Rita Falk: Télikrumpligombóc (Franz Eberhofer 1.)

 Köszönet a recenziós példányért a Művelt Nép Könyvkiadónak!

(FB / FB / Weboldal / Moly)

– Mondd csak, Rainer, tulajdonképpen mindenre allergiásra vagy?

– Nem olyan vészes, Franz – feleli. – A sörre és a húskenyérre nem. Így azért már ki lehet bírni.

Azt elhiszem.

Fülszöveg:

◈

Franz ​​Eberhofert, a testestül-lelkestül bajor rendőrt fegyelmi okokból helyezték át a nyüzsgő nagyvárosból csendes kis szülőfalujába, az ugyancsak jellegzetesen bajor Niederkaltenkirchenbe. Élete itt néha túlságosan is nyugodt mederben folydogál, esti járőrözései általában Wolfi kocsmájának pultjánál érnek véget, napközben pedig kedvenc tartózkodási helye süket nagymamájának konyhája, ahol ínycsiklandó ételeket ehet reggeltől estig. Apja, a kiöregedett 68-as lázadó közben vadkendert termeszt a hátsó kertben és folyamatosan Beatlest hallgat, amivel kis híján az őrületbe kergeti a kemény rockot előnyben részesítő fiát. A békés hétköznapokba azonban időnként zavaró események tolakodnak be. Itt van mindjárt a Neuhofer család, amelynek tagjai a legkülönösebb módokat választják az elhalálozásra. Annyira különös módokat, hogy Franz nyomozói szimata feléled és elhatározza, hogy utánanéz egy kicsit a morbid haláleseteknek. Ahogy egyre több gyanús körülményt fedez fel, az ügy is egyre érdekesebbé, ugyanakkor hátborzongatóbbá is válik…

A jó krimik, a jó ételek és a jó humor kedvelőinek – Nagyi hamisítatlan bajor receptjeivel.

Megjelenésének várható időpontja: 2016. július 30.

Könyv információk: Eredeti mű: Winterkartoffelknödel Eredeti megjelenés éve: 2010 Művelt Nép, 2016 300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155617874 · Fordította: Balla Judit Megvásárolható ITT: Művelt Nép webshop

Sorozat részei: 1. Télikrumpligombóc 2. Gőzgombóc blues 3. Schweinskopf al dente (német) 4. Grießnockerlaffäre (német) 5. Sauerkrautkoma (német) 6. Zwetschgendatschikomplott (német) 7. Leberkäsjunkie (német) 8. Weißwurstconnection (2017) (még befejezetlen)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el? 

Egyből a Hamish Macbeth és a nagy lazacfogás ugrott be a fülszövegről, azt a regényt pedig szerettem. A borítója picit visszatartott, de a címe tetszik.

Egyszer volt… ~ Niederkaltenkirchen

Mint minden apró falucskában, ahol mindenki ismer mindenkit, teljesen felborul a rend, ha felbukkan egy új ember… Ha az új ember történetesen egy igazán dögös, egyedül érkező nő, no, akkor mindenki felkapja a fejét! A történet ebből az alapból építkezik: megjelenik Mercedes az ölebével és minden férfi elkezdi figyelni, ahogy jön-megy Niederkaltenkirchenben. Az új nő megfigyelésében csak enyhén zavarja meg őket a halálos baleset és annak a gyanús körülményei. Franz-nak, a rend éber őrének feltűnik a dolog, de sajnos elég sok energiáját leköti az új nő, a lakásfelújítás, a Nagymamája, az általa utált, otthon folyamatosan Beatles és a testvére körüli nő gondok.

Szerintem

Nem kéne úgy tekinteni erre a regényre, mint egy vérbeli krimire, mert akkor iszonyatos nagy csalódás éri az olvasót! Ám, ha egy bolond karakterekkel megtűzdelt, kies bajor falucska életéről szeretnék humoros beszámolót kapni a falu egyetlen és jócskán balfácán rendőrétől, akkor ez a könyv nekünk szól. 

A történet főleg Franz agymenéseivel, az általa megélt dolgok elmesélésével halad előre – relatíve kevés benne a párbeszéd. A szövege szórakoztató, jóféle kis hülyeségek vannak a könyvben! Kifejezetten tetszettek az apróságok*, a morbid szociosztorik, amikkel a falu lakóiról (vagy éppen a főszereplő családjáról) tudtunk meg többet. Például „barátok” közt belefér, ha nem nemizni vágyó, sokgyerekes nő férje elmegy megkukkolni a falu új nőjét? Nem fér bele, viszont szépen megzsarolhatjuk a delikvenst ezzel-azzal, pláne ha a zsaroló a falu egyetlen rendőre!

Főszereplőnk, Franz Eberhofer nem egy túl jó rendőr, de szerethető és egyszerűen képtelenség nem imádni, amikor úgy bánik a Nagyijával, mint egy királynővel! Engemet levett a lábamról, bár voltak simlis dolgai és a hivatásában sem jeleskedik… Ötvenszer összeraktam a dolgokat, mire benne egyáltalán megfogant a gyanú valami miatt vagy valaki iránt! 

*Főleg az ilyen rövid, velős, családban marad sztorikat zabáltam, amiben Franz kiemel valamit – például a Karácsonyt – és hoz egy humoros, szerethető információmorzsát magáról és/vagy a családjáról, amit aztán pár mondatban előad, csakúgy:

Karácsony. A Szenteste olyan, mint mindig. Kolbász és krumplisaláta, a Regensburgi Dóm Fiúkórusának karácsonyi lemeze, végül éjféli mise a Nagyival. Szokás szerint mindketten elalszunk, a pap ébreszt fel, mielőtt bezárná a templomot. Már három éve gondosan odafigyel ránk, mióta egyszer bent felejtett, és a fél falut fel kellett vernünk a dörömböléssel, mire kiszabadítottak.

Kriminek nem jó, de a karakterek haláliak!

Vannak benne egyedi karakterek és ezt nem feltétlenül úgy értem, hogy jók… Flötzinger stílusától és úgy általában az egész Flötzinger-jelenségtől majd’ ledobtam a hajam. Ez a pasi egy igazi díszpinty a könyvben szereplő férfiak között, a „romantika császára”, aki előbb invitál párzásra és csak aztán kérdezi meg, hogy kérsz-e inni, majd lazán beközöl valami bókot. 

A másik érdekes jelenség Franz testvére, Leopold volt, aki eléggé vonzódik a zöldkártyáért házasodó, őt megcsalni, elhagyni, kirabolni hajlamos nőkhöz, mindeközben értelmiséginek tetteti magát, ami kimerül annyiban, hogy könyvesboltja van. A testvéri rivalizálásuk viszont feldobta a sztorit, vagyis nem bánom, hogy Leopold olyan ember, amilyen.

 

Franz édesapja, Nagyija és Franz (tipikus nap)

Összességében

Franz nyomozása jobb szó híján is „vicces” volt, bár nem is használnám vele kapcsolatban a nyomozás szót, inkább észrevett, majd nyugtázott dolgokat… aztán hazament ebédelni, elvitte a Nagyit bevásárolni vagy elugrott sörözni. Maga a könyvben felderített bűntény kiszámítható volt, inkább a körítés és a karakterek tették érdekessé. Habár nem egy okos, jó szimatú rendőr, ráadásul még a figyelmét is könnyű elterelni, de az egész lénye, a szövege szerethetővé tették őt és viccessé a könyvet. Általában zavar a túl sok elbeszélés, halandzsa a regényekben, de az ő kis történeteit és véleményét másokról érdekes volt olvasni – szerettem.

Talán morbid, de bevallom: imádtam a Neuhofer-család halálnemeit és a köréjük írt szövegeket. Őszintén sajnálom őket, de a könyv elején csak fogtam a fejem, hogy még ennyi balga embert?! 

Franz és a kutyusa, Ludwig

Folytatás? Naná! Elég érdekes résszel zárult ez a rész, ráadásul kíváncsi vagyok Franz-ra és a családjára.

„Imádtam”-szereplők: Franz, Nagyi (mazsola Lenerl)

Értékelés: 4

Ajánlom, ha…

Rita Falk, az írónő

► …szereted M. C. Beaton stílusát és a krimi paródia sorozatait (Hamish Macbeth, Agatha Raisin);

► …kedveled a bajor / német tájakon játszódó, tipikus bajor / német emberekről szóló történeteket;

► …bírod a humoros paródiákat és light-os családregényeket;

► …nincs ellenedre a jobbára elbeszélő módú történetvezetés.

Nem ajánlom, ha…

► …neked a krimi a nagyoknál kezdődik (pl.: Agatha Christie);

► …nem szeretted M. C. Beaton regényeit;

► …nem szereted a humoros, komolytalan krimi paródiákat.

Télikrumpligombóc (2014):

(IMDb link)

Az az érdekes helyzet állt elő, hogy ebből a regényből már létezik egy film, ami meglepő módon majdnem tökéletes feldolgozása a regénynek. Erről sajnos nem tudtam személyesen meggyőződni, mert nem beszélni jól a deutsch-ot, de igyekszem valamilyen felirattal megnézni, mert a trailere alapján valóban átvette a könyv idióta és blőd stílusát, poénjait. A moziadaptáció érdekessége, hogy először a második könyvhöz (Gőzgombóc blues) készült film, csak aztán a Télikrumpligombóchoz.

A szereplőgárda tetszik, bár Franz helyesebb-dögösebb, mint ahogy én elképzeltem (de nőből vagyok és az ilyesmit nem vetem senki szemére), Flötzinger kinézetre is hozza a suttyót, ahogy a kék tréningruhás Birkenberger is elég egyedi stílusban magánnyomoz, oppardon… obszervál. Talán csak a Nagyit, Lenerl-t képzeltem el mazsolábbnak, ráncosabbnak.

Itt a film német nyelvű előzetese:

Kedvcsináló idézetek:

◈

Aztán hazamegyünk, Nagyi kicsomagolja a vadonatúj kabátját és belebújik. Úgy áll rajta, mintha ráöntötték volna. A színe fekete, a hátán pedig narancsszínű betűkkel ez áll: Big girls have more fun!

Uram Jézus!

Nagyi viszont nem tud angolul.

◈

A lapockáján egy tetoválás Nagyit ábrázolja. Kétszer is megnézem, de nincs kétség: ez a Nagyi. Nem a szokásos kontyba tűzött hajával ugyan, hanem leengedett hajjal, ahogyan reggelenként kinéz, de azért kétségtelenül ő az. Fel kell tennem magamnak a kérdést: ugyan mi okból tetováltatta a hátára Neuhofer szomszédja a Nagyit?

– Mondja, mi ez a szépség itt a hátára tetoválva? – kérdezem, mert nem akarom rögtön a Nagyira terelni a szót.

– Nem tudja?

Olyan arccal néz rám, mintha azt kérdeztem volna, mi a neve a bolygónak, amelyen élünk. Megrázom a fejem és szinte már kínosan érzem magam.

– Hát Gandalf!

Szóval Gandalf. Bólogatok.

◈

– Leopold Thaiföldre utazott – mondom, csak hogy témát váltsak.

– Thaiföldre? A feleségével?

– A felesége nélkül.

– Józan döntés. Ha a feleségét is vinné, az olyan lenne, mintha valaki a saját sörét vinné otthonról az Oktoberfestre – mondja Rudi és elvigyorodik.

◈◈◈◈◈

A képek a Pinterest táblámról származnak: Franz Eberhofer

Egyéb Winterkartoffelknödel kiadások a GoodReadsen.

◈◈◈◈◈