J. D. Salinger: Zabhegyező

– Többek között rájössz majd, hogy nem te vagy az első, akit megzavar, megrémít és undorral tölt el mások viselkedése. Semmi esetre sem vagy egyedül a listán, ez izgalmas és serkentő felismerés lesz. Nagyon, nagyon sok ember volt már ilyen erkölcsi és lelki válságban, mint te most. Szerencsére volt köztük, aki feljegyezte az akkori problémáit. Tanulsz majd belőlük, ha akarsz. Mint ahogy egyszer, ha valamit már felmutattál életedben, valaki más tanul majd tőled. Csodálatos, kölcsönös folyamat. És ez nem nevelés. Ez történelem. Ez költészet.

Fülszöveg:

✮

Egy amerikai kamasz életének három napja, első személyben és ötszáz szóval elbeszélve. A történet régi: Holden Caulfield „kibukik” az intézetből félévben, nem mer hazamenni, inkább elhatározza, hogy a karácsonyi vakációt kedvére tölti, mielőbb a szülői pofonok ideje elérkezik. A kamasz azonban új: az a napszemüveges, hülyegyerek-frizurás nemzedék, akik miatt együtt sopánkodunk idősödő pedagógusokkal. A kedves, csupa szív, csupa gátlás kamasz elbeszélése emlékeztető azok számára, akik már régóta tagjai a Felnőttek Világszövetségének.

  

Könyv információk: Rozsban a fogó címmel is megjelent.       Eredeti cím: The Catcher in the Rye     Eredeti megjelenés éve: 1951 Európa, Budapest, 2005 254 oldal · ISBN: 9630779137 ·    Fordította: Gyepes Judit

                                                                     (Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Szerintem:

✮

„Le kell rohadnom tőled, ez a helyzet” – mondta Holden Caulfield a 17. fejezetben és az a helyzet Holden fiam, hogy én veled kapcsolatban érzek így.

Talán, ha nem idegesítettek volna épp az ilyen lerohadós, megdöglős, begerjedős marhaságaid vagy nem kuncsorogtál volna olyan vadul társaságért… Ki tudja? Persze ez utóbbi nagyon szomorú volt, mégis úgy éreztem, hogy benned van a hiba, rád férne egy alapos terápia és igazam is lett ugyebár. Nem klappoltunk. Sajnálom, hogy nem járt át az a „valami”, az a felismerés, amitől a magaménak éreztem volna a történetedet.

A történet

Unalmas volt, sehova se tartó és dagályos, ami azért is vicces, mert a sztori csak annyi, hogy egy lelki betegnek nevezhető kamasz körbebóklássza New Yorkot és nem is telik el sok idő a könyvben! (Elolvasni sokkal tovább tartott, mint amennyi időt felölel a történet!)

„Voltál te már teljesen torkig? Úgy értem, féltél-e már attól, hogy minden menthetetlenül elrohad körülötted, hacsak nem csinálsz sürgősen valamit?”

Kezdetek

Az első 7 fejezetnél untatott, nem értettem, hogy mi van?! Persze később se lett semmivel sem izgalmasabb, de legalább már egy izgalmas helyszínnek nevezhető nagyvárosban bolyongott. „Pokolian lehervadtam” ettől a sráctól meg az elmélkedős hangulatától.

South Park

Van egy rész a SzauszParkban (14. évad, 02. epizód - The Tale of Scrotie McBoogerballs), amiben a tanár úgy adja el a gyerekeknek a művet, hogy betiltották meg hasonlók. Szóval szépen feldobja nekik a labdát, beeteti őket – hazahúznak a kis krapekok, nyomban el is olvassák az egészet, aztán rohannak egymáshoz csalódottan és felháborodva, hogy volt ebben a mocsok?

Kábé így éreztem magam, bár én nem vártam, hogy még a végén lesz valami. Annyi helyen hozzák fel a könyvet, méltatják elrejtve a sorok között vagy idéznek belőle, példálóznak Holdennel, említik a buta satyekját… szóval arra akarok kilyukadni, hogy engemet is beetettek és nem felelt meg az elvárásaimnak. Sajnálom, hogy így történt, mert nem egy barátom imádja a Zabhegyezőt… Ez van, olyan könyv, amit szerintem OLVASS EL, mielőtt EMLÍTED, DÍCSÉRED vagy bármi!

Főszereplőnk: Holden Caulfield

 

Apuci pénzén élősködő nagy senki, aki annyira „üres”, hogy „meg kell tőle dögleni” – hogy utánozzam picit a mű stílusát és az idegesítő szavajárását -, igyekszik mindenféle népekkel szóba elegyedni New Yorkban. Nem viccelek! K.rvákkal dumál(na) izélés helyett, de volt olyan is – és elég nagy mély pont volt -, amikor leszólított a jégpálya mellett egy kislányt és el akarta hívni inni forró csokizni.

Társasághiányos semmirekellő, aki átmerengi az életét, ha nem keres fel valami pszichi-dokit. (Ez utóbbit egyébként mélyen ajánlottam neki magamban az első 7-8 fejezet után kábé…) Viszont kedveltem a Phoebet és bírtam a sztori lezárását, nem volt vészesen rossz az egész.

Összegzés

Nagyobb a füstje, mint a lángja (és nem a folyamatos dohányzás miatt). Jó volt a sok irodalmi utalás és tetszett az a rettenetes kép, hogy a jövőnket úgy képzeljük el, hogy a semmi szélén állunk. Rettenetes, de előfordul és nagyon is valóságos.

Mindenesetre fogok adni egy esélyt az újrafordításnak is, mert már érzem a létjogosultságát.

Értékelés: 3,5

A csillagszámról:

Az üvegburára adtam ugyanennyi pontot, de annál egy kicsivel jobb volt. Holden kedvelhetőbb, javíthatóbb és nem annyira végzetesen elcs.sz.tt karakter. Viszont mégsem a Zabhegyező 4 csillagos mű, hanem Az üvegbura érdemel 3 csillagot!*

*Csak mondom. Egyszer már lepontoztam,

nem fogok hozzányúlkálni.

Ajánlás: A kötelezők szerelmeseinek, az elvont sztorik és elmélkedős történetek kedvelőinek. Ha tetszett Az üvegbura, akkor előfordulhat, hogy J. D. Salinger Zabhegyezője is tetszeni fog.

Érdekesség: Rozsban a fogó (2015)

✮

Év elején nagy vihart kavart, hogy porosnak nevezett regény révén megjelent a regény ÚJRAFORDÍTÁSA. Sokan mondták, hogy Holdent frissíteni kell, ráfér a regény nyelvezetére, hogy leporoljuk. Persze jöttek az ellenzők, a Zabhegyező-pártiak és szép nagy vita lett az egészből.

Őszintén szólva, én akkor megrökönyödtem azon, hogy mi ez az újrafordítási hullám?! Miért jó, ha egy klasszikust vegzálnak, amit aki akart már megszeretett úgy, ahogy van és aki nem akarta elolvasni, az az újat se fogja.

Vagy adott esetben bejöttek az olyanok, mint én, akik kíváncsiak arra, mire fel ez a nagy felhajtás – holott nem értenek egyet az újrafordítással! -, és belevágnak a már elhíresült magyar Zabhegyezőbe.

Nos, azt hiszem, hogy kár volt csak úgy hőbörögnöm az újrafordítás szükségtelenségén, mert igenis: erre a MŰRE ráfér a felújítás. A fentiekben elmondtam, hogy nem tetszett és azt is elmondtam, hogy nem pusztán Holden meg a merengése nem tetszett, hanem a szavajárásai sem, a szófordulataitól idegbajt kaptam és itt-ott idegesítettek. (Arról már szót sem ejtek, hogy marhára nem zabhegyezésről van szó, hanem valóban fogóról a rozsban…) Persze nem fogom dicsőíteni olvasatlanul a Rozsban a fogót sem, hanem amint időm engedi és picit halványult a Holden iránti ellenszenvem, meg fogok próbálkozni az új verzióval.

Én azt ajánlom, hogy aki teheti és kedve tartja: mindkettő verziót (!) olvassa el és döntse el magának, hogy a régi, elavult nyelvezetű Holden Caulfieldet (nem) bírja vagy az újat!

Kedvcsináló idézetek:

✮

Én azt szeretem, ha a könyv néha legalább mulatságos. Olvastam klasszikusokat is, rengeteget, például a Hazatérést meg hasonlókat, és szeretem is az ilyesmit, és háborús könyveket és krimiket is olvastam, meg mindent, de nem kentek a falhoz. Engem az ken a falhoz, mikor olyan a könyv, hogy az ember a végén azt szeretné, ha az író iszonyú jó haverja lenne, akit akkor hív fel, amikor akar. Ámbár ez nem gyakori.

✮

Én, tudod, New Yorkban lakom, és arra a tóra gondoltam a Central Parkban. Hogy vajon befagy-e, mire hazamegyek, és ha igen, akkor hol lesznek a kacsák. Képzeld, azon spekuláltam, hova mennek a kacsák, ha befagy a tó. Jön egy tag valami kocsival, és elviszi őket az állatkertbe, vagy mi? Vagy egyszerűen elrepülnek?

  

✮✮✮✮✮

A képek a következő Pinterest táblámról származnak: The Catcher in the Rye

A könyv a GoodReadsen: The Catcher in the Rye   

✮✮✮✮✮