2015. március 31., kedd



Neil Gaiman: Szerencsére a tej



„…számításaim szerint, ha ugyanaz a tárgy két különböző időből önmagához ér, két dolog történhet: vagy az Univerzum megszűnik létezni, vagy három furcsa törpe táncol végig az utcán virágcseréppel a fején.
     – Ez megdöbbentően pontos eredmény – jegyeztem meg.
     – Tudom. De ez a tudomány.”


Fülszöveg:
Szerencsére egy apa pontosan tudja, mi a kötelessége, ha megtörténik a katasztrófa, azaz elfogy a tej, s így a gyerekek nem tudják mivel enni a reggeli kukoricapelyhet. Megacélozza magát, és megkísérli a lehetetlent: tejet hoz a boltból.
Szerencsére az apák leleményesek, és mindig akad egy segítőtársuk, így még az űrbéli idegenek, vérszomjas kalózok és egyéb kekeckedők sem tudják meghiúsítani a küldetésüket, közben pedig egyik kaland a másik sarkára tapos.
Szerencsére a tej tejhatalmúnak bizonyul.

Szerencsére Neil Gaiman fejéből ismét kipattant egy „eszelős” történet, amelyben szerepet játszik az időutazás és az időjárás, énekelnek a dinoszauruszok és durcáskodik egy isten, valamint bizonyítékot kapunk arra, hogy apa csak egy van.

Eredeti mű: Neil Gaiman: Fortunately, the Milk
Eredeti megjelenés éve: 2013
Agave Könyvek, Budapest, 2014
102 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155442834 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Skottie Young

Szerintem:
Új kedvenc Gaiman könyvet avattam!

Kompakt, fantasztikus, tömör és mégis rengeteg dolog történik benne!

Ráadásul elborult, agyament és gyönyörűséges az egész szerkesztése!

Már a szerző előszavát olvasva vigyorogtam, mint a vadalma, mert olvastam a benne említett könyvet (The Day I Swapped My Dad for Two Goldfish). Az is egy feledhetetlen és elborult történet egyébként, bár még csak angolul találkoztam vele és azóta sem jelent meg magyarul.

Szóval – tekintve, hogy laktóz érzékeny vagyok és ha tehetem, nem fogyasztok tejet – mi fogott meg ebben a könyvben? Először is a rajzolása. Az illusztrációk fantasztikusak! Aztán az apuka „nincs tea” arca, a Vészkijárat felirattáblák az űrhajón, a wámpírok, Splod és még sorolhatnám. Imádom a fantasyt, az időutazást és ezt az egész történetet.

Értékelés: 5*

*100%, hogy beszerzem magyarul vagy angolul

Bővebben az illusztrációkról:
Igazából két Neil Gaiman: Szerencsére tej kiadás létezik. Az egyiket Chris Riddell (GoodReads) illusztrálta, a másikat Skottie Young (GoodReads, hivatalos). Chris Riddell több Neil Gaiman könyvet illusztrált már (Coraline, A temető könyve, The Sleeper and the Spindle), de amikor megláttam Skottie Young műveit, akkor szinte imádkoztam azért, hogy az a verzió jöjjön Magyarországra!

Annyira örülök neki, hogy ez jött. Imádom!

A kétféle kiadás: Chris Riddell és Skottie Young illusztrálásával.
Imádom minden képét, tökéletesen illenek a könyv bohókás hangulatához. Egyszerűen fantasztikus az egész kiadás.

Megnéztem ugyan a CR által a könyvhöz készített illusztrációkat is, de nem érték el nálam ugyanazt az átütő, egyből beleszeretős hatást, amit SY rajzai. Coraline sötét hangulatához abszolút illenek az illusztrációi, de azért eszembe jutott, hogy ha A temető könyvét újrafordítanák (ugyanis elég rémes a magyar verzió), mert Skottie Young illusztrációival is készül egy új kiadás, akkor csapot-papot ott hagyva rohannék egyért a legközelebbi könyvesboltba. Ugyanis az az első Neil Gaiman könyv a kezeim között és a Szerencsére tejig az volt a kedvencem is.
 
Chris Riddell ás Skottie Young rajza a Kalózok vezéréről
Idézetek:
– Ha két dolog, ami ugyanaz, összeér – jelentette ki a vulkánisten –, akkor az egész Univerzum megszűnik. Mondá a nagy és kimondhatatlan Splod.
– Honnét tud egy vulkán ilyen sokat a transztemporális metatudományról? – kérdezte az egyik halványzöld idegen.
– A geológiai alakzatoknak sok idejük van gondolkodni – felelte Splod. – Plusz járatok néhány tudományos folyóiratot.

– Wámpírok wagyunk – mondták. – Mi ez a hacacáré? Kik wagytok? Wálaszoljatok, wagy élwe felboncolunk!
– Steg professzor vagyok – harsogta a stegosaurus. – Ő az asszisztensem. Fontos küldetésben járunk. Én vissza akarok jutni a jelenbe. Az asszisztensem haza akar érni a jövőbeni reggelire.
A REGGELI szótól a wámpírok izgalomba jöttek.

Csüggedés, levertség és reménytelenség zuhant rám. – Az a férfi abban a légballonban ellopta a tejemet. Eltévedtünk a múltban, dzsungelek, kalózok és vulkánok között. Sosem jutok haza. A gyerekeim sosem kapnak reggelit. Örökké a múlt poros levegőjében fogunk sodródni egy hőlégballonban.
– Nem ballon, hanem Lebegő-Labdás-Személyi-Szállító. Különben is ostobaságokat beszél.

– Sejtettük, hogy ez lesz – szólalt meg egy zöld póni, akinek szikrázott a sörénye.
– Biztos egy jóslatból – tippeltem.
– Nem. Csak nagyon okosak vagyunk. – A pónik bólogattak. Nagyon okos pónik voltak.

♛♛♛♛♛
A képek a „Könyvek - Neil Gaiman” Pinterest táblámról származnak.
Az illusztrációk Skottie Young munkái!
Különböző kiadások borítói a GoodReads-en!

♛♛♛♛♛

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése