Hagyjatok! Olvasok!: Jodi Picoult: Törékeny

2014. október 13., hétfő

Jodi Picoult: Törékeny

„Gyönyörű kislányom született,

aki viszont törékenyebb a szappanbuboréknál is.”

Fülszöveg:

♡

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy törékeny kislány, egy összetört anyai szív

Egy házaspár mindennél jobban szeretne kisbabát. Nagy nehézségek után végre meg is születik Willow, aki sajnos súlyos csonttörékenységgel jön a világra. Hat éves koráig hetvenöt csontja törik el, még egy tüsszentés is életveszélybe sodorhatja. A család békéjét óhatatlanul is felborítja az állandó riadókészültség: az édesanya előző házasságából származó lánya egyre veszélyesebb módon igyekszik felhívni magára a figyelmet, a korábban boldog életet élő pár összekap minden apróságon, és az anya által elindított kártérítési per alperese pedig éppen egyetlen és legjobb barátnője.

A világhírű amerikai bestsellerszerző új regénye megmutatja, milyen könnyen elszakad a szeretetből és öncsalásból, kegyes hazugságokból és elhallgatásokból szőtt háló, és a zuhanás után rájövünk, milyen törékeny az életünk.

♡

Eredeti mű: Jodi Picoult: Handle with Care / Eredeti megjelenés éve: 2009

Athenaeum, Budapest, 2010 / 510 oldal · ISBN: 9789632930367 · Fordította: Mallász Rita

♡

Szerintem:

♡

Első J. P. regényem, mert egy novelláját már olvastam (Jodi Picoult: Súly és magasság - A 27 képtelen történet novelláskötetben van).

Rendhagyó könyv, több nézőpontból követhetjük az eseményeket, több ember saját, kis tragédiáit ismerjük meg. Mégsem a nézőpont a fontos, hanem a címzett! Kivételesen az a lényeg az, hogy kihez „beszélnek” – Willow O’Keefe-hez. Nem az Olvasóhoz, hanem a csonttörékeny zsenibabához.

„A normális családokból nem lesz újságcikk.” – gondolta Amelia, és teljesen igaza van. Tulajdonképpen nagy igazságok és mély gondolatok vannak elrejtve a lapok között. Kevés házaspár annyira egymáshoz való és szerethető, mint Charlotte és Sean O’Keefe, már csak miattuk megérte elolvasni.

Nekem Jodi Picoult írásai túlzottan realisztikusak. Létező, bár ritka élethelyzetek tragédiáival operál, nagyon-NAGYON szeretném utálni, de túl jól ír! Humoros, ironikus és persze könnyfakasztó az írásmódja.

Mélypontok (amik után bebújna az ember az ágyacskájába és a paplan alatt jól kibőgné magát): Amikor Seannek azt mondta a kislánya, hogy Nulla… Amikor Charlotte felsorolta az első 31 törést… Amikor kiderült, hogy hova kerül a süti… Amikor rádöbbentem miért nem segít nekik Charlotte anyja… Amikor Sean „észrevette” Ameliát… ~~és a vége~~.

Kinek ajánlom? Erős lelkű nőknek.

Borító: Gyönyörű. A legszebb mind közül.

Értékelés: 4,5

Bővebben:

♡

Gyomorszájon vágás ez a könyv!

Akarnék-e bármelyikük helyében lenni? Szülő, testvér vagy törékenycsontú gyerek? Gyenge és erőtlen vagyok, nem vagyok elhivatott – nem bírnám ki, tudom. Elkényelmesedtem a férjezetlen, gyermektelen, felelősség nélküli élethelyzetemben – egy olyan életszituációban, amelyben ilyesmikről olvasni horrorisztikus, érthetetlen és fáj.

A könyv másképp hat hajadonra, anyára, gyerekre. Olyanra, akinek van beteg rokona-szerette és olyanra, akinek nincs. Másképp hat minden egyes emberre, mert igazából a körülményeinktől függ, hogy miként viszonyulunk a könyvhöz. Ezért írtam, hogy jól ír Jodi Picoult!

Egymondatos értékelés:

A könyv olyan, hogy nem tudsz elegendő csokit enni, mert nincs az a boldogsághormon szint, amire feltornázva képes vagy újra jól érezni magad…

Még egy egymondatos értékelés:

Ez a könyv a tárcsahangoknak elsuttogott szavak, mondatok gyűjtőkönyve.

Nézőpontok:

Charlotte, Sean, Amelia – hogyan viselik, mit gondolnak, mit éreznek, és néha mennyire utálják az egészet?

Piper – A legjobban az érdekelt, hogyan vállalhatta el a barátnőjét…

Marin – Megdöbbentett, hogy bepofátlankodott az ügyvédnő a sztorimba, de egyre inkább izgultam a melléktörténete miatt. A jósnőnél behidaltam, nagyon tetszett! Igazából ennek a szülő-gyermek kapcsolatnak a végkimenetelében voltam egyedül totál biztos. Annyira tudtam…

Egyébként szörnyű a könyv, mert minden egyes elbeszélővel képes voltam egyetérteni és megérteni őket. Megszerettem őket és drukkoltam a számukra legkedvezőbb kimenetelért. Ha rossz történt velük, akkor összerezzentem és haragudtam a nekik ártóra, ami durva, mert legtöbbször egymásnak ártottak. Elcsépelten hangzik, de annyira reméltem, hogy mindenki kap egy gyönyörű, pink happy end-et!

Jodi Picoult: Súly és magasság –

Már sok Jodi P. könyvvel és a fülszövegükkel szemeztem, de ez a nő… Képtelen bármi lélekemelőt írni? Ilyen címmel nem tudom elképzelni, hogy hogyan fogja belekeverni a szenvedést – DE sikerült neki. Hétéves gyermek temetése. Csodás. Sírni volna kedvem, pedig szép a történet. Valamilyen nyelven a Jodi Picoult anagrammája a „szívfájdítóan szomorú”, ebben biztos vagyok.

- írtam 2014. február 28-án

Idézetek:

♡

Mások azt gondolják rólam: Szegény nő, nyomorék a gyereke. Én azonban csak azt a fantasztikus kislányt látom, aki hároméves korára kívülről fújta a Bohemian Rhapsodyt, aki mindig mellém bújik az ágyba, ha dörög az ég - nem mintha félnél, hanem mert én félek, akinek nevetése örökké a fülemben cseng. Soha nem akartam volna ép testű kislányt helyetted, mert az nem te lennél.

- Charlotte

♡

- Nincs szükséged valamire? - kérdezte Piper. - Zöldség? Benzin? Johnny Depp?

- Hmm, Xanaxot akartam mondani, de a hármas ajtó még izgalmasabban hangzik.

- Világos. A férjed úgy néz ki, mint Brad Pitt, csak jobb a teste. Neked meg tessék, a művészfejűek jönnek be.

- A szomszéd kertje mindig zöldebb.

- Charlotte (és Piper)

♡

Nem tudtam levenni a szememet a kacska lábacskákról, a kicsavarodott kis gerincről. Ilyen lenne a mi gyerekünk is? Hát nem jobb akkor már halva születni?

Erre a gondolatra aztán összeszorított szemmel buzgón imádkozni kezdtem Istenhez, nehogy véletlenül meghallgasson. Akkor is szerettelek volna, ha kutyafejjel születsz. Szerettelek volna, ha soha nem látod meg ezt a világot, ha soha nem látsz meg engem. Eleve szerettelek, és nem foglak kevésbé szeretni, csak mert a csontjaid másképp viselkednek.

- Sean