Találd meg a lélektársad!
Sky egy kicsit zárkózott,
szorongó tizenhat éves lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés
kívülállónak, idegennek lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik
kissé különc nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai
középiskola, és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges,
minden lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül.
Aztán Sky egy hangot hall a
fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem
mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky
hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már
rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt…
A múltjában árnyak üldözik, és
a jövőjét gonosz erők fenyegetik, Skynak pedig szembe kell néznie a sötéttel,
még ha ez azt is jelenti, hogy le kell mondjon arról, amit a szíve diktál…
Természetfeletti képességek,
szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme – a trilógia első része, a
világsiker után, végre magyarul is!
Eredeti mű: Joss Stirling:
Finding Sky
Eredeti megjelenés éve: 2010
Szerintem:
Szeretném hinni, hogy van
valahol valaki, aki a lélektársam – holott nem vagyok nagy romantikus. Mégis ez
a könyv annyira „szupercuki” módon kezeli az életre szóló, öröktől fogva
egymásnak rendelt – témát, hogy még a szerelem-ellenes emberekben is felmerül a
vágy egy Másik Fél iránt.
A másik dolog, ami felmerült
bennem, hogy leginkább az egyik Benedict fiú kéne nekem, mert annyira
megszerettem ezt a Savant családot, hogy közéjük szeretnék tartozni! Irány
Colorado!
A borító gyönyörű, a Kelly
családot leszámítva minden szereplőt lehet szeretni – még a pom-pom lányokkal
sincs semmi gond, pedig tartottam az összetűzéstől, de szerencsére kimaradt ez
a tipikus cselekményszál.
Sokat mosolyogtam rajta, mert
igazából elég idióta szituációkba és párbeszédekbe keverednek! Külön imádtam a
zenekaros szálat, de az egész iskola tetszett. Érdekesek a tanárok, az ott
dolgozók és szerettem, hogy Sky hamar beilleszkedett. Jó kis sztori, de nagyon
félek a folytatásoktól :)
Értékelés: 5
Bővebben
– spoilerrel:
A fent említett Benedict fiú
fogást azért kiegészíteném azzal, hogy bárkit, csak NE Urielt. Egy az egybe
átérzem Sky idegenkedését tőle, mert bár nincs amnéziám, mégsem akarom, hogy a múltamat
kutassa. Épp ez volt a bajom a Divergent széria Őszintéivel is – miért akarnám,
hogy mindenki tudja a titkaimat és ne legyenek titkaim?! Szegény srác…
IMÁDOM-IMÁDOM-IMÁDOM Sky
képregényes, mangás hozzáállását a legtöbb emberhez! Nagyokat vigyorogtam a
személyleírásain és a másokra aggatott beceneveken. Még olyan szereplővel sem
találkoztam, aki elképzelte, hogy a különféle helyzetekhez milyen zene
tartozik. Zseniális a csaj, na!
Meglepő volt a las vegas-i
bűnözős szál és az FBI-os nyomozás, mert egy lájtos szerelmes sztorira
számítottam, ahol a legnagyobb baj az, hogy miként viszonyul a csajszi a
mágikus, savant dolgokhoz. Azért kicsapta nálam a biztosítékot a Kelly család
elme- és emlékmegmásító trükkje!
Idézetek:
„Hazafelé sétáltunk, az utcák
már jóval csendesebbek voltak. A hósapkás hegycsúcsok világítottak, a csillagok
pedig, mint fehér pontok fénylettek a fekete égbolton.
– Olyan kicsinek érzem magam
ilyenkor – mondtam, és elképzeltem azt a hatalmas távolságot, ami köztünk és a
legközelebbi csillag között lehetett.
– Utálom, hogy nekem kell ezt
elmondanom, de te tényleg kicsi vagy, Sky! – közölte Zed.”
***
„– Bennem bízhatsz, tudod?! –
Nelson kiválasztott egy kottát, és megmutatta nekem, a jóváhagyásomra várva. –
Nyugodtan lazíts, amikor velem vagy! Nincsenek malignus szándékaim veled
kapcsolatban.
– Miii? Malignus?
– Nem tudom, mit jelent, de a
nagyi mindig ezzel vádol, amikor azt hiszi, hogy valami rossz dolgot csináltam,
és jól is hangzik.”
***
„Az ajtó kivágódott, és
belépett Mr. Keneally. Tagbaszakadt fickó volt, vörösesszőke hajjal, kelta
vonásokkal. A jegyzetfüzetembe kezdtem firkálni, és rögtön megtaláltam a rá
illő kifejezéseket: Nagy Zenemester, minden diszharmónia kíméletlen harcosa, a
balsors hírnöke. Akit azért feszes cuccokban nem szívesen látnék.”
Borítók
innen-onnan:
Imádom a fan artokat, de ehhez
a fandomhoz nincs túl sok, így inkább a különféle borítókat mutatom be.
A legjobban az eredeti Oxford-os
második (2011-es) kiadás borítója tetszik: fehér alapon, fekete minta, piros
betűk. A magyar az első, 2010-es Oxford University Press kiadás mása.
Érdekes, hogy a német kiadvány
a legromantikusabb: sötét rózsaszín alapon fehér mintás és halványkék betűs.
Két kiadáson van arc: a fülöp-szigetin egy női arc, a hollandon egy férfi arc.
Jaaj, a pompom lányos dologból én is azt hittem, lesz bonyodalom, bár én azt gondoltam, hogy akarata ellenére ráveszik Sky-t, hogy legyen ő is pompom lány. Örülök, hogy ezt nem erőltették végül. :)
VálaszTörlés