2015. március 28., szombat



Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver 1.)



„- Haver, te kattant vagy! - közölte Max. - De olyan istenesen, fejbe verősen, elmebeteg-holdkórosan kattant.
- A terapeutám szerint nem vagyok olyan vészes - vontam vállat.”



1. részről írtam: Nem vagyok sorozatgyilkos
2. részről írtam: Szörnyeteg úr
3. részről írtam: Nem akarlak megölni
3,5. részről írtam: Next of Kin
4. részről írtam: Az ördög egyetlen barátja
5. részről írtam: Csak a holttesteden át
6. részről írtam: Már nincs vesztenivalód


Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…
Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.

Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
Eredeti mű: Dan Wells: I Am Not a Serial Killer
Eredeti megjelenés éve: 2009
Fumax, Budapest, 2012
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861442 · Fordította: Szebegyinszki Szilvia

Szerintem:
Ez óriási volt!

Pár óra alatt befaltam, szinte fájt letennem a könyvet, annyira magával ragadott ennek a szociopata kissrácnak a története!

Már egész fiatalon rákattantam a Sírhant Művekre, amiben egy hullaházat üzemeltető család tagjai a főszereplők, később pedig megjelent a többi hullás, pszichopatás, sorozatgyilkosos sorozat Magyarországon (Dr. Csont, Gyilkos elmék, stb.), amiket már felnőttként kezdtem el nézni. Mainstream dolog lett, na. Szóval mondhatni gyerekkorom óta érdekelnek a hullaházas és pszichopatás sztorik, de ez a könyv a legelső találkozásomra emlékeztetett a Sírhant Művekkel: ijesztő, borzongató, sötét, izgalmas és érdekes történet, amelyben nem éppen szerethetőek a karakterek és az ember lánya mégis kíváncsi rájuk.

Nagyon jók John gondolatai, tetszettek a beszélgetései Maxszel és Dr. Neblinnel, és borzalmasan gusztustalanok a hullaházas részek! Imádtam! A legmegdöbbentőbb az volt, hogy Wells ebbe a komor történetbe sikeresen belecsempészett épp annyi humort, ami kizökkent néha a sötétségből, ami Szörnyeteg úr miatt szinte folyamatosan jelen van…

A sorozatgyilkos kiléte és miértje meglepett, mert egy egyszerű sorozatgyilkosos ifjúsági krimit vártam. Pofára esés.

Várom a filmet, várom a folytatást...

Ajánlás: Azoknak, akik szeretik a Dr. Csontokat, Sírhant Műveket, Gyilkos Elméket (és a Dextert, bár erről nem tudok nyilatkozni, mert még nem kereszteztük egymás útjait).


Értékelés: 5




Spoiler a levegőben – A karakterek!
A főszereplő 15 éves srác, John Wayne Cleaver, egy igazán érdekes jelenség. Teljesen elmebeteg, minden kétséget kizáróan kattant és rettentő távol áll a normálistól… és mégis nagyon megszerettem. Mivel úgy néz ki, hogy Szörnyeteg úr immár "szabadon" jár-kel a világban, attól tartok, hogy nem sok kedvelnivaló lesz benne a továbbiakban, de nem hinném, hogy ez meg fog gátolni engem: bírom a srác fejét.

Az édesanyját viszont meg tudom érteni, ugyanis nehéz lehet feldolgozni, ha egy szakember le szociopatázza a „sikerültebb” gyerekedet. Hiába van ott az ikertestvére és a lánya, a nő számára John a kedvenc. Vele él, vele dolgozik, és talán őt szereti a legjobban. A többi családtag érdekessé teszi a sztorit, bár elég kevés jutott nekik. Remélem, hogy a folytatásokban több térhez jutnak és picit jobban megismerem őket.

Egyébként érdekes ez a család, mert hogy is hihetik, hogy kicsit sem zavarja meg a gyerekek fejét az, ha kiskoruktól fogva hullákkal dolgoznak? Ugyanis John is gyermekkorától kezdve besegít a halottasházban, de a nővére is elejt egy célzást arra, hogy nem bírt velük dolgozni. 

Nem tudom, hogy mennyire tyúk vagy tojás ez a dolog Johnnál: a halottasház miatt szociopata, vagy ez a családi biznisz csak rásegített a kattantsága elmélyülésében, esetleg teljesen különböző dolgok? Pedig elég sokat foglalkoznak a könyvben a pszichopaták pszichológiájával...

Max. Oh, az a csóri kölyök. Igazából én tudtam, hogy John miért barátkozik vele, és ha kicsit figyelt volna, akkor ő is észrevehette volna. Vagy nem akarta? Talán így van. Elég ártalmatlan jelenség, de úgy érzem, hogy sikerült annyira megsérteni az érzéseit, hogy még legyen vele gond. (A másik tippem az, hogy visszafogadja a barátját. De inkább a bosszú…)

Mr. és Mrs. Crowley szerelme nagyon aranyos volt az első pillanattól kezdve. Nagyon bírtam őket és mindkettejüket nagyon sajnáltam a könyv végére. Pedig izgalmas, jó lezárás volt - ráadásul várható is! -, mégis nőből vagyok és mi nők szeretjük ha a nagy szerelmek nagy nagy happy enddel zárulnak.

Egyébként Brooke Watsonnal is úgy vagyok, mint Maxszel. Két opcionális lehetőséget látok: John vagy levadássza vagy messzire elkerüli a leányzót. Hideglelősek a Brooke-kal kapcsolatos jelenetek és miután a szörnyeteg elszabadult akkor borult csak el igazán... Tuti inkább durvulni fog ez a szál a történet folyamán.

Dr. Neblin az a szereplő, akire az első beszélgetés miatt gyanakodtam, persze amint "valaki-akit-nem-nevezek-nevén" felbukkant, azonnal áttértem rá, mint gyanúsítottra. Talán tényleg túl sok hasonló történetet láttam már, de még így is meglepett a gyilkosságok miértje és a hogyanja. Lélegzetvisszafojtva, lelkileg dideregve olvastam a nagy lelepleződés fejezetét! Fantasztikusan megírt rész.


Nem vagyok sorozatgyilkos – a film
Igazából csak Dan Wells blogján és az IMDb-n garázdálkodva döbbentem rá, hogy tényleg készítenek filmet a sztoriból. Elsőre ugyan nem értettem, hogy mi ez a nagy rajongás egy újabb hullás krimi körül, de aztán ugye elolvastam… és belezúgtam a sztoriba. Lásd fent.

Ráadásul a szereplőgárda se semmi, a Vissza a jövőbe filmek óta az egyik kedvencem játssza Mr. Crowleyt (Christopher Lloyd), de több színészt is láttam már kisebb-nagyobb szerepekben. Jó lesz ez, jó lesz ez!

< Link Dan Wells oldalához és a cikkekhez a szereplőgárdáról: 1, 2. >

Idézetek:
– A test nagyon rossz állapotban van, John. Darabjaira szaggatták. Sokáig fog tartani, amíg összerakjuk, és biztosan gusztustalan lesz, te pedig egy pszichopata vagy.

– Au, anyu, ez fájt!
Összerendezte a retiküljét.
– Ha zavar, akkor azért nem szabad jönnöd, ha nem zavar, akkor már rég nem szabadna.

– Bárcsak tudnám, miért!
– Mit miért?
– Miért vagy a sorozatgyilkosok megszállottja.
– Mindenkinek van valami hobbija.

- Hát fura vagy, haver - vetette oda Max, és nagyot harapott a szendvicséből. - Az egyszer biztos. Egyszer még egy halom embert fogsz kinyírni, talán több mint tízet, amilyen lelkiismeretes vagy, és akkor majd jön hozzám a tévé, és megkérdezik, hogy lehetett-e sejteni, én meg majd közlöm, hogy „ja, a fenébe is, a srác totál kattant volt.”
- Akkor azt hiszem, veled kell kezdenem.

☠☠☠☠☠

Képgyűjtemény a Pinteresten: Könyvek - Dan Wells.
Különböző I Am Not A Serial Killer kiadások borítói a GoodReads-en!

☠☠☠☠☠



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése