2019. január 20., vasárnap



Sakura Kinoshita: Alice Csodaországban




– Ha arra mész, Április Bolondja házához jutsz. Ha meg erre, akkor a Kalaposhoz. Na, merre indulsz?
– Nem is tudom. Kalapost már eddig is láttam eleget… Április Bolondja biztos érdekesebb lesz.


Fülszöveg:
Alice, a kedves kisiskolás lány a Fehér Nyúl után eredve Csodaországban találja magát. Olyan világba jut, ahol a párbeszédek nélkülözik az ésszerűséget és a logika mit sem számít. Alice hol icipicivé zsugorodik, hol óriássá válik.
Minduntalan furcsa alakok bukkannak fel körülötte, és kínosabbnál kínosabb helyzetekbe kerül…


Könyv információk:

Eredeti mű: Fushigi No Kuni No Arisu
Eredeti megjelenés éve: 2007
Fumax, Budapest, 2010
80 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861305 ·
Fordította: Nikolényi Gergely
(Az értékeléshez olvass tovább!       )

Miért olvastam el?
Szeretem Alice-t Csodaországostul, Tükörországostul, Odaországostul, Zombielandestül, mindenestül. Szeretem a körülötte kialakult fandomot, így amikor megláttam a manga verzióját, megvettem, aztán elolvastam. Ez van, srácok.

A történet dióhéjban…

Alice meglát egy beszélni tudó Beszélni Nyulat, és utána rohanva egy varázslatos világban találja magát, ahol hol megnő, hol összemegy attól függően, hogy éppen mit evett vagy ivott. Találkozik néhány őrülttel, betéved a királyi udvarba, fehér rózsákat vörösre festő kártyalapokkal beszélget, és flamingókkal krokettezik.


Szerintem…

Teljesen jól elmeséli az eredeti történetet - bár néhol meg vannak húzva a részek -, de az egész különlegessége az volt számomra, hogy Alice minden fejezetben máshogy nézett ki! Olyan érzés volt, mintha az évek során megálmodott összes Alice kinézetet felvonultatta volna ugyanabban a történetben, és azt kell, hogy mondjam, nekem nagyon tetszett ez a megoldás! 


A rajzok szépségesek, a mangaka gyönyörűen és kifejezően rajzol, bár itt-ott ugyanazokat a képeket alkotta újra, amiket Sir John Tenniel (az eredeti illusztrátor) korábban megálmodott. Tetszettek az eltérések, például, hogy minden karakter „cukibb” lett a mangában! Az ötödik fejezetben, a Bolondok uzsonnájában például Április Bolondja, a Mormota és a (Bolond) Kalapos irtó édesre sikerültek. A legkevésbé éppen a többi feldolgozásban imádott Fakutya/Chesire Cat tetszett, ugyanis totál snasszra sikeredett…

Összességében

Úgy néz ki, hogy aki egyszer beleszeret a mangákba, örökké imádni fogja őket. Nem bánom, hogy megvettem ezt a mangát, mert imádom az Alice Csodaországban feldolgozásokat, és egyszerűen szuperül sikerült ez a rövidke kötet. A történet az eredeti, de a karaktereknek rajzolt mimikák totál feldobják ezt a butácska is álommesét. Sajnálom, hogy a folytatásához nem készült manga… 
Kedvenc részem: A kalapos éneklésénél kifeküdtem!

Értékelés: 5

Enyhe OFF: Ha szeretnétek az eredeti történetet elolvasni, akkor az új fordítást csak ajánlani tudom: Lewis Carroll: Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán! Fantasztikus lett (az első rész… A Tükörországos az nálam so-so)! 

Lewis Carroll: Alice Csodaországban

Az eredeti Alice Csodaországban történetet nem szeretem, mert a főszereplőjét butának tartom, aki nem bánik rendesen az állatokkal, és a mese egy pontján rá akarják az állatok gyújtani a házat, amibe „belenőtt”. Szerintem ez egy elég meredek és butácska mese, bár azt kell, hogy mondjam tulajdonképpen egy egész bájos történet, ha elvonatkoztatunk a negatívumaitól. A végére Alice-t is meg lehet szeretni a butaságaival egyetemben… de ehhez kell néhány olvasás!

Első olvasásra Csodaország elkeserített, mert kaptam egy nagyon buta kislányt és egy tragikusan lagymatag történetet fejlevágós királynővel, varázscicával, pipás hernyóval és egy malaccá változó babával.

Alice-szal egyébként ugyanúgy vagyok, mint Pán Péterrel, hogy előbb nem az eredeti történetet ismertem és szerettem meg, hanem az adaptációk és újrafeldolgozások során rárakódott töménytelen bónuszt. Pán Péter nem egy kis szigeten vacakoló furulyás kisfiú számomra, ahogy Alíz/Alice sem egy buta kislány. Ők szerencsére nem eredeti (vagy Disney-s) mivoltukban formálták a személyiségemet, hanem a hozzájuk kapcsolt allegorikus mondanivalókkal és beléjük magyarázott mélységekkel.

Ugyanakkor az Alice in Wonderland körül kialakult fandomot - a feldolgozásait, a fan artokat és fanfictionöket, a könyves levelezőlapokat, a Wonderland teázó szerettet, a falra ragasztható Fakutya/Chesire cat vigyort, a Mad Hatter Funko POP figurát, stb. – IMÁDOM!

Idézetek:
– Hát te meg kivel beszélgetsz?
– Őfelsége! Bemutatom Fakutyát!
– Vagy úgy, egy macska! Nagyszerű! Gyere csak ide, hadd simogassalak meg!
– Kösz nem. Nem bírom az öregurakat.
– Hüpp… Meséljem el az életem történetét? Kiskoromban a tenger mélyén jártam iskolába.
– A tenger mélyén? Ejha! Csodaszép lehetett! És miket tanultatok?
– Hát… Például végzetre emelni, gyíkot vonni, meg persze körténelmet, zöldrajzot, angolnát…

♡ ♡ ♡ ♡ ♡
A képek a Pinterest táblámról származnak: Theme - Wonderland 
Fushigi No Kuni No Arisu a GoodReadsen.
♡ ♡ ♡ ♡ ♡

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése