Köszönet a recenziós
példányért a Fumax kiadónak!
Képtelenség volt
nem arra gondolni, hogy valami él, valami fészkel odabent: egy víz alatti
teremtmény, felfedezetlen és ismeretlen.
Ez agyrém, gondolta.
|
Fülszöveg:
✖
Mindketten tizenhét évesek.
Mindketten félnek. Mégis mindketten igent mondanak.
Tökéletes első randinak tűnt:
végigkenuzni az ikertavakon, szendvicsekkel és sörrel a hűtőládájukban. Ám a
két tizenéves, Amelia és James felfedeznek valamit a víz felszíne alatt, ami
örökre megváltoztatja az életüket.
Két emelet.
Egy kert.
És a bejárati ajtó nyitva áll.
Egy ház a tó mélyén.
A fiatalok egyetlen szabályhoz
ragaszkodnak: nem kérdőjeleznek meg semmit. Így teljes természetességgel veszik
birtokukba ezt a mesés otthont. Persze, hogyan is létezhetne egy ilyen
lenyűgöző hely ellenszolgáltatás nélkül? Ez túl szép lenne ahhoz, hogy igaz
legyen. Miközben Amelia és James lépésről lépésre felfedezik a házat és egymást
a hullámok között, egy örök igazság könyörtelenül bebizonyosodik:
Attól, hogy egy ház éppen üres, még
nem biztos, hogy senki sem lakja.
Könyv információk:
Eredeti mű:
A House at the Bottom of a Lake
Eredeti megjelenés éve: 2016
Fumax, Budapest, 2017
168 oldal ·
puhatáblás ·
ISBN: 9786155514944 Fordította: Rusznyák Csaba |
Az írótól:
A végzet tébolyult kereke
Megvásárolható itt:
|
(Az
értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Mert…
Ennyike.
Odáig vagyok a pacák stílusáért!
OFF - Gyermekkorom bunkere
Amikor
kicsi voltam és nagyban bandáztunk – mert ha volt BANDA, akkor az nagyon menő
volt -, akkortájt találtunk rá a Duna-part felső sétányán egy csövekhez vezető
homokfalra, amit elég jól elrejtettek a környező fák meg úgy általában a növények.
Rengeteget játszottunk ott! Ástunk a falba beugrókat, köteleket kötöttünk ki,
hogy ne csússzunk folyton le a homokfalon és mindenféle csapdákat eszeltünk ki,
nehogy elhódítsák a bunkerünket… Anyámnak jó pár évig hullott a haja az
idegtől, hogy ott majomkodunk, de most ez a régi emlék jutott eszembe a
fiatalok titkos búvóhelye kapcsán.
„Játszottak.
Családi
házast játszottak.”
James
és Amelia a saját titkos bunkerjükként
tekintenek a házra a tó alján, amiről senkinek nem beszélnek és valami kellemes
melegséggel tölti el őket az ő kis titkuk. Persze az én gyermekkori bunkerem
semmi sötét titkot nem rejtett… (Vagy nem tudtunk róla, de ezt a verziót vessük
is el.)
Szerintem…
Még
hogy két tini az első randevújukon elkenuzgatva rátaláljon egy házra valami
eldugott tó alján? Ki hallott már ilyet? Borzongató élmény volt végigkövetni a
két fiatal első találkozását, első randira hívását (és magát a randit), amit
követett az első közös titok, majd a csók… és a többi. Szeretem az író
stílusát, amivel halál piszlicsáré, hétköznapi dolgokat képes úgy megírni, hogy
frászt kapok tőle! Voltak benne misztikus és paráztató részek, de akadtak relatíve átlagos cselekvések, amik csupán a helyszín valószínűtlensége miatt volt ijesztő. Meg mégis kinek jutna eszébe horrort vagy thrillert írni két
fiatal első, tapogatózó kapcsolata köré?! (Ezt picit szadistának /
gonosznak érzem…)
Olvasás
közben végig azon kattogtam, hogy ezek ketten őrültek… Félreértés ne essék,
imádtam Ameliát és Jamest,
mert nagyon vagányak mindketten. Nálam legalábbis vagányabbak! Talán egy igazi nyúl vagyok, de én már a harmadik tóig se jutottam volna el, mert az odáig vezető úttól
már olvasás közben felerősödött az amúgy egész normális mértékű, azaz tök
halovány klausztrofóbiám! Pedig vevő lettem volna egy gyors túrára a házban,
mert egészen biztosan döbbenetes élmény lehetett! De vajon be mertem volna
úszni? Vajon be merne bárki úszni a fiatalok helyében abba a házba a tó mélyén?
A vége
kifejezetten tetszett. Meglepett, mert valami nagyon meredek lezárásra
számítottam, de ez így elég misztikus volt. Valahogy illet a könyvhöz, ami
utólag belegondolva meglepően lightos volt… de megvolt benne a borító és a cím által ígért misztikum, amit kerestem.
Összességében
A
legjobb az volt ebben a kisregényben, hogy még nem találkoztam hasonlóval!
Meglepett, hogy egy teljesen normális, tizenéves pár első randevúja hova vezethet, hogy micsoda furcsa
dolgok voltak a tó mélyén és milyen jól meg lehet rémíteni az egyszeri olvasót akár a vízben lebegő ruhával is. Totál frászt kaptam full normális dolgoktól, például
annyitól is, hogy az egyik szereplő egyszer csak meglát egy lépcsőt! Nagyon jól
van felépítve a sztori; élveztem, hogy olvasás közben csak úgy zakatolt a szívem.
Mindazonáltal
még mindig a Madarak
a dobozban a favoritom az írótól, nem sikerült felülmúlnia azt a
sztorit. Persze tűkön ülve várom a nemsokára megjelenő könyvét - A végzet tébolyult kerekét -,
hátha majd lepipálja ezt a két könyvet.
Értékelés: 4,5
Ajánlom:
A borzongató regények
rajongóinak!
Mindenkinek, akinek
tetszett a Madarak a dobozban és
megtetszett neki az író stílusa.
Kedvcsináló idézetek:
✖
– Semmi
hogyan vagy miért.
–
Micsoda?
– Nem
teszünk fel olyan kérdéseket, hogy hogyan került a ház a tó fenekére, vagy hogy
miért van bebútorozva. Nem firtatjuk, hogy és miért működik.
James
megértette.
– Semmi
hogyan vagy miért – ismételte.
✖
(mintha egy felpuffadt, összevissza
makogó őrült tette volna ide a házat, répaként a tinédzser szamaraknak, hogy
lecsaljon téged és Jamest, aztán majd hirtelen kirobban a sötétségből, és a
nyála fellebeg a vízben, és összegyűlik a kenu körül, miközben megragadja a hajatokat,
és bevonszol benneteket a házba, az Ő házába, Amelia)
✖
Miért
van az, hogy a csillagok, bármily fényesen ragyogjanak is az éjszakai égen, nem
tudják száműzni az éjszakát?
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
A képek a Pinterest
táblámról származnak: Josh
Malerman
A
House at the Bottom of a Lake a GoodReadsen.
✖ ✖ ✖ ✖ ✖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése