Köszönet a recenziós
példányért a Ventus Libro / Kossuth kiadónak!
Kell megtorpant és ránézett.
– Neked mégis mi bajod van? – kérdezte, és őszintén tanácstalannak
tűnt. – Tényleg annyira nem érdekel a saját életed, hogy képes volnál pár
órányi kalandért meg egy korai, erőszakos halálért feláldozni?
|
Fülszöveg:
◈
A mágikus apokalipszis után több részre hasad az univerzum.
Kell herceg egy különös utazó, egy antari, aki képes eljutni az egymástól
elzárt világokba: Szürke, Vörös és Fehér Londonba. Ezek a városok akkor sem
különbözhetnének jobban, ha más-más földrészen lennének, de igazából nem
földrajzi távolság van köztük, hanem dimenzióbeli.
A trilógia első kötetében Kell herceg Vörös London vidám
színekkel teli utcáit gyakran elhagyja Szürke London bűnözés fertőzte
sikátoraiért és Fehér London hideg sivárságáért. Mágikus képességét sokan
irigylik, miközben üzeneteket szállít a világok között. Egyik útja során
veszélyes kalandba bonyolódik, és egy sötét mágia fenyegetésével kell
megküzdenie. A pusztító erő abból a Fekete Londonból származik, melyet
védekezésképp elzártak a mindörökre az emberi létezés terei elől. Kell nem
menekülhet a gonosz hatalmától, de szerencsére társa akad a küzdelemben: a
Szürke Londonból származó fiatal tolvaj lány, Lina.
Könyv információk:
Eredeti mű: A Darker Shade of Magic
Eredeti megjelenés éve: 2015
Ventus Libro,
Budapest, 2017
446 oldal ·
puhatáblás ·
ISBN: 9786155535727
·
Fordította: Sámi
László
|
A trilógia részei:
3. A Conjuring of Light
(befejezett)
Megvásárolható:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Régóta szimpatikusak az
írónő könyvei, de még egyikbe sem mertem belekezdeni. Ez volt az, amelyiknek
már nem tudtam ellenállni, mert ez áll talán legközelebb hozzám első „ránézésre”.
Szerintem…
Ez kategorikusan az a
könyv, amire ha ránézek a boltban, akkor leveszem a polcról. Két perc alatt
beleszeretek a borítóba, a címbe és a fülszövegbe, aztán az ötödik percben már
a kasszánál sorban állva olvasom az első fejezetét.
 |
| Credit: the bandar blog |
Úgy gondolom, hogy az
ilyen könyvek passzolnak hozzám! Van benne mágia, kalandozás, több világ, amik
között lehetséges az átjárás (ha nehezen is), de még egy karakán, makacs
főszereplő csaj is akad, aki jócskán megzavarja az általában nyugodt, ám most
összeszedetlennek tűnő főszereplőnket! Vérbeli YA fantasy regény, aminek nem
nehéz belebolondulni a fandomjába!
Röviden a főszereplőkről és a történetről!
Először egy ritka
emberrel ismerkedünk meg: Kellel, az antarival, vagyis vérmágussal, aki képes
utazni a világok között. Kell első csapásra egy kicsit katonás beállítottságú,
de jószívű srác, akiről hamar kiderül, hogy nem is annyira érdeklik a
törvények, mint kellene, hogy érdekeljék az ő pozíciójában lévőket. Antariból
kettő van – Kell és Holland -, ők intézik a Londonok közötti királyi
levelezéseket.
Apropó, Londonok: a
többes szám nem véletlen, nem írtam el tényleg több van belőle. Mindegyik világnak
megvan a saját Londonja; létezik Fehér, Vörös, Szürke és Fekete London (és
világ). A Fehérben éhezik a nép, a Vörös egy egészséges birodalom, a Szürkéből
elszivárgott a mágia, a Fekete pedig lezárt terület, amiről szót sem szabad
ejteni.
Kell a világok között
utazgatva bajba és harcba keveredik, így vérezve, egy borzasztó dolgot őrizve
fut bele Linába, a női főszereplőbe, aki egy igazi bajkeverő és tolvaj. Gyorsan
el is lopja Kell féltett kincsét, aztán meglép. Természetesen egy mágiával bíró
személyt nehéz lerázni, így rátalál a lányra, de ugyanígy rábukkannak az ő
nyomára is… és itt indul be igazán a sztori, innentől volt számomra
letehetetlen a könyv!
Para-faktor? Azért van miért izgulni…
Részemről két személy
volt borzasztóan para a történetben, mégpedig a Dane testvérek. Az első
pillanattól kezdve úgy éreztem, hogy „Lám-lám,
tuti ők lesznek a pszichopaták!”, de amikor szép lassan kiderültek a viselt
dolgaik – na, akkor kész voltam… Ők tették kicsit horrorisztikussá a történetet
és nem az, hogy Kell úgy nyit átjárót máshova, hogy magát megvagdossa és a
vérét a falra keni.
Összességében
Véres, izgalmas,
erőszakos és összetett történet, aminek borzasztóan jó a világfelépítése. (Az egymásra
simuló Londonoktól kifeküdtem! Zseniális ötlet!) Voltak benne meglepő dolgok –
például a kétszínű szemek, a vérmágia, de Kell kapcsolata a királyi családdal
is érdekes volt. Imádtam az enyveskezű Linát és a folyton a homlokát ráncoló
Kellt is. Tök jó páros, szeretem az ennyire eltérő mentalitású emberek egymásra
utaltságát a regényekben.
Amúgy azt mondták nekem,
hogy az írónő Vicious-sorozata jobb, de a könyv elolvasása után csak egy kérdésem van: Ennél hogyan?!
Nekem abszolút hozta a borítótól, címtől, fülszövegtől
elvártakat és még többet is. Igazi magával ragadó, okos történet, ami képes fenntartani
az olvasó figyelmét. Nem egyszer ébredtem arra, hogy a könyvvel – a történéseivel,
a szereplőivel – álmodtam, persze nem álmodtam tovább, de rég volt már, hogy
ennyire foglalkoztatott egy történet.
A befejezése egyszerre
volt szép és szomorú számomra, mert hiányozni fog ez a néhány zsivány a
következő részig! Vörös London tetszett a legjobban, azt hiszem, hogy élvezném
ezt a mágiától pezsgő életet, de érdekelne, hogy mi van Londonon túl. Szelina Bard egy igazán
szimpatikus, erős csajszi, öröm lenne vele kalandozni tovább.
Értékelés: 5
Folytatás? Naná, hogy tervben van!
Lecsapok rá, amint megjelenik és meglátom a könyvesbolt polcán.
Kinek ajánlom?
® Mágikus világban játszódó
YA-regények rajongóinak.
® Ellentétes stílusú, személyiségű
főszereplőket kedvelő olvasóknak!
® Mindenkinek, aki szereti a fiatalos,
sodró lendületű, de azért összetett sztorikat, főleg azokat, amikben át lehet ruccanni
más, alternatív valóságokba!
® E/3-ban elmesélt, váltott szemszögű
sztorik kedvelőinek.
Külföldi borítók
Kedvcsináló idézetek:
◈
Néhányan úgy vélték, a
mágia az elméből fakad, mások szerint a lélekből, a szívből vagy az akaratból.
De Kell tudta, hogy
valójában a vérből származik.
A vér nem más, mint a
manifesztálódott, láthatóvá vált mágia. Ott gyarapszik. És ott mételyez. Kell
már látta, mi történik, amikor az erő harcba száll a hússal; nézte, ahogy
elsötétedik a megrontott férfiak testében, és karmazsinvörösről feketévé változtatja
az ereiket. Ha a vörös az egyensúlyban lévő mágia színe – a hatalom és emberség
közötti harmóniáé –, akkor a fekete az egyensúlyát vesztett, rend nélküli és
fékezetlen mágiáé.
Antariként Kellt
egyszerre alkotta a kettő: az egyensúly és a káosz. Az ereiben áramló vér
csillámló, egészséges karmazsinvörösben játszott, mint Vörös London folyója;
míg a jobb szeme fényes feketében, akár a kiömlött tinta.
◈
Kellnek sikerült
többé-kevésbé viszonoznia a lány mosolyát, a lánynak pedig elakadt a lélegzete.
– Jesszus! Mi az ott az
arcodon?
A pajkos mosoly tüstént
lehervadt.
– Micsoda?
– Ne is törődj vele! –
legyintett nevetve. – Már eltűnt. – Kell csak a fejét csóválta (nem értette a
poént), de bármi lehetett is, a jelek szerint felderítette Linát, aki végigkuncogta
az utat egészen Whitburyig.
◈
– Te nem félsz a
haláltól? – kérdezte most Linát.
A lány úgy nézett rá,
mintha ez valami nagyon furcsa kérdés enne. Aztán tagadóan megrázta a fejét.
– A halál mindenkiért
eljön – felelte egyszerűen. – Nem félek meghalni. Attól viszont igen, hogy itt ér a vég – intett körbe széles
mozdulattal a szobáján, a tavernán, a városon. – Inkább halljak meg kaland
közben, mint éljek itt vesztegelve.
◈◈◈◈◈
A
képek a Pinterest táblámról származnak: Egy sötétebb mágia
A
Darker Shade of Magic borítók a GoodReadsen.
◈◈◈◈◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése