Jesse Andrews: Manmon - Az álmokon túl | BTK ajánló

Vajon kicsit beleestem-e ebbe az aranyos, befonthajú lányba, aki megmentette az életemet, aki sikeressé akart tenni, persze, egy kicsit, vagyis, demégmennyire, te is beleestél volna. De ez nem az a fajta szerelem, hogy: a karjaimban akarlak tartani egymillió napnyugtán át örökké, ha nem leszel az enyém, oda az étvágyam, belehalok a sóvárgásba. Egészen másféle szerelem az, amikor a lány ötször magasabb, mint a fiú.

Fülszöveg:

v

Egy – a miénkhez nagyon-nagyon hasonló – alternatív világban az emberek magassága egyenesen arányos vagyonuk nagyságával. A legeslegszegényebbek olyan kicsik, mint egy patkány, ugyanakkor a milliárdosok magassága a felhőkarcolókéval vetekszik. Warner és nővére, Prayer nincstelen nyomorban élnek, tehát egészen aprók. Ez a méret nemcsak megalázó, hanem rengeteg veszélyt is rejteget: a testvéreknek éjjel-nappal olyan rettenetes és fenyegető veszedelmekkel kell szembenézniük, amelyeket a gazdagok elképzelni sem tudnak, kezdve attól, hogy egy kóbor macska bármikor szétmarcangolhatja őket, egészen odáig, hogy az is előfordulhat: valaki eltapossa az otthonukat. Számukra nem készítenek apró kocsikat vagy telefonokat. Sőt, még iskolákat és kórházakat sem építenek nekik, mert a szakképzett orvosok, tanárok be sem férnének az apró épületekbe. Warner és Prayer tudják, hogy egyetlen reményük az, hogyha valahogy felnagyíttatják magukat. De hogyan maradhat két aprószegény életben egy világban, ahol minden összeesküdött ellenük?

Könyv információk: Eredeti mű: Munmun Eredeti megjelenés éve: 2018 Maxim, 2019 448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634990307 · Fordította: Abrudán Katalin

VEDD MEG! OLVASS BELE! TEDD KÍVÁNSÁGLISTÁRA! Megjelenés időpontja: 2019. április 25.

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Azon kevesek egyike vagyok, akinek bejön az író stílusa! Egyszerűen imádom az elborult gondolatokat kimondani vagy leírni bátor emberkéket, akik nem azért írnak, hogy megfeleljenek a tömegek elvárásainak, hanem mert egyszerűen ki kell adniuk magukból azt a groteszk szörnyűséget, ami megfogant az agyuk mélyén... Máshogy nem tudom jellemezni Jesse Andrews korábbi regényet, az  Én, ​Earl és a csaj, aki meg fog halni –t, de ez a mostani tán még nagyobb őrültség lett. Kicsit talán stikkes vagyok, de tisztelem JA bátorságát (és botorságát) az agyszüleményei megjelentetése miatt.

A történetről...

Ebben a világban a szegények aprók, de annyira, hogy egy gazdagabb fiatalokból álló gyerekcsapat lazán agyontaposhatja őket osztálykirándulás közben vagy széttépheti őket egy macska. A szegényekkel nincs egy nagyságú orvos, és ebből következőleg nem is igazán vannak számukra kórházi kezelések meg hasonlók. A városfelépítés egészen logikus: elszeparáltan élnek a gazdagok, távol az aprószegények otthonaitól (amik kisebb nagyobb dobozok vagy konzervek különféle sikátorokban), és ahogy közeledünk feléjük, úgy lesznek nagyobbak a területek. Szélesebb utcák, nagyobb bejáratok, magasabb épületek. Az embert agyonnyomja már csak a gondolat, hogy a mellényzsebében elfér valakinek, akinek a macskája simán kitörheti a nyakát „játékos” vadászata közben. Gondolom nem véletlen, hogy a valóságot Élnivagyhalninak hívják…

Szerintem...

Ez a regény nem fog mindenkinek tetszeni.

Káromkodnak benne, tele van negatív fordulattal, nem szimpatikus a főszereplő karakter, ráadásul többször is rossz döntéseket hoz, de... DE! Azt kell, hogy mondjam, annyira egyedi és kreatív az egész világ, amiben a történet játszódik, és annyira beteg megoldásai vannak az írónak a különféle méretbeli problémák megoldására, hogy nekem bejött!

A történet kerek egészet alkot, megismerjük mind a szegénység, mind a gazdagság árnyoldalát, és mivel főleg a rossz dolgokra koncentrálunk, Warner tökéletes főszereplő, mert... egy igazi balfék! Nem, abszolút nem kedveltem meg Warnert, ahogy a testvérét, Prayert se, de emelem a kalapom az író egész szegény-gazdag méretszámlás téma és a tudatos álmokkal kapcsolatos ötlete előtt. Ráadásul a végére egészen átmentünk krimibe, és bár a könyv elejét végig döbbenten olvastam, addig a végére belerázódtam a sztoriba, és faltam az oldalakat.

„Szó sincs róla, hogy a mi méretünkhöz is lenne mentőkocsi, hordágy, tolószék meg ilyenek. Egyedül azt tehettük, hogy kikotortuk anyát az abroncsból, ráemeltük egy rongydarabra, megfogtuk a két végén, és vagy öt órán át cipeltük, mire elértük a legközelebbi kórházat, ahol tudtuk, hogy aprószegény-rendelő is van, az orvosok meg megtették, amit tudtak. De még a legkisebb orvos is legalább tízszernagyobb volt, mint a mi szegény anyánk, és ha az ember körülbelül akkora, mint az orvosa keze, akkor nem fogják ügyesen rendbehozni.”

Ami nekem nem tetszett az egészben az a túl naturalista megfogalmazás. Nem szeretem a „szarozást” meg a káromkodást a regényekben, ahogy egyébként az erőszakot / nemi erőszakot is nehezen viselem. (Nem is tudom, hogy melyikkel sikerült túllőnie a célon nálam.) Vannak stílusbéli problémáim a történettel, nagyon úgy éreztem olvasás közben, hogy nőként nem vagyok célközönség, hiába imádom az egyedi, belevaló disztópiákat! Kicsit olyan élmény volt nekem a könyv olvasása, mintha az író egymásba mosta volna a Downsizing (Kicsinyítés (2017)) című film sztoriját a Virágot Algernonnak című regény elbeszélésének a stílusával. (Ld. az idézetekben az összevont szavakat, amik Warner aluliskolázottságát is jelzik.)

Összességében

Úgy gondolom, hogy bár nem lett a kedvenc történetem, valami nagyon érdekeset olvastam, ami mindenképpen élményszámba ment nálam. Tetszenek az író eredeti gondolatai, ahogy az is, hogy szinte éreztem a főszereplő dühét, haragját, tehetetlenségét, tombolását olvasás közben! Az a világ, amiben a regény játszódik annyira elképesztően jól felépített, illetve annyira rémesen ijesztő és elborzasztó, hogy ha felbukkanna előttem egy ajtó, amin belépve beléphetnék valamelyik olvasmányom valóságába, akkor imádkoznék, hogy ne Warnerék mellett landoljak. (Még akkor se, ha elképesztő módon képesek álmodni.)

Ugyanakkor nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy milyen állati horror fantasyt lehetne készíteni a sztoriból! Imádnám!

Értékelés: 3,5

Ajánlom, ha...

─ ... unod már az ezerszer lerágott csontokat, és valami igazán egyedire vágysz YA disztópia vagy disztópia vonalon;

─ ...kedveled az elborult történeteket vagy az író korábbi regényeit.

Nagyságok a Manmon c. regényben

Kedvcsináló idézetek:

v

Álomban természetesen nem lehet igaziból kettyinteni, de azt lehet, hogy az ember bizonyos meztelen testrészeit, vagy akár a teljesen meztelen testét mutogatja, és fogdossa magát vagy táncol, vagy mindenféle kemény tárgyhoz dörzsöli az ágyékát, vagy mittudomén, mit csinál, amivel felhúzza a másikat, erre a másik is masszírozni kezdi magát, így aztán közösen létrehoznak valami szexes, ragacsos kettyálmot. Naés Usher azt akarta elmondani, hogy Prayer meg Megintgrant valami ilyesmiben mesterkedtek.

v

Az aprószegény sors nemvalamijó.

Persze, persze, azt hiszed, semmi újat nem mondtam, de azért hallgass csak meg!

Érdekelne, hogy nevetni fogsz-e! Egy középgazdag srác rálépett a házunkra, és halálra taposta apámat. Még ugyanabban az évben, a szeméttelepen, anyámat megtámadta egy macska, és eltörte a gerincét. Na jó. Ennyi. Jót kacagtál? Ugye, hogy nem! Jobb is, éspersze kösz, hogy nem röhögsz, már bocs, hogy nem vagyok Humor Őrnagy. De én valahogy nem látom a  dolog rettentő vicces oldalát. Másoknak viszont egykicsit nevetséges. Leginkább azoknak, akik elég nagyok ahhoz, hogy ne fenyegessék őket az aprószegények körében klasszikusnak számító rettenetek; az eltaposás, agyonnyomás, macskatámadás, csatornába fulladás, vagy a halálos sárbamerülés..

v

És még ha az ember azt is gondolja, mielőtt valaha is látna egy nagygazdag házat, hogy: tudom én, milyenek, láttam őket a híradóban, hát nem, fogalma sincs, még akkor se, amikor ott van előtte a valóságban, mert az ember egyszerűen nem akar hinni a szemének. Mindegyik sok száz méter magas, és majd egy kilométer hosszú, és a maga módján mindegyik egy-egy műalkotás. Az egyik üvegkockákból álló különös halmaz, a másik egy tanyaház, megint másik gyűrűkurás, csipkésfalú kastély, a negyedik mint egy shintoistaszentély, a tetősarkai úgy kunkorodnak felfelé, mint az elszáradt falevelek. Az ötödik meg pasztelszínű spanyolvilla, ez volt Mark otthona, és e pillanatban éppen egy sereg drón lebeg fölötte, amelyek a születésnapi transzparenseket feszítik ki.

vvvvv

A képek a Pinterest táblámról származnak: Manmon / Munmun

MUNMUN kiadások a GoodReads-en

vvvvv

Warner világában a gazdagok hatalmasak, míg a szegények pedig egészen aprók. A fiú és nővére, Prayer nekivág a nagyvárosnak, hogy veszélyes aprószegény életüket hátrahagyják, és a lány kiházasításával egy kicsit magasabbá-gazdagabbá válhassanak. Persze kicsiként egészen körülményes dolog átjutni a város egyik végéből a másikba, így hárman vágnak neki az útnak Warner legjobb barátjával, aki tud olvasni és reménytelenül szerelmes Prayerbe.

Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mit gondolnak bloggereink erről az egyszerre érdekes és rémes disztópiáról, tartsatok velük a blogturnén, aminek a végén a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés meg is nyerheti a könyvet!

Nyereményjáték: Főszereplőnk világában az emberek változtathatják a magasságukat attól függően, hogy mennyi pénzt utalnak át a méretszámlájukra, de akadnak történetek, amikben ruhák, italok, ételek vagy effélék segítségével változtatják a szereplők a magasságukat! Minden állomáson találtok egy képet egy méretváltoztató karakterrel, akinek a NEVÉT be kell írnotok a rafflecopter megfelelő rubrikájába. De hogy egy kicsit segítsünk nektek, el is rejtettük a beírandó nevet a bejegyzéseinkben! Keressétek a kiemelt betűket! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY:

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK: 04/23 - Hagyjatok! Olvasok! 04/25 - Nem félünk a könyvektől 04/27 - Könyv és más 04/29 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)