6000
kilométer, gondolom. Egy egész óceán van közöttünk.
És semmit sem
tehetsz, akár tetszik neked, akár nem, hogy itt vagyok.
Vannak barátaim,
útlevelem és fogkefém.
Szabad vagyok.
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Emilia tizennégy éves vagány lány, de
kényszeres kézmosó és tisztaságmániás. Anyja sikeres festő, apja az iskola igazgatója és kockafejű
matektanár.
Emilia éppen New Yorkba tart, zsebében egy repülőjeggyel,
apja hitelkártyájával és egy hamisított szülői hozzájárulással, hogy egyedül
utazhat az Egyesült Államokba. A szabadság földjére. Mi történhetett, hogy
megszökött otthonról?
Miután ügyesen átverekszi magát a repülőtéri ellenőrző
pontokon, és beengedik az országba, a szálláson kellemetlen meglepetés éri: a
lefoglalt szoba címén nem a mosolygós indiai bérbeadó, hanem egy zárkózott
tizenhét éves fiú, Seth és felvágott nyelvű húga, Abby várja. És ha ez a
helyzet még nem lenne elég bonyolult: közeleg New York felé az évszázad
hurrikánja, a Sandy.
Seth és Abby befogadja Emiliát, és a hozzá csapódó
kilencujjú, filmsztár külsejű Jimet, hogy aztán a három kamasz és a kislány
együtt vészelje át szülők nélkül a sötétet, a víz hiányát és a hideget. A
legjobb alkalom, hogy közel kerüljenek önmagukhoz, és más szemmel lássák eddigi
életüket.
Letehetetlen, sodró lendületű regény egy fiatal holland
írónőtől, aki maga is átvészelte New Yorkban a sötét napokat a Sandy hurrikán
tombolása alatt.
Könyv
információk:
Eredeti mű: Honderd uur nacht
Eredeti megjelenés éve: 2009
Tilos az Á Könyvek,
Budapest, 2014
240 oldal · ISBN:
9786155441721 ·
Fordította: Rádai
Andrea
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Nagyon megtetszett a borítója és a címe, amikor először
megláttam a várható megjelenések között, ami nem ma volt ugyan, de nem érdekel. Jobb későn, mint soha. :) (Várólista csökkentő könyv is!)
Miről is szól a könyv?
Főszereplőnk, a 14 éves, bacifóbiás, pánikrohamokkal küzdő Emilia
December de Wit E/1-ben meséli el, hogyan (és miért) szökött át Hollandiából az
Államokba, álmai városába: New Yorkba. Az olvasó vele együtt ismerkedik meg a
Greenberg tesókkal - a 16 éves Seth-el és a 9 éves Abby-vel -, sőt a kóbor, 17
éves, filmsztár külsejű Jimmel is.
Mind a négy fiatalnak megvan a maga titka, fájdalma, története.
Mindamellett, hogy nagyon szerethetőek,
kifejezetten tökösek is, hogy kibírták együtt a New York-ra lecsapó Sandy
hurrikánt.
Szerintem
Egészen érdekesen épül fel a sztori, ugyanis már a
legelejétől érződik, hogy valami nincsen rendben, csak a történet közepe táján
derül ki, hogy mi elől is menekült Hollandiából Amerikába a főszereplő, Emilia.
A történetre rávetül egy baljós árnyék és csak utalások vannak „bizonyos”
dolgokra –meg Juno-ra –, de sokáig
semmi konkrét nem derül ki. Nagyon jó az
egész regény hangulata, mert egyszerre tesz kíváncsivá és érzünk valami
nyomasztót az olvasása közben.
Én igazából egész hamar összeraktam a „mocskos kis titkot”,
de ettől függetlenül érdekes volt a könyv, élveztem a New York-i
katasztrófahelyzetben véletlenül összekerülő négy fiatal történetét.
Szerettem a történetet, aminek örülök, mert valljuk be: elég
régóta izgatta már a fantáziámat – örülök, hogy nem csalódtam. A végével eléggé
gondban voltam, mert hiába szeretem a hasonló lezárásokat, nem éreztem úgy,
hogy illik a regényhez… Tetszik, nem tetszik, jó-e ez így? Némi morfondírozás
után arra jutottam, hogy tetszik, mert a fiatalok stílusához nagyon is illett a
befejezés.
A váltott angol-magyar párbeszédek furcsák voltak, tetszettek
is meg nem is… Én tudok angolul, de egy olyan embernek, aki még alapszinten se bírja
a nyelvet igazán lehetett volna néhány lábjegyzetet írni a fordítással.
Szeretnék még olvasni az írónőtől! A stílusa és a
történetvezetése is érdekes volt, ráadásul nagyon jó a mesélőkéje, ráadásul nem
félt keményebb-komolyabb szálakat beleszőni egy egyébként sem túl könnyed
ifjúsági regénybe! (Pl.: Jim sztorija, apu stiklije)
A Katasztrófa Sújtotta Társaság
Négyen vannak, mindenkinek megvan a maga szerepe: Abby a
kérdezősködő gyerek, Jim a szép, Seth az okos és Emilia a jó kislány. Bírtam
őket, annyira jó, hogy ott voltak egymásnak. Persze nem csupán magára a
hurrikánra gondolok, hanem arra, hogy segítettek egymás lelkén, meghallgatták vagy
kiosztották a másikat, ha kellett.
A történet mondanivalója megkapó: extrém esetekben könnyebb
túllépnünk a személyes korlátjainkon, a fóbiáinkon, az agybajainkon és a
kényszerességünkön. Extrém szituációban elkezdjük másképp látni a dolgokat és
átgondoljuk az életünket.
– Te
jó ég…- szólal meg Seth lassan. - Te megőrültél!
Abby
felnevet.
–
Ezt mondod mindennap. Szóval valószínűleg nem őrültem meg. Vagy ha tegnap
megőrültem, akkor ma nem kellene csodálkoznod.
Összességében
Mindennel együtt nagyon szerettem a történetet – ezt a kicsit
sötét New York-i kirándulást. Imádtam Emiliát és a többi fiatalt, akivel együtt
átvészelte a hurrikánt.
Okos, elgondolkodtató, de emészthető és izgalmas történet
barátságról, kitartásról, a határaink átlépéséről és sok minden másról. Nagyon
tetszett.
Zene a könyvben: Everything’s gonne be
alright
Értékelés: 5
Érdekesség: A Sandy hurrikán 2012 októberében valóban letarolta
New York-ot és az egyik felében valóban volt fény, míg a másikban nem. < Ide
kattintva > egy elképesztő fotósorozatot találsz.
Ajánlom, ha…
...kíváncsi vagy rá, milyen volt, amikor fél New York
elsötétült, de nem vágysz komolyabb történetre;
…érdekel, miért dönt úgy egy értelmes, jól tanuló lány, hogy
ott hagyja a szüleit és átrepülje egyedül az óceánt;
…szereted azokat a sztorikat, amik az összefogásról, az
összetartásról szólnak;
…egy komolyabb témájú ifjúsági regényt keresel.
OFF – STORY
TIME!
Elérkezett a meseidő! Az a helyzet, hogy ezt a regényt már
nagyon-nagyon régóta el szerettem volna olvasni, fel is tettem a várólista
csökkentéses könyvekhez – ráadásul volt egy vicces kihívása, miszerint el
kellett olvasni a Száz óra sötétséget száz óra alatt… -, szóval előjegyeztem a
könyvtárban.
Októberben.
TAVALY.
Sokáig nem jött semmi infó, mentem pampogni a könyvtárosomnak,
Jeffi-nek,
aki felvilágosított, hogy bent van a könyv… megkeressük! Nem volt meg! Kerestük
a gyermekkönyvtárban, kerestük a felnőtt könyvtárban: SEMMI! Viszont egy idő
után becsatlakoztak a kutatásba az ott dolgozó könyvtárosok, mert nem hitték,
hogy nincs meg a könyv, holott bent kéne lennie.
Idén januárban jött az üzi, hogy keresték égre-földre, de
sehol nincs meg, nagyon sajnálják. Feladtam, el is sikkadt a sztori, amíg nem
jött egy e-mail a könyvtártól most júniusban, hogy mehetek az előjegyzett Száz
óra sötétségemért!
Megtalálták
ÉS hónapokkal később is szóltak!
#szeretemakönyvtáramat
Két dolgot nem értek!
(SPOILER) – Ha érdekel, jelöld ki. De ha érdekel a könyv, akkor nem ajánlom!
1) A Greenberg
gyerekek édesanyját, aki hazajön a hurrikán után, amikor ugyan már nincs
veszély, de áram sincs… Arra ér haza, hogy a lakásuk kihűlt, kaja nuku, satöbbi…
De ő ott hagyja a lakásban a rinyáló gyerekeit, hogy bevárhassák a barátaikat
(akiket anyu nem is ismer), míg ő beköltözik egy rokonhoz, ahol van
elektromosság?! Hogy mi?! Akkora baromság, hogy normálisan össze se tudom
foglalni egy mondatban.
2) Miért nem
csukták le Emilia apuciját? Hogy utazhatott el Hollandiából? Nem állt legalább
rendőri megfigyelés alatt vagy bármi – ha már burkoltan pedofil? Már nem azért,
ha de egy iskolaigazgatóról kiderül, hogy sms-ben udvarol egy, az iskolájába
járó, FIATAL lánynak ÉS találkozgatnak, akkor azt a pacákot legalább lecsukják,
nem? Vagy házi őrizetre ítélik?
(spoiler vége)
Kedvcsináló idézetek:
☆
Ráguglizok a Sandyre.
Elolvasok néhány cikket.
Ekkor annyira elkezdek röhögni, hogy
nem bírom abbahagyni. A Sandy hurrikán ugyanis létezik, és tényleg közeleg. De
még nem tudni pontosan, merre megy. Az is lehet, hogy hétfőn nem is New York
felett tombolja ki magát, hanem egy kicsivel arrébb.
Mindenesetre a hír igaz. Százezer
város van a világon. És én képes vagyok egy olyan helyre menekülni, amin két
nap múlva egy hurrikán vonul végig.
☆
A férfiak története egy mondatban:
először telefestették a múzeumokat meztelen nőkkel, aztán feltalálták a
számítógépet, hogy telerakhassák pornóval.
☆
– Mindannyian egyes-egyedül lebegünk
a csillagok között! Ezt el kell fogadnod. És ha akad néhány ember, aki
hallótávolságon belül repül el melletted, szerencsésnek érezheted magad –
mosolyog rám.
☆
A második nevem az anyám ötlete volt,
és bár egy kicsit késve, január 2-án születtem, úgy gondolta, hogy ettől
függetlenül még mindig remek ötlet engem Decembernek nevezni. Apám persze
mondhatta volna:
– Szerintem a Sanne jobban illik
hozzá. Vagy a Margriet.
Vagy ennyi erővel akár:
– Szerintem hívjuk Koszinusz
Egyenlőszárú Háromszögnek.
☆☆☆☆☆
A
képek a Pinterest táblámról származnak: Könyvek –
Anna Woltz
Honderd
uur nacht borítók a GoodReadsen.
☆☆☆☆☆
hú, ez nagyon jónak tűnik!!! :) Korábban pedig nem is hallottam a regényről.
VálaszTörlésÉn vadászom az érdekesnek tűnő ifjúsági regényeket, ezért került elém. :D Amúgy vannak jó témái az írónőnek, a Black Box ~ című könyve meg fanatikussá váló fiatalokról szól, akik a Ticket-mániájuk miatt bekerülnek egy elszeparált szigeten játszódó valóságshow-ba és eléggé elvadulnak: https://moly.hu/konyvek/anna-woltz-black-box
TörlésJa igen, erről a másikról már hallottam, az is érdekesnek tűnik. De a hurrikános vonzóbb számomra. :) Legalábbis az alapján, amiket írtál róla.
TörlésSzia.
VálaszTörlésNagyon tetszik a bejegyzés és az, hogy hivatkozásként be raktad a képeket,hogy lássuk tényleg mi is történt.
Lehet én is le vadászom majd a könyvet és elolvasom.
Szép napot:
Brukú
Kedves Brukú!
TörlésKöszönöm szépen a visszajelzést! :) Remélem, hogy tetszeni fog, ha sikerül levadásznod.
Szép estét!
Anita
Jó bejegyzés lett!
VálaszTörlésEgy ideig néztem, hogy ez az az Anna Woltz, akit én ismerek a Black Box révén(?), de a leírást olvasva már biztos vagyok benne :D Nem is tudtam, hogy több regénye is van. Majd megnézem, hátha be tudom szerezni ;)