2019. április 29., hétfő



Izgalmas idézetek | Blogturné Extra (Manmon - Az álmokon túl)


A könyvekhez készített extra állomásaimat itt leled: BTKextra



Warner világában a gazdagok hatalmasak, míg a szegények pedig egészen aprók. A fiú és nővére, Prayer nekivág a nagyvárosnak, hogy veszélyes aprószegény életüket hátrahagyják, és a lány kiházasításával egy kicsit magasabbá-gazdagabbá válhassanak. Persze kicsiként egészen körülményes dolog átjutni a város egyik végéből a másikba, így hárman vágnak neki az útnak Warner legjobb barátjával, aki tud olvasni és reménytelenül szerelmes Prayerbe.
Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mit gondolnak bloggereink erről az egyszerre érdekes és rémes disztópiáról, tartsatok velük a blogturnén, aminek a végén a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés meg is nyerheti a könyvet!

Fülszöveg:
Egy – a miénkhez nagyon-nagyon hasonló – alternatív világban az emberek magassága egyenesen arányos vagyonuk nagyságával. A legeslegszegényebbek olyan kicsik, mint egy patkány, ugyanakkor a milliárdosok magassága a felhőkarcolókéval vetekszik.
Warner és nővére, Prayer nincstelen nyomorban élnek, tehát egészen aprók. Ez a méret nemcsak megalázó, hanem rengeteg veszélyt is rejteget: a testvéreknek éjjel-nappal olyan rettenetes és fenyegető veszedelmekkel kell szembenézniük, amelyeket a gazdagok elképzelni sem tudnak, kezdve attól, hogy egy kóbor macska bármikor szétmarcangolhatja őket, egészen odáig, hogy az is előfordulhat: valaki eltapossa az otthonukat. Számukra nem készítenek apró kocsikat vagy telefonokat. Sőt, még iskolákat és kórházakat sem építenek nekik, mert a szakképzett orvosok, tanárok be sem férnének az apró épületekbe. Warner és Prayer tudják, hogy egyetlen reményük az, hogyha valahogy felnagyíttatják magukat. De hogyan maradhat két aprószegény életben egy világban, ahol minden összeesküdött ellenük?


Kiadó: Maxim
Eredeti mű: Munmun / Eredeti megjelenés éve: 2018
Oldalszám: 448 oldal  / ISBN: 9789634990307
Fordította: Abrudán Katalin



--- Olvassatok tovább! ---

vvvvv


„Erre aztán szétáradt bennem egy kis zsémbes hangulat: ó, ti eszelősök, egyetlen nyamvadt családivacsorát mulasztottam, azt is azért, mert egyetlen napra átlagos középsrác szerettem volna lenni, megkérhetném, hogy ne viselkedjen mindenki úgy, mintha dühöngő őrültként legyilkoltam volna vagy nyolcvan nagymamát?”


„Na, mi aztán annyira aprószegények voltunk, amennyire csak lehet, egyenlőek a középméret egytizedével, nagyjából akkorák, mint egy patkány. Szívesebben mondjuk, hogy mint egy mókus, mert a mókus valamivel nagyobb, éspersze kevésbé undorító. De hát a mókusok inkább egynyolcadosok, mi meg egytizedesek vagyunk, ami pontosan az átlagos patkány nagyságával egyenlő.”


„Valahányszor megpróbáltam úgy álmodni, mint régen, nagyonnehéz volt, lehetetlen, mert én magam nem voltam már a régi. Minél nagyobbat akartam álmodni, annál inkább ellenkezett ez elmém, rémálommódra. Virághavazást álmodnék, a hó esővé válik, a virágok festékké. Lusta repülőkutyákat álmodnék, de a kutyákból cápák lesznek, a cápák a levegőben elakadnak, elpusztulnak, lebegő, léggömbként felfúvódott rothadó, durrogó hullák lesznek. Az ember vizet álmodik, és az elárasztja a házát, fákat álmodik, és a fák elállják az útját, szobákat álmodik, de a szobákban nincs semmi, amit keres, nem is tudja, hogy mit akar, de az idő vészesen múlik. Valami megszakadt a fejemben, és az álmom épp olyan lett, mint másoké: tökéletlen, irányíthatatlan.”


„– Nos, Warner, tudom, hogy ez az első kihágásod, de a te esetedben elfogulatlanul kijelenthetem, hogy szerintem az időkérdésemikorleszigazibűnöző-kategóriába tartozol. Megpróbáltam bólogatni és ráncolni a homlokomat, mintha azt mondanám: teljesen igaza van, de tudom, hogy igazságos lesz velem kedves, óriási bíró úr. – Vannak srácok, akik tizennégy évesen egészen éretlenek, mások meg egészen érettek – folytatta a bíró. – A te esetedben, őszintén szólva úgy érzem, elég érett vagy ahhoz, hogy jobban meggondolhattad volna, mit teszel, tehát szerencsés lehetsz a rád váró ítélettel. Olyan ostoba voltam, hogy ekkor még éreztem egy kis reményt. – A maximum kiróható büntetés ezért harminc év, de én csak nyolcra ítéllek – sóhajtott a bíró. – Két év a kiskorúak fegyintézetében, hat a felnőttben. A Mennyei Szent Király óvja a Zusát!”



„Az ember méretét a méretszámla változtatja meg. A méretszámlához nem jár kártya, nincs kivétt, vagy közvetlenbetétt, vagy bármi ilyesmi. Ha az embernek dolga van a méretszámlájával, akkor személyesen kell bemennie a bankba. Tehááát: ha én manmont akarnék betenni rá, akkor bemegyek a bankba, megjelölöm a monfolyószámláján azt az összeget, amit át akarok tenni a méretre, a bank elvégzi a Felnagyító Ceremóniát, és tadamm! – Kétszer vagy háromszor nagyobb méretben jövök ki. Vagy ha tönkrement, eladósodott, házat kell vennie, nincs elég tartalék a monfolyószámláján, satöbb több többi, akkor a méretszámlájáról tesz át manmont a monfolyószámlájára, amitől ójaj, itt az ideje a Kicsinyítő Ceremóniának, és az illető egy mérettel kisebb ajtón sétál ki, mint amilyenen bement, szégyenkezve a bankadta köntösben.”


„Minél aprószegényebb az ember, nyilvánvaló, hogy annál inkább imádja Álmot. Álomban te magad és mindenki más pontosan középméretű, és senkit sem támadnak meg, fosztanak ki, vagy gyilkolnak meg, és autót vezethetsz, telefonálhatsz, lövöldözhetsz, és minden olyasmit használhatsz, amit Élnivagyhalniban sosem készítenek elég apró méretben ahhoz, hogy te is kézbe vehesd. Sőtmitöbb, Álom elmondhatatlanul jobb világ, mint Élnivagyhalni, és sok aprószegény annyira szereti, hogy a végén ebbe pusztul bele.”


„Szó sincs róla, hogy a mi méretünkhöz is lenne mentőkocsi, hordágy, tolószék meg ilyenek. Egyedül azt tehettük, hogy kikotortuk anyát az abroncsból, ráemeltük egy rongydarabra, megfogtuk a két végén, és vagy öt órán át cipeltük, mire elértük a legközelebbi kórházat, ahol tudtuk, hogy aprószegény-rendelő is van, az orvosok meg megtették, amit tudtak. De még a legkisebb orvos is legalább tízszernagyobb volt, mint a mi szegény anyánk, és ha az ember körülbelül akkora, mint az orvosa keze, akkor nem fogják ügyesen rendbehozni.”


„Vajon kicsit beleestem-e ebbe az aranyos, befonthajú lányba, aki megmentette az életemet, aki sikeressé akart tenni, persze, egy kicsit, vagyis, demégmennyire, te is beleestél volna. De ez nem az a fajta szerelem, hogy: a karjaimban akarlak tartani egymillió napnyugtán át örökké, ha nem leszel az enyém, oda az étvágyam, belehalok a sóvárgásba. Egészen másféle szerelem az, amikor a lány ötször magasabb, mint a fiú.”






Jesse Andrews (@_jesse_andrews_) által megosztott bejegyzés,


Nyereményjáték:

Főszereplőnk világában az emberek változtathatják a magasságukat attól függően, hogy mennyi pénzt utalnak át a méretszámlájukra, de akadnak történetek, amikben ruhák, italok, ételek vagy effélék segítségével változtatják a szereplők a magasságukat! Minden állomáson találtok egy képet egy méretváltoztató karakterrel, akinek a NEVÉT be kell írnotok a rafflecopter megfelelő rubrikájába. De hogy egy kicsit segítsünk nektek, el is rejtettük a beírandó nevet a bejegyzéseinkben! Keressétek a kiemelt betűket!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Feladvány:
ÁLLOMÁSOK:
04/27 - Könyv és más
04/29 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)

vvvvv
Remélem jól szórakoztatok, látogassatok el a többiekhez is!
Köszönöm a figyelmet!
vvvvv


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése