2016. augusztus 3., szerda



Elizabeth Berg: Sorsok szőttese



– Ha a sors kezét kihagyjuk a képletből, akkor elmondhatjuk, hogy nagyrészt azért vagyunk azok, akik, mert azt hisszük magunkról, amit. Mert bárhol is legyünk a világban, főként a két fülünk közti szűk térben élünk.


Fülszöveg:
Cecilia Ross motivációs szónokként arra biztatja az embereket, hogy változtassanak az életükön, az ő élete azonban lassan elmerül a megszokások tengerében. 
Legjobb barátnője halála és egy váratlan levél egykori szerelmétől azonban kizökkenti a régi kerékvágásból. Úgy dönt, elérkezett a változás ideje, ezért önkéntes munkát vállal egy helyi hospice-ban, eladja minnesotai otthonát, majd beköltözik egy gyönyörű, régi kertes házba, ahol három másik nő lakótársa lesz. 
Azért, hogy helyrehozzák a múltban elkövetett hibáikat, Cecilia, Lise, Joni és Renie közös utazásra indulnak, amelynek során nemcsak elveszettnek hitt szerelmeikre találnak rá újra, de önmagukat is jobban megismerik.
Elizabeth Berg megindító regényében négy asszony sorsa fonódik össze, akiknek teljesen különböző a múltja, a jelenüket és a jövőjüket azonban meghatározza az egymás iránt érzett szeretet és barátság. 
Könyv információk:
Eredeti mű: Tapestry of Fortunes  
Eredeti megjelenés éve: 2013             
       
General Press, Budapest, 2016
264 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789636438531 ·
Fordította: Szieberth Ádám
                  (Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

Ilyen kedvem volt. Már régóta megvolt a könyv, aztán most megláttam a polcon a gyönyörű borítóját és… ki gondolná? Elolvastam.

Szerintem…

…ez egy kellemes olvasmány, nem volt éppen light-os, de jól esett olvasni.

Bírom, amikor egy regényben a szereplőgárda sokféle - szexualitásra, korra, nemre, hivatásra és problémákra való tekintettel. Van benne haldokló, szellemmel társalgó, leszbikus, exhippi, főzőcske-imádó, családi kapcsolatokért küzdő, sőt, fantasztikus pitéket sütő mogorva pokróc is.
Szerettem, bár volt bennem némi habozás a könyv iránt, ugyanis az írónő rajongói nincsenek oda túlságosan ezért a regényéért és számos lehúzó kritikát olvastam a GoodReads-en. Az elolvasása mellett a szólt a majdnem ugyanannyi jó értékelés és a csodaszép magyar borító! (A külföldi valami rettenet, amin csészébe tettek valami béna virágmintát?! Anyám, borogass…)

Miről is szól a könyv?

Elkerülhette a figyelmemet a főszereplő kora (vagy nem is volt kihangsúlyozva, hogy ne kössük korhoz a kései boldogságot?), de akármennyi éves is legyen Cecilia, jól tette, hogy felkutatta a régi-régi szerelmét. Ugyanis erről szól a könyv: Cece legjobb barátnője meghal, ő elköltözik és így lesz pár lakótársa. Mindegyiküknek megvan a maga defektje, régi sérelme, elmulasztott esélye a boldogságra – és egy nagy utazás keretei közt megpróbálják rendbe tenni a múltban elkövetett baklövéseket, elszalasztott alkalmakat.


A „van még remény” és a „nem lehetsz elég öreg az Igazihoz” szerintem két csodálatos üzenet, még az olyan kis romantika elleneseknek is, mint amilyen én tudok lenni.

Összességében

Nagyon jól megírt regény, szeretnék még olvasni az írónőtől, bár egyelőre nem jelent meg magyarul más könyve… A fordítás bravúros, maga a regény pedig szép és okos gondolatokkal átszőtt. Kell hozzá hangulat, mert picit szomorkás, picit ezoterikus, de nekem nagyon átjött. Ha a rajongói / olvasói szerint ilyen az írónő „rossz” könyve, akkor őszintén szeretném tudni, hogy milyen a „jó”?
A borító – és csak ismételni tudom magamat – gyönyörű, hangulatos.


„A félelem s a szeretethiány: ez minden emberi lény két legeslegfőbb problémája.”


Értékelés: 5

Ki kicsoda?

Cece (Cecilia, a főszereplő) egy motivációs szónok. Megismerjük, hogyan talált rá a munkájára, hogyan fásult bele, mit jelentett neki a barátnője és mit ígért neki. Cece nem fiatal, de a 39 éves Renie-re „fiatalabb”-ként utal, szóval én 40+ korúra tippeltem. Szerethető, humoros, visszapofázó, egyenes ember – kifejezetten kedveltem, főleg, hogy kacérkodik az ezoterikusabb dolgokkal is (kártyavetés, Ji King, Tarot).


Cece három új lakótársat kap: [1] Joni egy ötvenes szőke, kék szemű nő, aki egy nagyon drága, nagyon patinás helyes séf. Imád főzni, de otthon a kevésbé elegáns, ám kiadós kosztot részesíti előnyben. [2] Renie 39 éves, barna hajú, orrpiercinges újságíró. Eléggé kötekedő, morcos nő, mellesleg leszbikus, de ez nem túl hangsúlyos, hacsak nem az ő titka kapcsán nem. [3] Lise egy negyvenes, barna hajú és szemű házidoki. Végig ott van a sztoriban, de nekem ő kicsit mégis elsikkadt. Annyira nem feltűnő vagy kirívó jelenség mint a többi nő, de szerethető, akárcsak a többiek és neki is megvan a maga keresztje.

Minden nőnek a szívében van egy olyan fiú / férfi, aki sok év múltán is az eszünkbe jut, és azon kapjuk magunkat, hogy hevesebben ver a szívünk, eszünkbe jut a mosolya és kocsonyává válik a bokánk, ellágyul az… valljuk be: az agyunk. Cece régi nagy szerelmének a neve: Dennis, a fotós. Az ő karakterét jobbára a nő visszaemlékezéseiből, vagyis általa ismerjük meg. Ő a nő életében az Első Nagy Szerelem, az a féle, ami örökre szól.

Kedvcsináló idézetek:
Hiszen talán nem igénylünk valamiféle társaságot mindannyian, talán nem vonzó számunkra a gondolat, hogy a viharban van mellettünk valaki, hogy jelen van az életünkben egy másik hang, amely segít eldönteni, mi legyen a vacsora, és velünk együtt hüledezik a legújabb politikai bohózaton, vagy méltatja a Downton Abbey színpompás díszleteit? Talán nem tesz minket a legelemibb ösztöneinkből fakadó késztetés társas lényekké, talán nincs szükségünk más emberekre, akár akarjuk, akár nem? 
Egyfajta terhet tényleg mindenki cipel. És ez a teher nem más, mint a félelem, ami sok bajt okoz, mert ráveszi az embereket bizonyos dolgokra, más dolgoktól pedig visszatartja őket. 
– Szerintem az emberek általában úgy gondolnak a halálra, mint valami vadászra, pedig valójában csak jegyszedő vagy időmérő. Vagy a háttérben halkan szóló lemez. 
– Minden város érdekes, ha nyitott szemmel jársz benne – mondom.
– Micsoda duma! Lökhárító-matricán lenne a helye.

✿✿✿✿✿
A képek a Pinterest táblámról származnak: Sorsok szőttese
Egyéb Tapestry of Fortunes kiadások a GoodReadsen.
✿✿✿✿✿



4 megjegyzés:

  1. Fú, ez az eredeti borító tényleg nagyon gáz... Szerintem az a pillangó tesszi fel az i-re a pontot, attól még giccsessé is válik. :)

    A „nem lehetsz elég öreg az Igazihoz” üzenetet és témát én is szeretem, és rögtön eszembe is jutott a Marigold Hotel című film. Láttad? Már második része is van, nekem mindkettő tetszett, abban nyugdíjasok a főszereplők.

    (Igazából a bejegyzésed második felét nem olvastam el, azt majd csak a könyv olvasása után fogom.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem láttam, de felvittem magamnak a snittes ajánlottas listámra. :)) Szeretem az ilyeneket (főleg filmen, de néha könyvben is belefér).

      ((Amúgy ne is, majd olvasás után kitárgyaljuk, hátha te több hibát vélsz felfedezni benne, mint én. :D Szerintem korrekt romantikus, útkeresős, happy endes könyv volt.))

      Törlés
  2. Na hallod, végre elolvastam. Két év után. Én is elmondhatom ugyanezt, amit írtál:
    "Már régóta megvolt a könyv, aztán most megláttam a polcon a gyönyörű borítóját és... ki gondolná? Elolvastam."
    :)

    Csak úgy érdeklődésképpen: a Marigold hotelt megnézted azóta? Mert én megnéztem ám még egyszer! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy elolvastad! ^.^ Megyek is meglesni, mi a véleményed róla!

      //Szomorú, de totál elfelejtettem a Marigold hotelt megnézni... sőt egy szanálásnál lekerülhetett a várólistámról, mert most tettem vissza. :'D//

      Törlés