2015. március 21., szombat



Leiner Laura: Bábel



„Na, nem mintha én olyan durva dolgokat terveznék, nem vagyok az a balhés lány, nincs velem sok gond, csupán arról van szó, hogy ha úgy adódik, köszönés nélkül elhagyom az országot és lelépek egy világhírű rocksztárral. Ettől még nem vagyok rossz gyerek.”


Fülszöveg:
Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért. 
„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és tökéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora. Gratulálok!” Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója
Eredeti megjelenés éve: 2013
Ciceró, Budapest, 2013
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635398232

Szerintem:
Csak azt állapíthatom meg, amit előttem már rengetegen: ez egy nagyon, nagyon, nagyon jól sikerült történet! Abszolút kikapcsol, élvezetes és izgalmas! A Szent Johanna Gimi rajongóknak minden bizonnyal ismerősek lesznek az egyes karakterek jellemvonásai vagy a viselkedésük, de engemet nem zavart a hasonlóság. Végülis nincs új a nap alatt, nemdebár?

Igazából még a legelsikkadóbb karakteren is elröhögcséltem és a legidiótábbakon is jól szórakoztam. Mindegyik jól kidolgozott és egyedi, megkedveltem ezt a társaságot. Egyébként sosem voltam ott alvósan fesztiválozni és nem is tervezek menni (igazi konformista lévén nem vágyom sátorba), de nagyszerűen ábrázolja azt az életet, amit a fesztiválpatkány barátaim többször is lefestettek. (Ki tudja? Rosszul hangzik, de élvezetesnek tűnik.) Szerettem ezt a könyvet, most kellett a humora.

Futó gondolat: Jó lenne egy Bábel spin-off Szasza szemszögéből

Kedvenc: 
  1. FB csevegés az esküvős poszt alatt (itt olvasható, de spoileres!)
  2. Kolos és Zsófi közös jelenetei, 
  3. horkolásos részek, 
  4. Egyél sünt!

Értékelés: 5

A karakterekről (spoiler!):
Az alaptársaság Zsófit és baráti körét (Szasza, Napsi, Abdul, Hipó) jelenti, akikhez már az oda úton hozzácsapódik egy random punk gyerek, de hozzájuk csapódik Napsi bátjya, Boldi és vele együtt megkapják a nyakukba a VIP-jegyes Kolost is a fiatalok!
Természetesen a későbbiekben is bővül a társaság, de azok csupán hosszabb-rövidebb ideig felbukkanó jövő-menő szereplők. Kevésnek van nagyobb szerepe (Pl.: Petra) a történet alakulásában, de picit mindannyian hatnak a társaságra.

Zsófi egy vagány csajszi, de tipikus 17 éves. Szégyellős, de nagyszájú. Visszafogott és mégis balhés. Nem kell félteni. Eleinte aggódtam, hogy kapunk egy újabb Renit, de hamar rádöbbentem: Reni pucájában nincs vér olyasmikhoz, amiket Zsófi zokszó nélkül megtett a Bábelfeszt folyamán.

Napsugár (Napsi) elsőre egy buta Emó-hasonmás, de aztán kiderült számomra, hogy naiv ugyan, de ezt a leáynzót sem ejtették a fejére. Bájos, tökös, igazi fiús csaj. Angyali szépségű ördögfióka, akárcsak a bátyja, Boldi.

Boldit nehéz értékelni, ugyanis nem tolerálom az első pillanattól az utolsóig részeg emberkéket. Azért, hogy annyira leigyam magam, hogy napok essenek ki nem fizetek ki egy hetijegyet! Úristen… Egy alkesz állat ez a pasi, de minden társaságban van 1 ilyen. Viszont igazi partyarc, így nehéz utálni vagy elítélni. (Tudnám, miként került össze Kolossal! Ég ’s Föld a két pasi.)

Szasza ellentmondásos karakter, de nagyon érdekelne az egész történet az ő szemszögéből! Az elején egy unszimpatikus Jóbarátok-Joey típusú srác, aki a barátaival rázatja le az itt-ott összeszedett nőit. A könyv végére megbocsátottam neki a sokat emlegetett liezonokat, mert minden balhéban benne van és valami haláliak a gyerek beszólásai!


„– Elveszlek, mert kérted, úgyhogy örüljél.”
- Szasza

Abdul egy nárcisztikus nőcsábász, akit utálnom kéne, és mégis imádom az első másodperctől fogva. Egy horkolós cukorpofa, akivel tuti nem akarnék egy sátorba kerülni, de akin jót lehet szórakozni.

Hipó szintén az első perctől kedvenc. Sosem volt ilyen súlyosan hipochonder barátom, de valahogy elképzelhetetlennek tartom, hogy bármivel is rá lehetne venni egy hasonló embert arra, hogy lealjasodjon egy sátorozós fesztiválon! Haláli figura, nagyon egyedi – zabáltam a kölyköt!

Kolosba kellett vagy tíz másodperc, hogy belezúgjam. Mondjuk, nem tudom, mennyire élvezte ki magát a fesztivált és az ezerféle szórakozási lehetőséget. Úgy gondolom, hogy semennyire, márpedig ez azért eléggé kiábrándított belőle. Volt egy félkönyves szerelmem… Ha lehetséges lenne egy nap alatt minden helyszínt kipróbálni és átélni, akkor tuti azt tenném – elképzelhetetlen számomra, hogy hagyhat valakit ennyire hidegen egy fesztivál!

RHCP

IMÁDOM! De nem annyira, mint Zsófi. Én a zenéjüket szeretem, de csak egészséges mennyiségben. Jelenleg (jó ideje) a kedvenc számom tőlük a Snow (Hey Oh)!


Ugyanakkor nem állítom, hogy nem voltam épp így a Hooligansszel (Csipával) 17 éves koromban. (OFF: Eltelt majd 10 év és nemsokára megint Hooligans koncertre megyünk anyuval. Azt hiszem, hogy a dunaújvárosi koncertjeik legtöbbjén ott csápoltunk. :) Örömmel jelentem egyébként, hogy felnőttem: már nem tervezem, hogy hozzámegyek.)

Idézetek:
– Látod, jó nekünk Boldival. Mi árvák vagyunk.
– Nem is vagytok árvák – röhögtem fel.
– Jó, ez igaz. De szerintem a szüleink azóta sírnak örömükben, mióta eljöttünk.
– Ez micsoda? – kérdezte az ember, Abdul táskáját átnézve.
– Vízipipa – felelte Abdul.
– És mit szándékozol beletenni?
– Dohányt.
– Na, persze – húzta el a száját a biztonsági, és a társának kiáltott:
– Kettes fokozatú ellenőrzés Aladdinnak.
– A nevem Abdul – jelentette ki felháborodva, miközben félrehurcolták. – Hé, ne nyúljon hozzám. Hallja! Az apám orvos. Hé, ha meglátok egy gumikesztyűt, sikítok.

A bejáraton átlépve megszűnik a külvilág. De szó szerint. Nincs hír, nincs otthon maradt ismerős, nincs család, nincs impulzus. Csak a Bábelfeszt. Az ember azt hiszi, attól, hogy ő most napokig szórakozik, a világ megvárja és addig semmi sem történik. Ez persze nem így van, viszont a fesztiválozó így érzi, éppen ezért semmin nem idegeskedik feleslegesen, nem gondolkozik és nem görcsöl. Egy fesztiválozó számára evidens, hogy éppen a világ közepén van és mindenkinek erről szól minden.


A képek a „Könyvek - Leiner Laura” Pinterest táblámról származnak.

2 megjegyzés: