2016. január 30., szombat



Jane Austen: Értelem és érzelem (könyv és filmek)



Magam is, csakúgy, mint más, tökéletes boldogságra vágyom;
s mint mindenki más, ezt a magam módján óhajtom elérni.
- Elinor Dashwood       

Fülszöveg:
A romantikus történet középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet Elinor testesíti meg, tetteit a józan ész és a megfontolás irányítja, mindent logikusan végiggondol, mielőtt határoz vagy cselekszik. Vele szemben áll húga, ő gyakorta esik a romantikus szerelem és szenvedély túlzásaiba, érzelmi válságaitól és csalódásaitól pedig mélyen és látványosan szenved. Austen a két lány sorsát és szerelmük alakulását mutatja be az 1800-as évek Angliájában. Mindketten a boldog házasságot és az igaz szerelmet keresik – de vajon megtalálják-e?
Elinor választottja Edward Ferrars, akit azonban ígérete máshoz köt, Marianne szívéért pedig két férfi is verseng: Mr. Willoughby és Brandon ezredes. Mellettük számos tipikus austeni karakterrel ismerkedhetünk meg, ilyen például Mrs. Jennings személye, akinek „nem volt több gyermeke két leányán kívül, kiket kitűnően adott férjhez, így hát más dolga nem lévén, most már az emberiség fennmaradó részét akarta megházasítani.”
Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, és természetesen reményről és boldogságról mesél, miközben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest az akkori világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. Az írónő jellegzetes, finom iróniával fűszerezett stílusa, kiválóan kidolgozott karakterei, a fordulatokban gazdag események és a sziporkázó párbeszédek garantáltan kellemes kikapcsolódást ígérnek az Olvasónak.

     Könyv információk:

               Eredeti mű: Sense and Sensibility                          
               Eredeti megjelenés éve: 1811

               Európa, Budapest, 1986
               304 oldal · keménytáblás ·
               ISBN: 9630740974 ·
               Fordította: Borbás Mária

 (Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

Szeretem Jane Austen történeteit, stílusát és a karaktereit, így szép lassan átrágom magam az életművén. Most éppen az Értelem és érzelem volt a soros. :) Ráadásul ez a könyv az egyik szülinapi ajándékom Jeffitől és Szimirzától, nem bírtam vele tovább várni. =^.^=

Szerintem
Kifejezetten tetszett ez a történet, ugyanis két végzetesen eltérő személyiségű és egymást mégis nagyon szerető testvérről szólt. Azt hiszem, én inkább Elinort értettem meg, vele vagyok egy platformon: az nem old meg semmit, ha mindent félredobva verem magam a földhöz bánatomban és világgá üvöltöm a fájdalmamat… a húga elég nagy dráma királynő, ha kort nézzük, amiben a történetük játszódik. (Az viszont Marianne mellett szól, hogy ennek ellenére is szerethető, nem úgy, mint a Büszkeség és balítéletben Mrs. Bennet, aki szintén dráma királynő karakter volt, de rendesen az agyamra ment vele.)

Talán túlságosan lassan indult be, mire nagyjából nekilendült a cselekmény, eltelt majd 100 oldal… Akkortájt vált számomra izgalmassá, akkor már tudtam, hogy nem egy egyszerű szerelmes történet lesz, amiben egyenes úton kiházasítják a két legidősebb Dashwood lányt! Kedveltem, hogy a különbözőségük ellenére mégis meglesz a maguk boldogsága. Viszont türelem kellett hozzá… Megéri elolvasni, mert rengeteg kavarás, sok-sok pofára esés és még több nagyon jó karakter van benne, szóval kár lenne kihagyni. Szórakoztatott.

Marianne by kelleybean86
A regénybéli férfiak se semmik! Van itt átverős, félénk, mogorva, sőt harsány, komoly és kitartó is! Változatosak, változatosabbak, mint a női karakterek! Én a legjobban Brandon ezredes csendes kitartását és Edward félénk, ám becsületes magatartását szerettem, de Mr. Palmer nyílt mogorvaságát is imádtam!

Összességében

Nálam nagyobb sikert aratott a Büszkeség és balítélet meg a Meggyőző érvek, mert sokkal lendületesebbek és sokkal gyorsabban beindultak. A regény esetében egyedül ezt tudom felróni: nagyon lassan indul, hiába idegesedtem be rekordidő alatt Mrs. John Dashwood gusztustalan, otromba stílusa miatt. A párosok nem úgy alakultak, ahogy vártam (ugyanis nagyon shippeltem Elinort és Brandon ezredest :D), de egy bájos, hangulatos Austen-sztori ez is. Az alaptörténet mellé nekem hatalmas bónuszt adtak a feldolgozások, amiket IMÁDTAM. Mind a két film élvezetes és humoros.

      Kedvenc részek: A vége. Szerettem nagyon!

      Kedvenc szereplők: Brandon ezredes. Elinor Dashwood. (Mr. Palmer. :D)

      Borzalmas szereplő: Mrs. John Dashwood, akitől már az elején (pár fejezet alatt) idegbajos lettem. 

K.A.T.A.SZ.T.R.Ó.F.A!

Értékelés: 4

Értelem és érzelem (2008)
180 perces minisorozat
Sense and Sensibility

A filmben játszó színészekről még nem hallottam, nem láttam tőlük semmit, leszámítva hármat:

Brandon ezredes alakítója, vagyis David Morrissey nagyon jól játszotta az ezredest, de amint beugrott, hogy honnan ismerem (The Walking Deadben ő a Kormányzó, akit nagyon utáltam) picit elbizonytalanodtam a castinggal kapcsolatosan.

Éppen fordítva jártam Willoughby színészével, azaz Dominic Cooperrel, akit imádtam a Mamma Mia!-ban, de mélységesen gyűlöltem ebben a filmben. Nagyon, nagyon jól eltalált karakter és színész -párosítás egyébként mindkettő!

A harmadik színész a BBC Sherlock sorozatának Mycroftja és forgatókönyvírója, Mark Gatiss volt, akit szintén bírok, mint Mycroft Holmes-t, de hogy John Dashwoodnak mennyire utáltam?! Jól adta elő a rohadékot, azt a javára írom.

Marianne és Elinor
(Charity Wakefield és Hattie Morahan)
Őket leszámítva mindenki új volt, mindenki tiszta lappal indult nálam. Marianne kapott egy karakterhez illően gyönyörű színésznőt, Elinor kapott egy nem átütően gyönyörű, de mégis intelligens és szép színésznőt, akik jól alakították az általam megkedvelt Dashwood lányokat. Edward Ferrars jobban tetszett a másik filmben, de Dan Stevens is jópofa volt. Pont az ellenkezője igaz Margaret karakterére, akinek az itteni megvalósítását sokkal jobban szerettem és ráadásul Lucy Boynton-t kifejezetten jól eltalálták a szerepre.

Adaptáció: 5/4 ☆☆☆☆

Szerintem korrekt módon adaptálták, a meglévő hézagokat betömték a sztoriban és a kevésbé hangsúlyos karaktereket szépen kidomborították. Gondolok itt arra, hogy miként betegedik le Marianne vagy mennyire szerethetőbb szereplő a filmekben karakteresebb, egyedibb legifjabb Dashwood lány, Margaret!

Ez a film hatalmas szerelem lett – az első pillanatától az utolsóig imádtam! Az adaptációk közül ez tetszett jobban és mindkét film beelőzte a könyvet a szívemben. Szép sztori jól elmesélve.

Értelem és érzelem (1995)
131 perces film
Sense and Sensibility

Ritkán nézem meg mindegyik filmes feldolgozást, de most mind a minisorozat, mind a film érdekelt! A film leginkább a színészek miatt fogott meg: Emma Thompson, Alan Rickman, Kate Winslet, Hugh Grant meg a többiek.

A színészek hozták a karaktereket, mindenki zseniálisan szerepelt, jól játszott – nekem nagyon tetszett. Egyedül talán szegény Greg Wise-ra mondanám azt, hogy egyáltalán nem illett az általa alakított Willoughby-hez. (A minisorozatbeli Willoughby-színész lehetett túl jó ripacsnak, mert hozzá abszolút passzolt a karakter!)

A legjobb páros abszolút a PALMER házaspáré volt: Hugh Laurie (Dr. House) és Imelda Staunton (Dolores Umbridge (Harry Potter)) remekelt a mogorva és a vidor szerepében.

Adaptáció: 5/2 ☆☆

Az adaptáció természetesen nem tökéletes. Lady Middleton nem létezik, ahogyan Lucynak sincsen testvére. Sir Middleton és Mrs. Jenkins folyamatos röhögő görcsben fetrengő karakterek lettek, akik az eredetinél is indiszkrétebbek. 

Brandon ezredes teljesen más (szerelmi) történetet kapott. A leginkább azt szerettem a változtatásokban, hogy Margaret több szerepet kapott és Edward hangsúlyosabban félénk. 
Abszolút meg kell nézni, ha tetszett a könyv, ha nem, mert nagyon élvezetesen vitték filmre, még akkor is, ha nem tökéletes az adaptálása.

Kedvcsináló idézetek:
Elinor & Edward
(Emma Thompson és Hugh Grant)
Sosem lennék boldog olyan emberrel, akinek az ízlése nem egyezik pontról pontra az enyémmel. Érezze át minden érzésemet, mindkettőnknek ugyanaz a könyv, ugyanaz a zene bájoljon el.
 
– Meggyőződésem – mondta Edward –, hogy kegyed valóban olyan gyönyörűségét leli a szép kilátásban, mint amilyet érezni vall. Viszonzásul azonban a nővérének meg kell engednie nekem, hogy ne érezzek többet, mint amennyit vallok. Kedvelem a szép kilátást, de nem a festőiség nevében. Nem kedvelem a kacska, csökött, villámsújtotta fát. Sokkalta jobban csodálom, ha sudár, magas és viruló. Nem kedvelem a roskatag, düledező viskót. Nem kedvelem a csalánt, a bogáncsot, a szamártövist. Nagyobb örömömet lelem a kedves tanyaházban, mint az őrtoronyban – és sokkal inkább kedvemre való egy csapat takaros, derűs falusi, mint a világ legnyalkább banditája.
Marianne ámulva tekintett Edwardra, s szánalommal nővérére. Elinor csak nevetett.
Brandon ezredes, Sir John barátja, modorát tekintve semmivel sem hasonlított jobban barátjára, mint Lady Middleton a férjére, vagy Mrs. Jennings a leányára. Hallgatag, komoly férfiú volt. Külseje mindamellett nem kellemetlen, ha Marianne és Margaret szemében maga volt is a megcsontosodott agglegény – maga mögött hagyta már ugyanis harmincötödik esztendejét; s noha vonásai nem voltalt szabályosak, arca mégis megnyerő; értelmes, magatartása pedig kiváltképp úriemberhez méltó.

♡♡♡♡♡
Képgyűjtemény a Pinteresten: Jane Austen stories.
Különböző "Sense and Sensibility" kiadások borítói a GoodReads-en!
♡♡♡♡♡

2 megjegyzés:

  1. Az utolsó filmet imádtam, többször is láttam, parádés a szereposztás! A könyv otthon megvan, de már régen olvastam. Kicsit bosszantott, hogy konkrétan a sétáláson, hímzésen, olvasáson kívül semmi dolguk a nőknek, igaz, azt teljes átéléssel teszik, de én megzakkantam volna a semmittevéstől. Érdekes volt olvasni a lelkizést, manapság inkább az érzelmek elrejtése a szokás. Azért Willoughby eléggé megvezette Marianne-t, tetszettek is egymásnak, de hát a pénz fontosabb volt. Egy 35 éves ma is agglegény és bogaras is, ez nem változott.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem parádés lett Emma Thompson forgatókönyve, nem véletlenül kapott érte Oscar díjat :D
    Igaz, hogy nincs Lady Middleton, de ő annyira kevés vizet zavar a könyvben is, hogy simán elhagyható karakter.
    Alan Rickman, a drága istenien jó Brandon ezredes szerepében, és Kate Winslettől ez az egyetlen filmje, amit meg bírok nézni - engem kifejezetten idegesít, nem szeretem őt.
    Hugh Laurie Emma egyetemi barátja, de ettől függetlenül született Mr Palmer :D ahogy időnként a férfi karakterek összenéznek a vásznon, az haláli.
    (sose tudtam eldönteni, hogy vajon az ilyesmi véletlenül esik meg, mert ismerik egymást, sokat játszottak együtt, és benne hagyja a filmben a rendező; vagy direkt utasítás volt...)

    VálaszTörlés