Köszönet a recenziós példányért a Ventus Libro / Kossuth kiadónak!
– (…) Egyébként az a személyes elméletem, hogy nem azért rejted el az arcod a világ elől, mert attól félsz, lebuksz rosszalkodás közben. Azért rejted el az arcod a világ elől, mert szégyellnéd, ha valaki meglátná, mennyire élvezed. Szólj, ha tévedek.
|
◈
Digby és Zoé, a két gimnazista nyomozásának és szerelembe esésének cseppet sem romantikus, inkább vicces és veszélyes története.
Amikor az ember arra készül, hogy Digby barátjaként túléljen egy átlagos napot, az nem sokban különbözik attól, mint ha az apokalipszist készülne túlélni.
Amikor Digby először becsönget, Zoe Webster nincs különösebben elragadtatva. Digby goromba, okos, és nem tűr ellentmondást. Mire Zoe észbe kap, máris nyakig ül abban a vicces és veszélyes eseményfolyamban, amely egy gimnazista lány elrablása ügyében folytatott nyomozáshoz vezet. Ennek az emberrablásnak pedig talán köze lehet ahhoz, hogy nyolc évvel ezelőtt tragikus körülmények között eltűnt Digby húga is.
Ez a borotvaéles párbeszédekkel fűszerezett regény olyan szerelmi történet, amely határozottan nem romantikus, és olyan krimi, amelyben nem a tettes kézre kerítése az egyetlen izgalom. Stephanie Tromly első könyvét nem fogjuk egyhamar elfelejteni.
Könyv információk:
Eredeti mű: Trouble Is a Friend of Mine
Eredeti megjelenés éve: 2015
Ventus Libro, Budapest, 2017
300 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9786155535734 ·
Fordította: Rét Viktória
|
Megvásárolható ITT:
+
|
Miért olvastam el?
Már a „Februári megjelenések, amiket szívesen elolvasnék” bejegyzésben helyet kapott a könyv, ugyanis akkor figyeltem fel rá, amikor a havi megjelenéseket válogattam össze. Nyomozós YA-t talán még nem olvastam, ráadásul szuper a fülszövege is. Kíváncsivá tett!
Szerintem…
Digby (szerintem) - szerző ismeretlen - |
Ez egy izgalmas, pörgős történet, ami képes volt végig fenntartani az érdeklődésemet és a figyelmemet. Összetett sztoriról van szó, több szálon futnak a dolgok, ráadásul tele van a könyv érdekes karakterekkel, akiknek néha igazán kemény háttér sztorijuk van. Például amikor kiderült, hogy miért érdekli ennyire a szőke szépség (Marina Miller) eltűnése Digbyt, akkor összeszorult a szívem a fiú miatt…
Digby - teljes nevén: Philip Digby – egy zseniális figura amúgy, még ha nem is teljesen normális. Persze nem könnyű az élete, de még inkább megnehezíti a maga csodabogárságával a dolgokat! Zoe így érzett vele kapcsolatban:
Naná, hogy nem bírtam Digbyt, amikor először találkoztunk. Digbyt senki se bírja, mert goromba, nem tűr ellentmondást, és úgy bánik az emberrel, mint egy könyvvel, amit már olvasott, és tudja, hogyan végződik; az sem számít, hogy az ember maga még nem tudja.
Henry (szerintem) modell: Sam Page |
Mégis összebarátkoztak, sőt két további srác is csatlakozott úgy ahogy a kis nyomozócsoporthoz: Felix, aki tuti, hogy egyszer nyer egy Nobel-díjat, mert egy kis zseni és Henry, aki egy igazi, dögös görög srác és szabadidejében a családja éttermében dolgozik. Felix egyébként egy igazi cukorfalat! Jóval fiatalabb többieknél és elég kevés szerepe volt, de ahányszor felbukkant, tolta a kicsit geek szövegét meg a nagyokos benyögéseit. Imádtam!
Például az egyik kedvenc részem:
A téli bál előtti héten, csütörtök délután Felix odasomfordált hozzám a szekrényeknél. Csúcsforgalom volt, a fél iskola az első ebédturnusból jött, a másik fél a második ebédturnusra ment. Gyakorlatilag mindenki megállt a szekrényeknél, és tanúja volt Felix műsorának. Azok, akik közel álltak, és hallották Felix béna dumáját, továbbadták a szavait a hátrébb álló gyerekeknek.
– Zoe, te igazán különleges lány vagy… ööö… hölgy vagy? Nő vagy? – hebegte Felix. – Na mindegy. Mélységesen megtisztelnél, ha elvihetnélek a bálba. Leszel a macám?
A nyomozós rész nem gagyi és abszolút nem kiszámítható! Nálam a krimik általában ott úsznak el, hogy ideje korán kitalálom, ki a gyilkos vagy ki követte el a kinyomozandó bűncselekményeket… Végig azon kattogott az agyam, hogy hova tűnt Marina, mi van a titokzatos drogokkal és mit művel a bolondos nevű (Tizenkettedik Törzs Tea Társaság) szekta a szomszédban?
Összességében
Zoe (szerintem) modell: Sara Sampaio |
Digby imádó lettem! Stílusra és mentalitásra kicsit Dr. House-ra és Sherlock Holmesra hajaz, de mindkettejükért odáig vagyok, így Digbyért is. A srác mindenkiből felkészül, aki érdekli, és nem átall utána járni az embereknek. Tuti, hogy több mentális problémája van, rengeteg gyógyszert szed és nem aprózza el az őrültségeket. (Őrült ötletekben verhetetlen!)
Dr. Schell (nőgyógyász) mellékszála például isteni volt és nagyon jó humorforrás. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy vajon nincsen-e Zoe életveszélyben Digby mellett! Aztán rá kellett jönnöm, hogy bizony nem túl egészséges a fiú mellé szegődni a nyomozásaiban… Szegény Zoe, miket kellett kiállnia, hogy én elolvashassam ezt a fantasztikus könyvet.
EPIC (és totál kedvenc) pillanatom: Musgrave találkozása Digby édesanyjával! Zseniális volt, szinte láttam magam előtt ezt a szürreális találkozást!
Értékelés: 5
Kinek ajánlom?
® Mindenkinek, aki szereti az összetett YA regényeket, amikben inkább egy rejtély felderítése van a középpontban és nem a szerelem.
® Humoros krimi rajongóknak!
® Dr. House és Sherlock Holmes rajongóinak, ugyanis Digby jelleme eléggé hasonlít a két úréra! ;) És sajnos a szövege is… roppant modortalan.
EXTRA: Borítómánia
Még nem túl sok kiadása van a könyvnek – úgy nézem a magyar a legújabb -, de egész sok hasonló borítót kapott. Olyat, amin valaki távcsővel kukkol valamit… Nekem igazából mindegyik tetszik, bár a magyarnak a legjobb a háttere. (Szépek ezek a narancssárga koncentrikus körök, ráadásul kicsit utalnak arra, hogy valamelyik szereplő kicsit kattant.) Szerintem jól jártunk ezzel a szép narancsszínű a magyarral, amin rajta van Zoe is, Digby is… és két távcső is! :) Aranyosak.
Viszont van két külföldi borító, amit sehogy se értek. Az egyiken – a 2015-ös kiadású svéd kiadáson – egy lány és két fiú áll a házak tetején és néznek mindenfelé. Nem, nem értem, még csak hasonló jelenet sincs, de a borító mellett szól, hogy legalább van köztük egy öltönyös gyerek, ugyanis Digby folyton fekete öltönyben lebzsel. A másik számomra érthetetlen borítón – a 2016-os német kiadásén – még két modell kekeckedik egymással. A srác fején kalap, a lány kezében Why so serious? tábla. Öltönyös srác sehol. Ezt a borítót abszolút nem vágom.
Kedvcsináló idézetek:
◈
– De akkor hova tartozom?
Mert már az előző iskolámban sem volt könnyű barátokat szerezni. Hülye
metafora, de elegem van, hogy én vagyok a dilis kulturális csatorna, amit
kizárólag sorozatgyilkosok néznek.
– Nem, Princeton, te
ízig-vérig HBO vagy. A legtöbben nyomasztónak és mesterkéltnek tartanak, de a
rajongóid igazi rajongók. Ők plusz tíz dollárt fizetnek havonta, csak hogy az
eredeti műsort nézhessék. Na meg a szexet.
– Szexet? Az a Cinemaxon
van. Vagy ahogy egyesek hívják, a Cicimaxon.
– Na igen. Sloane a
Cinemax – mondta Digby. – Egyem a szívét.
◈
– Kizárt. Teljesen
kizárt, hogy én beszálljak ebbe az autóba, ha te vezetsz – közöltem.
– Micsoda?
– Hogy érted, hogy
micsoda? Nevetségesen vezetsz. Még az autó is úgy néz ki, mintha szégyellné magát.
– Mit javasolsz? Jöjjünk
haza busszal a betörés után?
– Azt javaslom, hogy
egyáltalán ne törjünk be.
◈
Digby a recepciós elé lépett.
– Jó napot. A barátnőmmel szexelni fogunk, és beszélnünk kell
Dr. Schellel a fogamzásgátlásról.
Azt hittem, ott helyben szörnyethalok. Ahogy a recepciós ránk
nézett, a nagymamám jutott eszembe, amikor vén kecskének nevezte a szomszédot,
aki lepisilte a kerti hortenziát. Igazából az összes nő úgy nézett ránk a
váróteremben.
◈
– Digby!
Mindketten
összerezzentünk. Henry lépett elő egy bokor mögül, izzadtan, zihálva.
– Á, hellóóó… Henry, nem
tudtam, hogy te is jössz – mondta Digby.
– Dehogynem tudtad, azért
próbáltál elgázolni a Chestnut utcában – mondta Henry.
– Ó, sajnálom. Nem
tudtam, hogy te vagy az – mondta Digby.
– Hallottam, ahogy
röhögsz az autóban, tesó.
◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest
táblámról származnak: Csak
a bajt hozod rám
Trouble
Is a Friend of Mine borítók a GoodReadsen.
◈◈◈◈◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése