2017. május 4., csütörtök



V. E. Schwab: Egy ​sötétebb mágia (Egy sötétebb mágia 1.)


Köszönet a recenziós példányért a Ventus Libro / Kossuth kiadónak!
(FB / Weboldal / Moly)


Kell megtorpant és ránézett.
– Neked mégis mi bajod van? – kérdezte, és őszintén tanácstalannak tűnt. – Tényleg annyira nem érdekel a saját életed, hogy képes volnál pár órányi kalandért meg egy korai, erőszakos halálért feláldozni?


Fülszöveg:
A mágikus apokalipszis után több részre hasad az univerzum. Kell herceg egy különös utazó, egy antari, aki képes eljutni az egymástól elzárt világokba: Szürke, Vörös és Fehér Londonba. Ezek a városok akkor sem különbözhetnének jobban, ha más-más földrészen lennének, de igazából nem földrajzi távolság van köztük, hanem dimenzióbeli.
A trilógia első kötetében Kell herceg Vörös London vidám színekkel teli utcáit gyakran elhagyja Szürke London bűnözés fertőzte sikátoraiért és Fehér London hideg sivárságáért. Mágikus képességét sokan irigylik, miközben üzeneteket szállít a világok között. Egyik útja során veszélyes kalandba bonyolódik, és egy sötét mágia fenyegetésével kell megküzdenie. A pusztító erő abból a Fekete Londonból származik, melyet védekezésképp elzártak a mindörökre az emberi létezés terei elől. Kell nem menekülhet a gonosz hatalmától, de szerencsére társa akad a küzdelemben: a Szürke Londonból származó fiatal tolvaj lány, Lina.

Könyv információk:

Eredeti mű: A Darker Shade of Magic
Eredeti megjelenés éve: 2015

Ventus Libro, Budapest, 2017
446 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9786155535727 ·
Fordította: Sámi László
A trilógia részei:

3. A Conjuring of Light
(befejezett)

Megvásárolható:
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el? 
Régóta szimpatikusak az írónő könyvei, de még egyikbe sem mertem belekezdeni. Ez volt az, amelyiknek már nem tudtam ellenállni, mert ez áll talán legközelebb hozzám első „ránézésre”.

Szerintem… 
Ez kategorikusan az a könyv, amire ha ránézek a boltban, akkor leveszem a polcról. Két perc alatt beleszeretek a borítóba, a címbe és a fülszövegbe, aztán az ötödik percben már a kasszánál sorban állva olvasom az első fejezetét. 

Credit: the bandar blog

Úgy gondolom, hogy az ilyen könyvek passzolnak hozzám! Van benne mágia, kalandozás, több világ, amik között lehetséges az átjárás (ha nehezen is), de még egy karakán, makacs főszereplő csaj is akad, aki jócskán megzavarja az általában nyugodt, ám most összeszedetlennek tűnő főszereplőnket! Vérbeli YA fantasy regény, aminek nem nehéz belebolondulni a fandomjába!

Röviden a főszereplőkről és a történetről!

Először egy ritka emberrel ismerkedünk meg: Kellel, az antarival, vagyis vérmágussal, aki képes utazni a világok között. Kell első csapásra egy kicsit katonás beállítottságú, de jószívű srác, akiről hamar kiderül, hogy nem is annyira érdeklik a törvények, mint kellene, hogy érdekeljék az ő pozíciójában lévőket. Antariból kettő van – Kell és Holland -, ők intézik a Londonok közötti királyi levelezéseket.

Apropó, Londonok: a többes szám nem véletlen, nem írtam el tényleg több van belőle. Mindegyik világnak megvan a saját Londonja; létezik Fehér, Vörös, Szürke és Fekete London (és világ). A Fehérben éhezik a nép, a Vörös egy egészséges birodalom, a Szürkéből elszivárgott a mágia, a Fekete pedig lezárt terület, amiről szót sem szabad ejteni.


Kell a világok között utazgatva bajba és harcba keveredik, így vérezve, egy borzasztó dolgot őrizve fut bele Linába, a női főszereplőbe, aki egy igazi bajkeverő és tolvaj. Gyorsan el is lopja Kell féltett kincsét, aztán meglép. Természetesen egy mágiával bíró személyt nehéz lerázni, így rátalál a lányra, de ugyanígy rábukkannak az ő nyomára is… és itt indul be igazán a sztori, innentől volt számomra letehetetlen a könyv!

Para-faktor? Azért van miért izgulni…

Részemről két személy volt borzasztóan para a történetben, mégpedig a Dane testvérek. Az első pillanattól kezdve úgy éreztem, hogy „Lám-lám, tuti ők lesznek a pszichopaták!”, de amikor szép lassan kiderültek a viselt dolgaik – na, akkor kész voltam… Ők tették kicsit horrorisztikussá a történetet és nem az, hogy Kell úgy nyit átjárót máshova, hogy magát megvagdossa és a vérét a falra keni.

Összességében

Véres, izgalmas, erőszakos és összetett történet, aminek borzasztóan jó a világfelépítése. (Az egymásra simuló Londonoktól kifeküdtem! Zseniális ötlet!) Voltak benne meglepő dolgok – például a kétszínű szemek, a vérmágia, de Kell kapcsolata a királyi családdal is érdekes volt. Imádtam az enyveskezű Linát és a folyton a homlokát ráncoló Kellt is. Tök jó páros, szeretem az ennyire eltérő mentalitású emberek egymásra utaltságát a regényekben.

Amúgy azt mondták nekem, hogy az írónő Vicious-sorozata jobb, de a könyv elolvasása után csak egy kérdésem van: Ennél hogyan?! 
Nekem abszolút hozta a borítótól, címtől, fülszövegtől elvártakat és még többet is. Igazi magával ragadó, okos történet, ami képes fenntartani az olvasó figyelmét. Nem egyszer ébredtem arra, hogy a könyvvel – a történéseivel, a szereplőivel – álmodtam, persze nem álmodtam tovább, de rég volt már, hogy ennyire foglalkoztatott egy történet. 

A befejezése egyszerre volt szép és szomorú számomra, mert hiányozni fog ez a néhány zsivány a következő részig! Vörös London tetszett a legjobban, azt hiszem, hogy élvezném ezt a mágiától pezsgő életet, de érdekelne, hogy mi van Londonon túl. Szelina Bard egy igazán szimpatikus, erős csajszi, öröm lenne vele kalandozni tovább.

Értékelés: 5

Folytatás? Naná, hogy tervben van! Lecsapok rá, amint megjelenik és meglátom a könyvesbolt polcán.

Kinek ajánlom?
® Mágikus világban játszódó YA-regények rajongóinak.
® Ellentétes stílusú, személyiségű főszereplőket kedvelő olvasóknak!
® Mindenkinek, aki szereti a fiatalos, sodró lendületű, de azért összetett sztorikat, főleg azokat, amikben át lehet ruccanni más, alternatív valóságokba!
® E/3-ban elmesélt, váltott szemszögű sztorik kedvelőinek.

Külföldi borítók

 
  


Kedvcsináló idézetek:
Néhányan úgy vélték, a mágia az elméből fakad, mások szerint a lélekből, a szívből vagy az akaratból.
De Kell tudta, hogy valójában a vérből származik.
A vér nem más, mint a manifesztálódott, láthatóvá vált mágia. Ott gyarapszik. És ott mételyez. Kell már látta, mi történik, amikor az erő harcba száll a hússal; nézte, ahogy elsötétedik a megrontott férfiak testében, és karmazsinvörösről feketévé változtatja az ereiket. Ha a vörös az egyensúlyban lévő mágia színe – a hatalom és emberség közötti harmóniáé –, akkor a fekete az egyensúlyát vesztett, rend nélküli és fékezetlen mágiáé.
Antariként Kellt egyszerre alkotta a kettő: az egyensúly és a káosz. Az ereiben áramló vér csillámló, egészséges karmazsinvörösben játszott, mint Vörös London folyója; míg a jobb szeme fényes feketében, akár a kiömlött tinta.
Kellnek sikerült többé-kevésbé viszonoznia a lány mosolyát, a lánynak pedig elakadt a lélegzete.
– Jesszus! Mi az ott az arcodon?
A pajkos mosoly tüstént lehervadt.
– Micsoda?
– Ne is törődj vele! – legyintett nevetve. – Már eltűnt. – Kell csak a fejét csóválta (nem értette a poént), de bármi lehetett is, a jelek szerint felderítette Linát, aki végigkuncogta az utat egészen Whitburyig.
– Te nem félsz a haláltól? – kérdezte most Linát.
A lány úgy nézett rá, mintha ez valami nagyon furcsa kérdés enne. Aztán tagadóan megrázta a fejét.
– A halál mindenkiért eljön – felelte egyszerűen. – Nem félek meghalni. Attól viszont igen, hogy itt ér a vég – intett körbe széles mozdulattal a szobáján, a tavernán, a városon. – Inkább halljak meg kaland közben, mint éljek itt vesztegelve.

◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest táblámról származnak: Egy sötétebb mágia
A Darker Shade of Magic borítók a GoodReadsen.
◈◈◈◈◈


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése