Mini-könyvklub 6. felvonás: romantika, chick-lit
|
A valódi emberek nem az esőben sírnak,
hanem házsártos öregasszonyok előtt a konyhában, vagy a főiskolai tanáruknak,
akit nem ismernek, vagy a könyvtár vécéjében, ahol akárhogy erőlködnek,
kihallatszik a csuklás. Az igazi sírásban nincsen semmi drámai.
|
Fülszöveg:
✿
Kockáztatnál a szerelemért?
Két történet – két
tizennyolc éves lányról.
Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is
lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.
Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több
lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a
szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény
külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával
önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat. Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között? Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.
Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos
ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a
családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre
vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül.
Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével?
A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az
író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője.
Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton? Kövesd a szíved!
|
Könyv információk:
Eredeti
megjelenés éve: 2016
Könyvmolyképző, Szeged,
2016
384
oldal · puhatáblás ·
ISBN:
9789633997574
|
(Az
értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért
olvastam el?
Főleg amiatt érdekel(t), mert ez egy magyar
szerző által írt Vörös Pöttyös regény, bár eredetileg a Merítés-díj ifjúsági
szekciója miatt figyeltem fel rá. Bájos, kicsit szimpla borítójú, de szép című
könyv… Mi kell még?!
A főbb
szereplőkről…
A jelenben Bogi (18) első szerelmét
követjük nyomon, aki egy több családdal közös nyaralás során ismerkedik Sárai
Gergővel (23), az antiszociális, zenemániás, de csodásan hegedülő fiúval. (Akinek van egy Kozsó tincse… Én ezt nem is
érte(tte)m, hogy miért kellett bele, mert amúgy zabáltam a srácot, annyira
aranyosak, de ez…?!) A múltbéli részek főszereplője egy Bogi korabeli lány,
akinek a nevét nem tudjuk – bár a könyv végén kiderül -, de ez cseppet sem
zavaró. A fiatal falusi lány varrónőnek tanul, amikor megismerkedik Hidasi
Sámuellel, akit valamiért nem akar a lány mellé elképzelni a lány családja.
(Finoman szólva. Bár néha nekem is túl erőszakosnak tűnt, ami nem tetszett
benne.) Ebben a korban nem szabad semmi kirívót tenni, egymást magázni vagy
megérinteni a másikat. A szerelmespár titokban találkozgat, beszélget. Mindkét lány
Budapesten, a Zápor utcában talál otthont, miután felköltöznek a fővárosba
tanulni / dolgozni.
A történet érdekessége, hogy mindkét
főszereplő lányban megtalálhatóak az írónő vonásai, sőt, még Gergőt is egy
bizonyos „valakiről” mintázta. Továbbá dolgozott is a Zápor utcában!
Szerintem
Nagyon izgalmas volt olvasni a két pár
történetét! Tetszettek a párhuzamok, de a kapcsolataik közötti eltérések is. Például
Bogi a jelenben sokkal szabadabban viselkedhetett a fiúval, mint az ötvenes
években élő pár, mégis ugyanazok a problémáik voltak.
Nem tudom megmondani, hogy melyik lányt vagy párost
kedveltem jobban, melyik idősík tetszett igazán, mert mindnek megvolt a maga
varázsa és érdekessége. Akadtak párhuzamok az életükben, de volt bőven különbség
is – az egyik eltérés a „harmadik kerék” volt, Kornél, aki nekem sokkal
szimpatikusabb volt, mint Samu vagy Gergő. Drukkoltam mindkét párosnak, ami úgy
érzem, hogy rájuk fért, mert megvolt a maguk baja. Persze a felmerülő problémák
/ gondok inkább csak még élvezhetőbbé tették a lányok naplóbejegyzéseit,
leveleit.
Valahogy nem az az összbenyomásom, hogy egy
VIDÁM regényt olvastam… Inkább melankolikus, révedező volt a stílusa – persze akadtak benne humoros, szerelmes
pillanatok, mégis… Megérte elolvasnom, tanulságosnak érzem.
Összességében
Andalgós hangulatú, de gyorsan kiolvasható regény
- csodaszép nyelvezettel. Az én ízlésemhez képest néha sok volt a szerelem,
máskor meg a kamaszos nyavalygás, illetve a félelem a felnőtt léttől és a felelősségvállalástól.
Mégis szerettem olvasni, élveztem a két lány lassacskán körvonalazódó, aztán
összefonódó történetét. Meglepően jó és igényes első könyv, csodás kezdet.
A vége szépen szíven talált. Kíváncsi
voltam, hogy mi köti össze az ötvenes években élő, sokáig név nélküli leányt a kecskeméti
Bogival, de erre valahogy nem számítottam. Nagyon fájt, nagyon szerettem.
Értékelés:
5
Könyv a
könyvben: Boris Vian: Tajtékos napok
Ajánlás: azoknak ajánlom, akik szeretik a több
szálon futó és több idősíkban játszódó sztorikat. Ajánlom mindenkinek, akinek
nem elég egyetlen szerelmi szál ahhoz, hogy boldog legyen a romantikus
regényével. Ajánlom, ha érdekel milyen volt a nők élete 50 éve, illetve hogy
milyen volt akkoriban a szerelem. Tetszeni fog, ha érdekel, hogyan illeszkednek
be Pestre a kisvárosi / falusi leányok.
Érdekesség: CSENDES NÓRA, az írónő
 |
| A kép forrása: Lendület |
Szerzőnk 1997-ben született
Kecskeméten. A Zápor utca az első
regénye, de már általános iskolás kora óta ír. Amikor nem ír, akkor rajzol: jelenleg
a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem formatervező hallhatója. Budapesten él
kutyusával és macskájával. Cserkészkedik, szeret énekelni és régebben hegedült
is. A könyv régi részeinek korhű megírásában nagyszülei segítették, akik sokat
meséltek neki az ’50-es évekről.
<< BELEOLVASÓ
a regénybe >>
Kedvcsináló
idézetek:
✿
– Van egy író, Boris Vian – mondta. – Írt
egyszer egy könyvet… többet is írt, de van egy kedvencem. Tajtékos napok a címe, és tulajdonképpen tele van mindenféle
zagyvasággal, fahéjillatú felhőkkel, meg vonaton utazó madárcsapatokkal… talán
még éneklő virágok is voltak benne. Nem emlékszem. Elvont könyv, de van benne
egy gondolat, amiért mégis a szívemhez nőtt.
Megvárta, amíg ránézek.
– Ha elvétjük a pillanatot, nincs semmi
baj. Új pillanat jön, és újra próbálkozhatunk. Előttünk az élet, hogy
sikerüljön.
✿
Sok
boldog emberrel találkoztam az évek folyamán, és néha még most is meglep, hogy
te milyen boldog tudsz lenni, ha kisimul körülötted a világ, de soha senkit nem
láttam úgy örülni, mint Samut fiatalkorunkban. Olyankor fény volt. Hunyorognia
kellett, aki csak ránézett, és a hunyorgás mindig mosollyá görbült az emberek
arcán.
✿
Azt hiszem, mikor feltesszük az első
kérdést anyánknak, amire nem tud válaszolni, aznap ér véget az igazi gyerekkor.
Utána pedig jön ez a homályos, bizonytalan tapogatózás, mikor hirtelen
rájövünk, hogy azok, akikre felnéztünk, nem tökéletesek, és nincs olyan, hogy
normális. Ez talán a legijesztőbb. Az ember meg akar felelni, de nem tudja,
kinek és miért és hogyan, úgyhogy csak tengődik.
✿✿✿✿✿
A képek a Pinterest táblámról származnak:
✿✿✿✿✿
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése