2018. január 20., szombat



Jennifer A. Nielsen: The ​Shadow Throne - Az Árnytrón (Hatalom-trilógia 3.)



– Ne legyetek nevetségesek! Ennek a háborúnak a bukása egyedül az én lelkemen szárad. – A figyelmem Varganra irányult. – Hallja az ajánlatomat! Megengedem, hogy kétszer felakasszon. Másodjára még csak nem is fogok nagyon ellenkezni.

  
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy háború. Túl sok véres csata. Vajon megmentheti-e a király az országát, ha a saját túlélése is kétséges?
A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. És amikor Jaron megtudja, hogy Vargan király elrabolta Imogent, hogy térdre kényszerítse Carthyát, az ifjú király felismeri: az ő feladata, hogy vakmerő mentőakcióba fogjon. Ám minden, ami elromolhat, az el is romlik.
Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban. Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztulástól, Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit csak szeret.
Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy elhárítsa a hatalmas veszélyt, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt, ami a legfontosabb? És a végén vajon ki foglalhatja el Carthya trónját?
   
Könyv információk:

Eredeti mű: The Shadow Throne
Eredeti megjelenés éve: 2014

Könyvmolyképző, Szeged, 2015
340 oldal · keménytáblás ·
ISBN: 9789633993354 ·
Fordította: Szujer Orsolya
Hatalom-trilógia:


(befejezett)
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
Mert imádtam az első és a második részt, és nagyon olvastatja magát ez a trilógia!

AZ ELŐZŐ RÉSZEKRE SPOILERES BEJEGYZÉS!

Szerintem…

Mindenkinek el kéne olvasnia ezt a trilógiát, aki azt gondolja, hogy nem szereti a középkori, elképzelt királyság(ok)ban játszódó kalandregényeket, amelyekben a vita a trón és a hatalom körül forog. Én elismerem, ha tévedtem – és most így állunk. Tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy nem nyűgözhet le a viszály, az ármány, a trónért küszködés és a királyságok közti háború. Tetszett a történet, de ebben nagy szerepe volt a főszereplőnek, Sage-nek, akiről ugye a első rész végén kiderült, hogy tényleg ő Jaron herceg, Carthya trónjának vérszerinti örököse.

Az utcagyerekként felnövő, talpraesett, nagyszájú és furfangos Sage fantasztikus király szerepben, ugyanis egy pillanatig sem húzódik a serege mögé. Akár vitában, akár háborúban kiáll az ellenfél elé és helytáll kardpárbajban, szókaratéban vagy csak egyenes háttal (akkor is, ha előtte szépen megverik, megkínozzák vagy eltörik a lábát).


– Jaron király, nem sokkal a helytartója érkezése előtt éppen egy önre vonatkozó parancsot kívántam kiadni. Ki tudja találni, vajon mi lehetett az?
– Szabadon akar engedni, hogy megússza a szégyent, mikor megszököm.


Persze nem csak Sage / Jaron miatt elképesztő ez a trilógia, hanem a rengeteg fontos mellékszereplő és az ő egyéni sztorijaik miatt is. Kiválónak tartom mind a kalózok bevonását és húzódzkodását a háborútól, ahogy a fiatal kapitány hatalmi válságát is, aki fiatalnak érzi magát a királyi seregek élén, aztán összekaparja magát. Tetszett, hogy mindenkinek megvan a maga lezárása, minden egyes szálat elvarrt az írónő, ami lássuk be, manapság ritka. Nem kedvelem* azokat a lezárt sorozatokat, ahol valakinek nyitva hagyják a történetét és az olvasónak kell lezárást alkotnia neki. 
*(Természetesen vannak kivételek, de nagyon ritkák.)

Semmiképpen nem mondanám, hogy unalmassá vált a végére a király története. Vannak az utolsó részben is olyan fordulatok, amelyek az első résztől kezdve várhatóak voltak és végre bekövetkeztek, de akadtak benne szép számmal számomra váratlan fordulatok. Például:

Három szívroham olvasás közben (NAGYON SPOILERES!)

Sage / Jaron az első részben vonzalmat érez egy szolgálólány iránt, akit aztán magával visz drylliadi palotájába is, ahol felemeli Imogen rajngját. Na, Imogen ebben a részben egyszer csak meghal Jaron szeme láttára! Ettől függetlenül nyilván mégis összejönnek a könyv végén, megházasodnak, Carthya királya és királynéja lesznek. (Semmi szellemes megoldás nincs a történetben!) A második infarktust Mott majdnem halála okozta, ugyanis Mott az egyik legkedvencebbik (talán nem létező szó, de ez van) szereplőm! Mindhárom részben aktívan tevékenykedik, segíti Jaront is, Saget is, és iszonyatosan jó társa a bajban. A harmadik nagy meglepetés és nehezen megoldhatónak érzett dolog Tobias és Amarinda LASSAN kialakuló vonzalma, majd szerelme egymás iránt. Ugye Jaronnak Amarindát KELL elvennie, mert neki kell lennie a következő király feleségének lennie valami megállapodás miatt. Hát… ahányszor szóba került ez a téma, mindig idegeskedtem, hogy mikor borul ki a bili. (SPOILER vége)

Összességében

Voltak olyan vakmerő (taktikai) húzásai Sage-nek, amelyeknél fogtam a fejem és drukkoltam neki, hogy túlélje. Máskor meg azért, hogy ne dőljenek már be neki ennyire könnyen, és volt, amikor nem is dőltek, ő pedig szép nagyot koppant! Nyilván nem reális a történet, mert így nem lehet megnyerni egy háborút, de mégis zseniálisnak tartom Sage „hadi cseleit”. (Pl.: a robbantásos részeknél tövig rágtam a körmöm!) Belevaló trilógia belevaló főhőssel és mellékszereplőkkel. Régen éreztem úgy, hogy muszáj azonnal a folytatásért nyúlnom egy trilógia kapcsán, illetve régen voltam úgy, hogy ezt meg is tehettem, mert megjelent mindhárom rész magyarul. Nem zökkentem ki, szomjaztam a történet folytatását és lezárását. Nagyon olvasmányos, pörgős történetek – szívesen olvasnék még az írónőtől!

Értékelés: 5

Olvasnék még az írónőtől?
Abszolút. A legjobban a februárban megjelenő The Traitor's Game magyarra fordításának örülnék, de ha az egyrészes / önálló regényként megjelentetett The Scourge című könyve érkezne Magyarországra, amiatt se háborognék!


Ajánlom, ha kedveled azokat a sztorikat:
…amikben mindenféle intrikák szövődnek a királyi trón elfoglalására. …amikben árva fiúkat próbálnak trónra ültetni bábnak. …amikben egy makacs, nagyszájú, ám nagyon eszes fiatal a főszereplő. …kalózos regények kedvelőinek.

Kedvcsináló idézetek:
– Carthyában egy elég nagy sereged várakozik minden ok nélkül, messze a harcoktól, egy tó mellett, ami már nem is létezik. Miért?
– Ezt egyszer már kérdezte.
– Te pedig megtagadtad a választ. Úgyhogy ismét megkérdezem. Miért van ott a sereged?
– Hát nem egyértelmű? – kérdeztem, rá sem nézve. – Arra várnak, hogy visszatérjen a tó. Talán maga is csatlakozhatna hozzájuk, és elmehetnénk együtt úszni.
– Te nem vagy szolga, Mott. Se az enyém, se senki másé. És nincs senki, akivel szívesebben vetném bele magam a csatába, mint veled.
– Akkor együtt megyünk – jelentette ki Mott. – Együtt a győzelem felé, királyom.
Amúgy meg szükségem lesz a segítségedre holnap. Lehet, hogy az esélyeink lehetnének jobbak is – ezt beismerem –, de úgy hiszem, elég jó helyzetben vagyunk ahhoz, hogy sikerrel járjunk. – Az ellenség tömlöcében megláncolva, a teljes vereség szélén állva, várva a saját kivégzésünket? Megrántottam a vállamat. – Már mondtam, hogy lehetnénk jobb helyzetben is. De rosszabban is. Fel a fejjel, Roden!

✖ ✖ ✖ ✖ ✖ 
A képek a Pinterest táblámról származnak:
THE SHADOW THRONE borítók a GoodReadsen.
✖ ✖ ✖ ✖ ✖ 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése