Gaura Ágnes: Vámpírok ​múzsája (Borbíró Borbála 1.)

Mini-könyvklub 7. felvonás: fantasy

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelését itt olvashatjátok el.

– A múzsák tényleg csókolnak? – kérdezte Attila meglepetten. – Tényleg léteznek a múzsák? – kérdeztem én. – Maguk tényleg nem tudnak semmit? – kérdezte a démon.

Fülszöveg:

☯

Borbíró ​Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?

Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze.

Magyar nyakba magyar szemfog!

Könyv információk: Eredeti megjelenés éve: 2012 Delta Vision, Budapest, 2012 468 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161384

A sorozat részei: 0. Démoni színjáték 1. Vámpírok múzsája 2. Átkozott balszerencse 3. Lidércnyomás 4. Lángmarta örökség 5. Attila koporsója (nem befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Ezt a könyvet szavaztuk meg a Mini-Könyvklub új fordulójában, de már ezer meg egy éve szemezek a Borbíró Bori-könyvekkel a könyvtárban. Nagyon bejönnek a sorozat címei, a borítói, illetve alapjáraton szeretem a vámpíros történeteket.

Szerintem...

A sztori nagyon izgalmas, miután ténylegesen beindul. Az elején még felmérjük az erőviszonyokat, behatóbban megismerjük Borit és az ő kis életét, mint magyar vámpírológus. (De furcsa leírni ezt a szót…) Számomra egyáltalán nem volt unalmas a történet eleje, bár a vámpírok múzsájával kapcsolatos dolgok csak jóval később kerültek terítékre, pedig nagyin kíváncsi voltam, hogy miről van szó! Nem gondoltam volna, hogy ennyire elképesztő lesz ez a regény. Sajnos jó ideje kerülöm a vámpíros könyveket, filmeket, játékokat, mert bár kamaszt korom óta odáig vagyok az ilyen sztorikért, kicsit beléjük fáradtam… Na, most a Vámpírok múzsája jött, látott és kipaterolt a képzeletbeli holtpontomból! Nem tudom elképzelni, hogy ne olvassam tovább Bori történetét és ne mélyedjek el Gaura Ágnes többi regényébe.

A karakterekről röviden

Borbíró Borbála egy meglepően karakán, tökös főszereplő, aki mégsem ellenzi a párkapcsolatokat vagy a társtalálást. Sajnos az eddig felvonultatott hímpéldányok – Antonius, Eric Bowman, Koppány, Attila – egyikét bírom csak elképzelni hozzá, ám az a pasi foglalt már. (Ráadásul nem mernék packázni a feleségével. Kaptam egy kisebb sokkot, amikor kiderült, hogy kit vett el Attila!)

Eric Bowman egy Bori korabeli – 28 éves – zseni, aki még jól is néz ki, hiszen szőke, hideg kék szemű, szemüveges pasi. Nekem valahogy nem fekszik ez a stílus, viszont a humora – amit mások sosem értenek – nagyon bejött. Kicsit komoly, kicsit visszahúzódó, de mégsem robot okostojás. Koppány egy rocker vámpír, Antonius meg a lány virtuális pasija… Totál mellékszereplők, akik háttérmunkásnak ugyan jók, de hosszútávon unalmassá válnának.

Megmondjam, hogy kit imádtam oda meg vissza? 

Sebes Attilát! 

Az a pacák már a betoppanásától kezdve piszkálta a fantáziámat. Baromi érdekes, irtó jól kitalált karakter, aki még a regény végén is képes volt meglepetést okozni! Persze már akkor belezúgtam a pacákba, amikor állás-interjúztatta Borit, mert roppant frappánsan oldotta meg a másnapos nő rókájának a problémáját.

Apropó…!

Imádtam a rengeteg irodalmi utalást a könyvben! Érződik rajta, hogy mind az írónő, mind a főszereplője imádja a könyveket – és szerintem ez rengeteget hozzátesz az élményhez, ha az olvasó igazi könyvmoly.

Összességében

Az állam a padlón van, mióta befejeztem a könyvet, mert erre nem számítottam! Belevaló főszereplős, humoros dialógusokkal teli, erős sorozatkezdő regény, amit elolvasva az ember szinte nyúlna a folytatásért. 

A végén ugyan kicsit sok volt nekem a múzsa-risza, de ettől eltekintve végig lekötött és beszippantott a regény. Utólag belegondolva már az elején magával ragadott, pedig ott még igazán nem is történt semmi különös, csak megismertük a XII. MagicoMania Konferencia társaságát, megtudtuk, hogy Bori aktívan vámpíros szerepjátékozik és a Magyar Tudományos Akadémia Vámpírkutató Intézeténél (MTA-VKI) dolgozik vámpírológusként a bölcsészdiplomájával.

Kedvenc rész: a hányós állásinterjú és Attila ’kreatív’ megoldása.

Folytatás? 100%, hogy folytatni fogom!

Értékelés: 5

Ajánlom, ha…

►…kedveled a vámpíros urban fantasy regényeket, de nincs ellenedre egy kis humor se.

►…szereted az erős, kitartó és nagyon makacs főszereplő csajokat. Pláne, ha a vöröskéket!

►…kíváncsi vagy arra, hogy mi a vámpírok múzsája, mihez kezd egy egyiptológus és angol irodalom szakos bölcsész Magyarországon.

►…érdekel, milyen lenne, ha az uralkodó politikai párt Mo-n vámpírpárt lenne!

Nem ajánlom, ha nem szereted a fentieket vagy elvből ellenzed a vámpíros sztorikat.

Kedvcsináló idézetek:

☯

– Nem is tudtam, hogy dohányzik – jegyezte meg Bowman.

– Mert nem is – magyarázkodtam. – Most próbálok visszaszokni rá. – Furcsamód nem visszhangzott a terem, és ennek nagyon örültem.

– Na, ilyet se hallottam még – húzta fel a szemöldökét kíváncsian.

– Épp leszokni próbálok egy erősebb szenvedélyemről. Ahhoz pedig szükségem van egy másikra, ami leköt a válságos időszakban. Ez egyszer már bevált.

– Ó! – mondta erre Bowman megfontoltan. – Nem is tudtam, hogy drogozik. – Erre én húztam fel a szemöldökömet. – Megígérem, hogy a jövőben nem próbálok viccelni – emelte fel a kezét.

– Nem drogozom.

– Persze hogy nem. Sajnálom, furcsa a humorérzékem. Nem akartam megsérteni.

☯

– (…) Nagyobb baj a szűzlány-vér.

– Mióta vannak ezzel kapcsolatban erkölcsi aggályaid? – meresztette a szemét Attila. – Nem mindegy, hogy szűz vagy nem szűz, akinek a véréből kölcsönzünk egy kicsit?

– Nem erkölcsi aggályaim vannak, basszus, hanem gyakorlati aggályaim! – Legszívesebben lefejeltem volna. Kicsit agresszívabb voltam, mint máskor, de egyébként is rosszul tűrtem, ha valaki ennyire nincs egy hullámhosszon velem. – Attila, ez Budapest! Honnan a lószarból kerítünk szűzlány-vért? Itt előbb bukkansz rá egy Nobel-várományos zombira, mint egy szűz lányra!

☯

– Irány a karaoketerem – mondta sejtelmesen, én pedig szó nélkül követtem. Nemcsak hogy egyből megláttuk, de meg is hallottuk depressziós vámpírunkat, aki épp a színpad közepén nyomta mély átéléssel a Queen együttes ősrégi, de ezek szerint örök érvényű nótáját, melynek refrénjéhez több vámpír is csatlakozott. „Who wants to live forever”, zúgott az egész terem. Összenéztünk Attilával, és kivételesen egyetértettünk: Bélát soha, de soha nem lett volna szabad a színpadnak még csak a közelébe sem engedni. A bőrkabátját remekül lengette a kitartott hangoknál, más kérdés, hogy jobb lett volna, ha nem tart ki semmiféle hangot.

– Remélem, tud segíteni ez a majom, különben sosem bocsátom meg ezt az élményt – súgta a fülembe Attila.

– Nekem sokkal rosszabb – súgtam vissza. – Egyébként is jó a hallásom, most meg még inkább hallom, mennyire ótvar ez az egész.

☯☯☯☯☯

A képek a Pinterest táblámról származnak:

Boriverzum by Gaura Ágnes

☯☯☯☯☯