John Green: Csillagainkban a hiba

FÜLSZÖVEG:

◈

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…

„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

◈ 

Eredeti mű: John Green: The Fault in Our Stars

Eredeti megjelenés éve: 2012

SZERINTEM:

◈

Valamiért eleinte idegesített ennek a könyvnek a léte. Nem volt különösebb oka, megmagyarázni sem tudom. Mindenhol az Oké-s felhők és borítók voltak, aztán a két színész palánta autót dobálva, egymás ölében vagy hintában ülve, satöbbi. Nincs meg a pillanat, amikor megváltozott az érdeklődésem és az elkerülése helyett inkább el szerettem volna olvasni a könyvet.

Abszolút kedvenc: Hazel szülei.

Abszolút ismerős: Hazel szülei.

Hazel szüleiről szólva imádtam a szövegüket a hatodik fejezet végén… Viszont értem Hazel-t, valahogy így vagyok az életemmel – idegesít a gondolat, hogy mi lenne velük nélkülem. Van egy öcsém, de nem látom megoldottnak a dolgot.

Csúnya, csúnya könyv. Sebfeltépkedős, megsebzős…

Abszolút bűntudat: hangosan röhögcséltem egy könyvön, amin mások bőgni szoktak.

Nem a szenvedés van a középpontban. Nem „rákkönyv”, hogy stílszerű legyek.

<Csak semmi spoiler> by Hazel Grace – és mégis mennyi poént lelőttél előttem, kislány.

Széljegyzet sírós-könyv olvasáshoz:

◈

Hét elején kezdtem, hogy a dolgozó és suliba járó egyedektől mentes (délelőtti) bőgicsetájm-ban olvashassam, erre szerdától mindenki szabizik. Felháborító!

ÉRTÉKELÉS: 5

Borítók a világ minden tájáról (x)

HOZZÁFŰZNIVALÓM:

◈

Hazel engem már az elején megfogott a szarkasztikus Van Houten idézetével, aztán a cigarettára adott reakciójával. Láttam a netet bejárt film trailereket, mert elkerülhetetlenek bizonyos fórumokon, morogtam is miatta eleget: 

Ejj, de oda vannak ezért e metaforás dologért… de egyszer mondanák nekik, hogy fura foltok vannak a tüdejükben, azonnal letennék a bagót. Én már csak tudom… imádtam, de sosem rágcsálnám tovább… ha ég, ha nem!

Mondhatnám, hogy meg vagyok győződve róla, hogy nem fogom megnézni filmet, DE hazudnék. Megfogom. Titokban, egyedül és senkinek nem fogok beszélni róla. (Van ember, aki ezt meri moziba nézni? Vagy családilag hétvégén? Ugye nem?! Néma főhajtás azoknak a szerencsétleneknek, akik nem tudják, miről van szó és épp akkor tévednek „csakúgy” be egy filmre és megtetszik nekik a cím.)

Nem különösebben rossz könyv, de nem is világmegváltó. Kicsit igazít a szemünk/szemüvegünk dioptriáján, picit szétszedi, és újra összerakja a lelkünket. Tompán sajgunk, mélyebbeket lélegzünk, indulnánk Amszterdamba, rágooglezunk Van Houten-re és arra a hülye videojátékra.

A könyv olyan, hogy az olvasóban valamit rettenetesen megborít, holott a világban semmi sem látszik ebből. Mondtam anyunak, hogy meghalt Augustus Waters, de csak annyir bírt kérdezni, hogy:

„És az ki?”

„Senki.”

Senki, csak egy 17 éves, féllábú fiú, akit picit megszerettem…

IDÉZETEK:

◈

„Szerelmes vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az űrbe, a feledés elkerülhetetlen, valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen földünket, de azért szerelmes vagyok beléd.”

„Én: Nincs olyan íze, mintha maga Isten főzte volna meg öt fogásban a mennyországot, hogy aztán feltálalja fénylő, gyöngyöző, erjesztett plazmabuborékok kíséretében, miközben virágszirmok úsznak a vacsoraasztalod melletti csatorna vizén.

Gus: Ezt szépen mondtad.

Gus apja: Furák a gyermekeink.

Az én papám: Ezt szépen mondtad.”

A MOZIFILMről:

(IMDB link)

Ismét olyan szereplőket méltatnék, akiket film trailer alapján ismerek. A lány a Divergent főszereplőnője, a srác abban a filmben a bátyja – itt meg két beteg és végletekig szerelmes kamasz. Nem „szépek”, nem egészségesek. Ugyanakkor olyan hangulatot árasztanak, hogy a trailer után el AKARTAM olvasni a könyvet, érdekelt a történet, amit ilyen zseniálisan alakítanak.

Elolvastam. Meg fogom nézni. Remélem szeretni fogom a játékukat film hosszúságban is...

Hazel Grace Lancaster - Shailene Woodley

Augustus Waters - Ansel Elgort

Isaac - Nat Wolff

és Peter Van Houten-t az a genyó színész alakítja, aki meg akarta ölni a Pókembert – és IMÁDOM - Willem Dafoe!

A film hivatalos trailer-e:

A képeket a következő oldalakról vettem: 1, 2, 3