David Almond: Skellig - Szárnyak és titkok

FÜLSZÖVEG

Alcím: Szárnyak és titkok

Amikor a költözés és kishúga betegsége felborítja Michael életét, a fiú hirtelen magányos és bizonytalan lesz.

Aztán egy vasárnap délután belopózik a romos garázsba, és valami varázslatosan különlegeset talál. Egy fura lényt, akinek szüksége van Michaelra, hogy életben maradhasson. Mina, a szomszéd kislány segítségével Michael meggyógyítja Skelliget, és a gyerekek élete örökre megváltozik.

Szárnyak titka címmel is megjelent.

Eredeti mű: David Almond: Skellig

Eredeti megjelenés éve: 1998

SZERINTEM

Ez egy mély lélektannal rendelkező írás angyallal, baglyokkal, költözéssel és betegséggel. Témái színesek, hiszen körbejárjuk az iskola és a tanulás kérdéskörét, a családi szeretet és összetartás fontosságát, a régi és új barátságok között feszülő ellentétet. Alig több mint 100 oldalas könyv, de kilométerekkel több a mondanivalója, mint a legtöbb jelenleg bestseller könyvnek.

Az új kistestvér betegsége, a haldokló „hobó” kiléte és a fiatal madarak megerősödése vegyül allegorikusan a Tavasz világmegújító csodájával a könyvben. Amint megszűnik az olvasás közben ránk telepedő torokszorító érzés a könyv végén, csak ülünk döbbenten és zsong a fejünk.

Mennyire egyszerű, mennyire mese és mennyire meghökkentően mély, mennyire sok minden volt mégis benne. Pedig csak 130 oldal…

Kíváncsi lettem David Almond más könyveire is, főleg ennek az előzmény novellájára, ami 0,5 résznek van írva, de bő száz oldallal hosszabb a Skellig-nél! My Name Is Mina… érdekel! Mina és az édesanyja érdekes szomszédságnak tűnik – Különleges!-nek, hogy stílszerű legyek.

ÉRTÉKELÉS:5

BŐVEBBEN - spoileresen

Bevallom, én nem örülnék, ha egy rovarokat evő, haldokló, elutasító csövesre bukkannék a pincében / garázsban / fészerben vagy bárhol. belegondolni sem tudok, hogy mit tennék, kivel osztanám meg és megosztanám-e egyáltalán a felfedezésemet.

A másik szál a madarakkal, főleg a (macska)baglyokkal érdekes és új volt nekem. Eddig csupán egyetlen madár tudott megfogni magának, aki pedig nem más, mint Harry Hedvig-je, a hóbagoly volt. Valamiért a szárnyas állatok sosem érdekeltek igazán – ezáltal minden információ újnak számított. Biztos megtanultam biológián, hogy mi az a madárköpet és hallottam már az üreges csontokról is, de könnyű elfelejteni, ha nem érdekel az ilyesmi.

Macskabagoly (Strix aluco) - Martin Mecnarowski képe

A kisbaba miatt folyamatosan rettegtem. Michael iskoláskorú, amikor megszületik a jövevény és tudatában van az elvesztése súlyának. Gyönyörű volt, ahogy a saját szíve mellé „helyezte” a kistestvére szívét, ahogy kétségbeesett, amikor nem érezte a dobbanását. Egyszerre gyermeki csodaváró és felnőttes gondolkodású a főszereplőnk.

IDÉZETEK

„– Mire valók a lapockák? – kérdeztem.

Elrobogott mellettem, mintha kezdenék az idegeire menni. De amikor a lépcső feléhez ért, megállt, és visszajött hozzám. Az ujjait a lapockám alá csúsztatta.

(credit)

– Azt mondják, hogy ahol a lapockád van most, ott voltak régen a szárnyaid, amikor angyal voltál – mondta. – Azt is mondják, hogy ott fognak kinőni majd a szárnyaid.”

*

„Kellemes délelőtt volt. Mina anyukája hozott nekünk teát. Leült mellénk a lépcsőre. Beszélt nekünk a fiókákról, a nyíló virágokról, az egyre melegebb levegőről, a napról, amely egyre magasabbra kúszik az égen, és egyre melegebben süt. Elmesélte, hogy a tavasz miként lehel életet a világba a több hónapos tetszhalál után. Mesélt nekünk Perszephonéról, akit arra kényszerítettek, hogy az év felét mélyen a föld alatt, sötétségben töltse. Tél volt, amikor be volt zárva a föld mélyébe. A napok rövidültek, hidegebbek, sötétebbek lettek. Az élőlények elbújtak. Amikor előjöhetett, tavasz lett, úgy változott a világ, ahogy ő közeledett a földfelszínhez. Minden ragyogóbb, erőteljesebb lett, hogy őt köszönthessék. Az állatok felébredtek, és kicsinyeket hoztak a világra. A növények rügyeket és hajtásokat hoztak. Az élet visszatért.

– Régi történet – mondtam.

– Igen – mondta. – De talán olyan legenda, ami majdnem teljesen igaz. Nézz körül, Michael. Fiókák, virágok, ragyogó napsütés. Lehet, hogy amit magunk körül látunk, nem más, mint ahogy a világ köszönti Perszephonét, aki végre visszatért közénk.”

*

„– Doktor úr szerint a szeretettel lehet gyógyítani? – kérdeztem.

Felhúzta a szemöldökét, csücsörített, az állát ütögette. Egyik diák jegyzetfüzetet és ceruzát vett elő a zsebéből.

– Szeretet – mondta az orvos. – Hm. Ugyan mit tudunk mi, orvosok, a szeretetről? – kacsintott rá a jegyzetfüzetes diáklányra, mire az elpirult. – „A szeretet a gyermek, ki lélegzetünk issza, a szeretet a gyermek, ki a halált riasztja vissza.”

– William Blake? – kérdeztem.

Felnevetett.

– Művelt ember áll előttünk – dicsért meg.”

WILLIAM BLAKE & MINA

A könyvben rengetegszer idézik, éneklik Blake verseit. Minától és az édesanyjától ered a könyvben a Blake-vonal, de Michael hamar hozzájuk csapódik. A következő 5 verset idézik több helyen is:

William Blake: Az iskolásfiú

William Blake: Tigris

William Blake: Töredék

William Blake: Az angyal

William Blake: Éj

*

AZ ANGYAL

Hagar and the Angel by Pieter Lastman

Álmot láttam, mily talány!
Voltam szűz királyleány,
Angyal őrzött, égi sarj,
Ne érintsen semmi baj.

S mert könnyem hullott végtelen,
Megtörölte két szemem,
Könnyem hullott, gyors özön,
Elrejtettem örömöm.

Akkor elszállt, menekült;
Rózsa-reggel felderült;
Illant könny és félelem,
Dárda, vért lett fegyverem.

S mire gyorsan visszatért,
Óvott már a dárda, vért,
Mert ifjuságom elrepült,
S fürtjeimre hó terült.

(Vámosi Pál)