Mini-könyvklub 4. felvonás: sci-fi, disztópia
Mert
valami egész másra vágyom, ha kettesben vagyok veled.
Itt
az idő, hogy lelépjünk a szakadékba.
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A bioszféra falain túli világot Halálzónának
hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy
egyszer ilyen közel kerül hozzá.
Aria egészen eddig a
külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem
tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja,
hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.
A vad Perry a külső
világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg
kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és
talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak… a lány pedig neki.
Az éterviharok által
sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden
ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk
leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.
Könyv információk:
Eredeti mű: Under the Never Sky
Eredeti megjelenés éve: 2011
Alexandra, Pécs, 2013
328
oldal · keménytáblás ·
ISBN:
9789633571538 ·
Fordította:
Bujdosó István
|
A sorozat részei:
0,5.
Roar and Liv
2.
Through the Ever Night
2,5.
Brooke
3.
Into the Still Blue
(befejezett)
(magyarul
elkaszált sorozat)
|
(Az értékeléshez
olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
A
Mini-Könyvklub e havi közös olvasmányának választottuk ezt a regényt, de már
régóta birizgálta a fantáziámat. Egy TEO-val (Tömeges Együtt Olvasás) bírtuk rá
magunkat a mihamarabbi kezdésre és mivel a módszer bevált, valószínűleg bevett
gyakorlattá fog válni. Ha van rá igény, persze. :)
Peregrine ~ Karl Martens |
A
történet elég zavarosan kezdődik, eltelik pár fejezet, míg felépül az olvasóban
a regény háttere. Röviden megtudjuk, hogy az éterviharok ellehetetlenítik az
életet a Föld felszínén, így az emberek beássák magukat a föld alá és a
szemükre tapasztható e-szemekkel különféle virtuális világok között
vándorolhatnak. A Világokat a valóságról mintáztak ugyan, de nagyon széles a
Világok skálája: a teljesen átlagostól egészen a víz alatti világokig, ahol
halfarka lehet az embereknek, mindenféle világ van. Egy ilyen bent élő,
virtuálisan élő leányt kiraknak a külvilágba és igyekszik túlélni... Aztán jön
a szokásos: kavarás, kavarodás, tini románc, nyűglődés, kalandos utazás,
titokzatos gyerekszereplő, szép áriák, férfi-női ellentét, titkok és
harcok.
PRO – a regény mellett
▪ Az a
része kifejezetten feldobta a sztorit, hogy a kintieknek valami genetikai
mutáció során némely érzékszerve felerősödött, persze ez relatíve ritka és van
egy még ritkább verziója: amikor két érzékszerve is felerősödik egy embernek!
▪ Tetszettek
a tetkók, szalagtetkók és a jelentéseik: a nevekhez és az érzékszervi
képességekhez kapcsolódásuk.
▪ Bírtam
Ariá-t, Perry-t és Roar-t - igazából elég jó kis szereplőket kaptam elég jó
háttértörténetekkel.
▪ Izgalmas
volt Marron erődítménye és a varjak felbukkanása - kicsit baljóslatúvá tette
mind a titokzatos menedék, mind a kannibálok jelenléte a sztori ezen részét!
▪ IMÁDTAM
a 44. Fejezet sokkoló fordulatát! Abszolút nem vártam: meglepett, de jól esett,
mert a végére picit feljebb hozta a sztorit a szívemben. (Spoiler: Perry bátyjának, Vale-nek az árulását a saját törzse ellen (ő a
törzsfőnök) – hatalmas csavar volt! Spoiler
vége.)
▪ Értékeltem,
hogy megvan benne a disztópiák és egyéb kalandregények "Keressük
meg..." Vonulata. (Tudjátok: Keressük meg Atlantiszt / Kánaánt / Eldorádót / Kék Csendet, mert ott
minden szép és minden jó!) Bírom, amikor nem létező, mitikus helyek nyomát
kutatják a könyvekben vagy a filmekben.
KONTRA – ami nem jött be
▪ Az a
bajom, hogy az egész alapgondolata egy az egyben a Gombnyomásra
1.-re emlékeztetett! Élesen szembeállított Külső és Belső élet, amiben
a nőnemű "benti, elzártan élő" emberkét kipaterolják a "falakon
túlra", ahol a hímnemű "kinti, vad" emberkétől függ az élete,
aki megtanítja túlélni a vadonban.
▪ Az a
rettenetes ibolya illat és az, hogy mi is illatozik ibolyaként... KOMOLYAN,
muszáj belekeverni a menstruációt bármibe is? Hát nincs a nőnek elég baja
vele?! Nekem ez az egyik agybajom: ne legyen már benne az olvasmányomban!
▪ Nyáladzás
meg a láv... nem hiányzott valami ennyire tini-tapis dolog.
▪ A vége
is elég bajos szerintem, mert ugye egy elkaszált sorozatról van szó, de nem a
szépen lezárt fajtából, hanem abból, aminek a végén érzi az olvasó, hogy kéne
az a következő rész!
Értékelés:
4
Összességében
Laza
kis ifjúsági disztópia, a jobbik, de az egyszer olvasós fajtából. Én
mindenesetre javaslom, hogy akiknek nem elég a "Kinti/Benti élet éles
szembenállását feldolgozó" sztori gyerekcipős ifiváltozata bátran
próbáljon rá a Gombnyomás-trilógiára.
(Sokkal jobb, durvább, élvezetesebben felépített!)
Nem
hiszem, hogy folytatni fogom, mert nem szeretnék nekiülni angolul befejezni a
sorozatot – ennyire azért nem volt érdekes! Sajnálom, hogy nem volt rá igény
Magyarországon, mert ha lenne rá lehetőségem, akkor magyarul folytatnám a
szériát… nem nagy durranás, de azért nem volt végtelenül rossz se. So-so.
Ajánlom, hát persze,
hogy ajánlom: azoknak, akik szeretik
az ifjúsági (jócskán „romcsi”) disztópiákat.
A
nyomába se ér a Részlegesek-trilógiának,
a Razorland-trilógiának vagy Holdbéli
krónikáknak, amik műfaliag hasonlók ugyan a regényhez, de
nagyságrendekkel TÖBB és JOBB a sztorijuk. Mondjuk olyan „laza” Éhezők
viadala vagy A
beavatott kategóriában mozog ez a regény, szóval ajánlom azoknak, akik
ez utóbbiakat szerették.
Kedvcsináló
idézetek:
✖
– Azért
nem beszél sokat, mert inkább a szaglásának hisz. A szavakat nem tartja sokra.
Többször említette már, hogy elképesztő, hogy az emberek milyen gyakran
hazudnak. Akkor meg minek hallgassa a hamis szavakat, ha egyetlen
lélegzetvétellel ki tudja deríteni az igazságot?
–
Azért, mert az ember nem csak az érzelmeiből áll. Az embereknek vannak
gondolataik is, és indítékaik, hogy mit miért csinálnak.
✖
– Olyan
a hangod, mint az éjféli tűz. Melegség árad belőle, és csupa arany.
Elhallgatnálak így az idők végezetéig.
✖
Aria
nem ismert magára. Olyan érzés volt, mintha valamelyik Világban magára öltött
volna egy virtuális testet, amit most képtelen lerázni magáról.
A
gondolatai körben forogtak. Vérzett. Mint egy állat. A belsősök nem
menstruáltak. Az utódok létrehozása genetikai úton történt, majd egy speciális
hormonkezelés után került beültetésre az embrió. A fogamzást kizárólag ott
engedélyezték, ahol szükség volt rá. Micsoda rettenetes gondolat, hogy ezután
teljesen véletlenszerűen is megfoganhat.
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
A képek a Pinterest táblámról származnak: Végtelen
ég alatt
Egyéb Under
The Never Sky kiadások a GoodReads-en.
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése