Melissa Landers: Összefonódva (Elidegenítve 3.)

  

Nincs olyan földi fegyver, amely felérne egy szerelmes lány elszántságával.

Fülszöveg:

❀

Miután ​megmentették a világaik közötti szövetséget, Cara és Aelyx végre egy kis nyugalomhoz jutottak. A kis szigeten napokat tölthetnek azzal, hogy kagylókat gyűjtenek a parton, és éjszakákat egymás karjaiban. Azonban ez az idilli állapot nem tart túl sokáig…

Az egyezség, amelyet a Föld és a L'eihr kötött, olyan ősi erőket keltett életre, amelyek pusztulással fenyegetnek. Az Aribol, a titokzatos őrök, akik a csillagközi béke fenntartásáért felelősek, megfenyegetik a galaxist, és mindennek okaként a szövetségre hivatkoznak. Megparancsolják, hogy egy hónapon belül mindenkinek vissza kell térnie a saját bolygójára a saját világa fajtársaihoz, nem lehet keveredni, vagy a kipusztulás lesz mindkét világ végzete.

Ketyeg az óra, Aelyx és Cara pedig csapatot toboroz a Földön, és megpróbálják megoldani a rejtélyt: kik az Aribol tagjai, mit akarnak, és mi az igazi oka annak, hogy a két bolygó szövetsége ennyire feldühítette őket. Ahogy a feszültség tetőfokára hág, Aelyxnek és Carának keményebben kell harcolnia, mint valaha. Nemcsak a kettejük jövőjéért, hanem világaik megmentéséért.

Könyv információk: Eredeti mű: United Eredeti megjelenés éve: 2016 Maxim, 2016 336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632617701 · Fordította: Béresi Csilla

A sorozat részei: 1. Elidegenítve 1,5. Until Midnight (angol) 2. Elválasztva 3.  Összefonódva (befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Imádom Melissa Landers sci-fi YA regényeit! Nagyon, nagyon, nagyon remélem, hogy a kiadó lecsap a Starflight-könyvekre is!

Szerintem…

Kicsit baljóslatúbb volt ez a történet, mint az előző két rész, ami vagy a kilátásba helyezett galaktikus háborúnak, vagy a két bolygót fenyegető, ősi idegeneknek köszönhető. Persze csak tippelek! Szerencsére megmaradt a humoros, családi élcelődéssel és vérszívással teli, egymással évődő hangnem, amit az eddigi részekben is annyira szerettem.

A depressziósabb részek is érdekesek voltak, hiszen Syrine gyásza is jól megkavarta a dolgokat, akárcsak az újonnan felbukkanó Rune! Rune „tragédiája” bár szomorú (és hátborzongató), mégis meglepően egyedi! Nagyon érdekes mind az ő mellékszála, mind maga a mellékszereplő.  Egyszerre utáltam, sajnáltam, bírtam, szántam és imádtam a csajszit, ami finoman szólva is különös, mert vagy utálok valakit, vagy nem. Most drukkoltam neki is és ellene is. 

A kevésbé depis sidestoryk közül Jake szerelmének a történetét kedveltem, bár magát a srácot a Holdig pofoztam volna a húzásai miatt.

Nagyon tetszett, hogy végre elkezdődött a kolónia belakása, elkezdtek jönni a l’eihrek és az emberek. Kicsit aggódtam, hog mit sikerült Carának kihoznia az egészből, mert az idegenek fenyítési módszerei több mint elfogadhatatlanok az embereknek. Féltem, mi lesz, de a lánynak sikerült egy relatíve korrekt megállapodást kötnie, vagyis inkább kiharcolnia. (Azért a bemutatott idillt nem vettem be! Bár érdekesnek találtam a két faj összehozását, még mindig nem húz a szívem a L’eihr bolygóra vagy a kolóniára. Teljesen megértettem Jake lázongásait, még ha egy cseppet sem bírtam a srác fejét.)

Cara + Aelyx = Calyx

Az a helyzet, hogy a rajongók hajlamosak összevonni a kedvenceik neveit egy közös névbe, ezáltal egy közös személyiséget alkotni az imádottaknak vagy egy burkot vonni köréjük. Én még könyvben nem találkoztam hasonlóval - talán csak a Fangirlben meg a Bexi sorozatban, de mindkettőben csak a neveket vonták össze szóban -, ez a jelenség a fandomoknál meg a celebeknél elég gyakori. Pl.: Harry + Draco = Drarry, Angelina + Brad = Brangelina – vagy…

„– Mi az a Calyx?- kérdezte Aelyx. – Cara plusz Aelyx.- A hajónk neve. – Hajónk? Miféle hajóról beszélsz? Vitorlásról talán? Cara nevetve megveregette a fiú térdét. – Később elmagyarázom.”

Nagyon fájt, amikor leesett, hogy a shippelést (angolul: shipping) fordították úgy, hogy a (közös) hajó neve. Shipping vagy „I ship it” jelentése: amikor úgy gondolod, hogy két ember szerinted nagyon jó párost alkotna együtt, akkor (fejben / fanficben / fanartban / etc) shippeled őket.

Abszolút és maradéktalanul meg voltam elégedve a könyv szövegezésével eddig a könyvig, de ezt valami borzasztó volt magyarítva látni. (OFF: Nem tett jót a sorozatnak az új fordító…) Humoros és groteszk élmény volt, ráadásul nem jöttem rá, hogy miként kéne magyarítani ezt a közös nevezőre hozást, shippelést… de a Calyx nagyon aranyos gondolat, ezért nem is morgok tovább. (Még annyit, hogy azért a 11. oldalon a „tízedik” elírása fájt… Ahogy a később váratlanul felbukkanó „evvel” is.)

Összességében

Mit mondhatnék a könyvről? Jó könyv. Már a 32. oldalon szexelnek benne… Na, komolyra fordítva a szót! (Persze ettől még tényleg szexelnek benne a 32. oldalon!) Khm…

Tetszett, hogy az aribolok megszólalása (és az emiatt felmerülő problémák) mellett a párosok vitték a történetet előre. Szerettem, hogy ennyiféle szerelmet bemutattak a könyvben, de nem törekedtek gejl happy endekre mindegyiknél, hanem akadtak megrázóbb párok is.

Ha minden trilógia / sorozat befejezése ennyire tökéletesen illeszkedne a korábbi részekhez, akkor nem lenne annyi frusztrált könyvmoly; szerintem ez a zárókötet kimeríti a „tökéletes befejezés” fogalmát.  Mindent megkaptam, amit vártam és még többet is (pl: Zane tette, Rune története) – egy szó, mint száz: imádtam a trilógiát az elejétől a végéig!

Tényleg csak az egész széria margójára: jó lett volna, ha az eredeti fordító viszi végig a trilógiát, ha már elkezdte…

Értékelés: 5

Ajánlás… azoknak, akik kedvelik az ember + földönkívüli románcokat. Szerintem tartalmasabbak a karakterei és jobb a története, mint a Luxen-szériáé vagy a Buroké.

A történet lezárásáról – spoiler!

(Jelöld ki, ha érdekel.)

Az aribol-szál érdekes volt, akárcsak a békét és összefogást ellenző intergalaktikus háború belengetése is! De nekem leginkább a kevésbé fontos karakterek happy endje tetszett. Troy végre megkapta Elle-t, David visszatért az életbe és visszatalált Syrinehez – engemet ezek a momentumok érzékenyítettek el!

Számomra a legnagyobb HAPPY END az volt, amikor RUNE kinyírta végre az ő egyetlen szerelmét, akit már a második rész óta rühelltem, mint állat. Mégis micsoda beteg állat volt már JAXEN?! Amikor megtudtam, hogy Cara 2.0-ás változatát leklónozta, ráadásul gyorsítva, akkor kaptam két idegbajt… Egyet, mert JAXEN egy szörnyeteg, majd egy másikat, mert elkezdtem sajnálni csóri RUNEt, holott rühelltem őt is az első másodperctől…

SPOILER vége

Kedvcsináló idézetek:

❀

– Nézd, mindkét faj kihalhat egy héten belül – érvelt tovább Cara. – Mi vesztenivalód van?

Jake félrebillentette a fejét, úgy nézett rá.

– Tudod, ez nem is rossz csajozós szöveg.

❀

– Honnan tudtad? – suttogta Cara.

– Mit?

– Hogy szükségem van rád.

– Nem azért jöttem, hanem mert nekem volt szükségem rád – vallotta be Aelyx.

Szavaira Cara ellágyult, hiszen mélységes összetartozásukat bizonyították. Valóságos természeti erő volt a szerelmük, egyfajta lelki gravitáció, amely összekötötte őket, akár az egymás körül keringő planétákat a nehézkedés törvénye.

❀

Egy régi mondás szerint nem készíthetsz omlettet, csak ha feltörsz hozzá pár tojást. Vagy, ahogyan apu megfogalmazta: „Ha napjában legalább egyszer nem cseszel el valamit, nem próbálkozol elég komolyan.”

❀❀❀❀❀

Képgyűjtemény a Pinteresten: Elidegenítve széria.

Az írónő TUMBLR-je: authormelissalanders

❀❀❀❀❀