt, amikor nem is dőltek, ő pedig szép nagyot koppant! Nyilván nem reális a
történet, mert így nem lehet megnyerni egy háborút, de mégis zseniálisnak
tartom Sage „hadi cseleit”. (Pl.: a robbantásos részeknél tövig rágtam a körmöm!) Belevaló trilógia
belevaló főhőssel és mellékszereplőkkel. Régen éreztem úgy, hogy muszáj azonnal
a folytatásért nyúlnom egy trilógia kapcsán, illetve régen voltam úgy, hogy ezt
meg is tehettem, mert megjelent mindhárom rész magyarul. Nem zökkentem ki,
szomjaztam a történet folytatását és lezárását. Nagyon olvasmányos, pörgős
történetek – szívesen olvasnék még az
írónőtől!
Értékelés: 5
Olvasnék még az írónőtől?
Abszolút. A legjobban a
februárban megjelenő The Traitor's Game magyarra fordításának örülnék, de
ha az egyrészes / önálló regényként megjelentetett The
Scourge című könyve érkezne Magyarországra, amiatt se háborognék!
Ajánlom, ha kedveled azokat a sztorikat:
…amikben mindenféle
intrikák szövődnek a királyi trón elfoglalására. …amikben árva fiúkat próbálnak
trónra ültetni bábnak. …amikben egy makacs, nagyszájú, ám nagyon eszes fiatal a
főszereplő. …kalózos regények kedvelőinek.
Kedvcsináló idézetek:
✖
– Carthyában egy elég
nagy sereged várakozik minden ok nélkül, messze a harcoktól, egy tó mellett,
ami már nem is létezik. Miért?
– Ezt egyszer már
kérdezte.
– Te pedig megtagadtad a
választ. Úgyhogy ismét megkérdezem. Miért van ott a sereged?
– Hát nem egyértelmű? –
kérdeztem, rá sem nézve. – Arra várnak, hogy visszatérjen a tó. Talán maga is
csatlakozhatna hozzájuk, és elmehetnénk együtt úszni.
✖
– Te nem vagy szolga,
Mott. Se az enyém, se senki másé. És nincs senki, akivel szívesebben vetném
bele magam a csatába, mint veled.
– Akkor együtt megyünk –
jelentette ki Mott. – Együtt a győzelem felé, királyom.
✖
Amúgy meg szükségem lesz
a segítségedre holnap. Lehet, hogy az esélyeink lehetnének jobbak is – ezt
beismerem –, de úgy hiszem, elég jó helyzetben vagyunk ahhoz, hogy sikerrel
járjunk. – Az ellenség tömlöcében megláncolva, a teljes vereség szélén állva,
várva a saját kivégzésünket? Megrántottam a vállamat. – Már mondtam, hogy
lehetnénk jobb helyzetben is. De rosszabban is. Fel a fejjel, Roden!
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
A képek a Pinterest táblámról
származnak:
THE SHADOW THRONE borítók a GoodReadsen.
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése