Josh Malerman: Ház ​a tó mélyén

 Köszönet a recenziós példányért a Fumax kiadónak!

(FB / Weboldal / Moly)

Képtelenség volt nem arra gondolni, hogy valami él, valami fészkel odabent: egy víz alatti teremtmény, felfedezetlen és ismeretlen. Ez agyrém, gondolta.

Fülszöveg:

✖

Mindketten tizenhét évesek. Mindketten félnek. Mégis mindketten igent mondanak.

Tökéletes első randinak tűnt: végigkenuzni az ikertavakon, szendvicsekkel és sörrel a hűtőládájukban. Ám a két tizenéves, Amelia és James felfedeznek valamit a víz felszíne alatt, ami örökre megváltoztatja az életüket.

Két emelet.

Egy kert.

És a bejárati ajtó nyitva áll.

Egy ház a tó mélyén.

A fiatalok egyetlen szabályhoz ragaszkodnak: nem kérdőjeleznek meg semmit. Így teljes természetességgel veszik birtokukba ezt a mesés otthont. Persze, hogyan is létezhetne egy ilyen lenyűgöző hely ellenszolgáltatás nélkül? Ez túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Miközben Amelia és James lépésről lépésre felfedezik a házat és egymást a hullámok között, egy örök igazság könyörtelenül bebizonyosodik:

Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.

Könyv információk: Eredeti mű: A House at the Bottom of a Lake Eredeti megjelenés éve: 2016 Fumax, Budapest, 2017 168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514944 Fordította: Rusznyák Csaba

Az írótól: Madarak a dobozban Ház a tó mélyén A végzet tébolyult kereke Megvásárolható itt: FUMAX WebBolt + Madarak a dobozban + A végzet tébolyult kereke

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Mert… 

Ennyike. Odáig vagyok a pacák stílusáért!

OFF - Gyermekkorom bunkere

Amikor kicsi voltam és nagyban bandáztunk – mert ha volt BANDA, akkor az nagyon menő volt -, akkortájt találtunk rá a Duna-part felső sétányán egy csövekhez vezető homokfalra, amit elég jól elrejtettek a környező fák meg úgy általában a növények. Rengeteget játszottunk ott! Ástunk a falba beugrókat, köteleket kötöttünk ki, hogy ne csússzunk folyton le a homokfalon és mindenféle csapdákat eszeltünk ki, nehogy elhódítsák a bunkerünket… Anyámnak jó pár évig hullott a haja az idegtől, hogy ott majomkodunk, de most ez a régi emlék jutott eszembe a fiatalok titkos búvóhelye kapcsán.

„Játszottak.

Családi házast játszottak.”

James és Amelia a saját titkos bunkerjükként tekintenek a házra a tó alján, amiről senkinek nem beszélnek és valami kellemes melegséggel tölti el őket az ő kis titkuk. Persze az én gyermekkori bunkerem semmi sötét titkot nem rejtett… (Vagy nem tudtunk róla, de ezt a verziót vessük is el.)

Szerintem…

Még hogy két tini az első randevújukon elkenuzgatva rátaláljon egy házra valami eldugott tó alján? Ki hallott már ilyet? Borzongató élmény volt végigkövetni a két fiatal első találkozását, első randira hívását (és magát a randit), amit követett az első közös titok, majd a csók… és a többi. Szeretem az író stílusát, amivel halál piszlicsáré, hétköznapi dolgokat képes úgy megírni, hogy frászt kapok tőle! Voltak benne misztikus és paráztató részek, de akadtak relatíve átlagos cselekvések, amik csupán a helyszín valószínűtlensége miatt volt ijesztő. Meg mégis kinek jutna eszébe horrort vagy thrillert írni két fiatal első, tapogatózó kapcsolata köré?! (Ezt picit szadistának / gonosznak érzem…)

Olvasás közben végig azon kattogtam, hogy ezek ketten őrültek… Félreértés ne essék, imádtam Ameliát és Jamest, mert nagyon vagányak mindketten. Nálam legalábbis vagányabbak! Talán egy igazi nyúl vagyok, de én már a harmadik tóig se jutottam volna el, mert az odáig vezető úttól már olvasás közben felerősödött az amúgy egész normális mértékű, azaz tök halovány klausztrofóbiám! Pedig vevő lettem volna egy gyors túrára a házban, mert egészen biztosan döbbenetes élmény lehetett! De vajon be mertem volna úszni? Vajon be merne bárki úszni a fiatalok helyében abba a házba a tó mélyén?

A vége kifejezetten tetszett. Meglepett, mert valami nagyon meredek lezárásra számítottam, de ez így elég misztikus volt. Valahogy illet a könyvhöz, ami utólag belegondolva meglepően lightos volt… de megvolt benne a borító és a cím által ígért misztikum, amit kerestem.

Összességében

A legjobb az volt ebben a kisregényben, hogy még nem találkoztam hasonlóval! Meglepett, hogy egy teljesen normális, tizenéves pár első randevúja hova vezethet, hogy micsoda furcsa dolgok voltak a tó mélyén és milyen jól meg lehet rémíteni az egyszeri olvasót akár a vízben lebegő ruhával is. Totál frászt kaptam full normális dolgoktól, például annyitól is, hogy az egyik szereplő egyszer csak meglát egy lépcsőt! Nagyon jól van felépítve a sztori; élveztem, hogy olvasás közben csak úgy zakatolt a szívem.

Mindazonáltal még mindig a Madarak a dobozban a favoritom az írótól, nem sikerült felülmúlnia azt a sztorit. Persze tűkön ülve várom a nemsokára megjelenő könyvét - A ​végzet tébolyult kerekét -, hátha majd lepipálja ezt a két könyvet.

Értékelés: 4,5

Ajánlom:

A borzongató regények rajongóinak!

Mindenkinek, akinek tetszett a Madarak a dobozban és megtetszett neki az író stílusa.

Kedvcsináló idézetek:

✖

– Semmi hogyan vagy miért.

– Micsoda?

– Nem teszünk fel olyan kérdéseket, hogy hogyan került a ház a tó fenekére, vagy hogy miért van bebútorozva. Nem firtatjuk, hogy és miért működik.

James megértette.

– Semmi hogyan vagy miért – ismételte.

✖

(mintha egy felpuffadt, összevissza makogó őrült tette volna ide a házat, répaként a tinédzser szamaraknak, hogy lecsaljon téged és Jamest, aztán majd hirtelen kirobban a sötétségből, és a nyála fellebeg a vízben, és összegyűlik a kenu körül, miközben megragadja a hajatokat, és bevonszol benneteket a házba, az Ő házába, Amelia)

✖

Miért van az, hogy a csillagok, bármily fényesen ragyogjanak is az éjszakai égen, nem tudják száműzni az éjszakát?

✖ ✖ ✖ ✖ ✖ 

A képek a Pinterest táblámról származnak: Josh Malerman

A House at the Bottom of a Lake a GoodReadsen.

✖ ✖ ✖ ✖ ✖