2019. május 16., csütörtök



Beth Kempton: Wabi Sabi | BTK ajánló



A wabi sabit csak az értheti és élheti át igazán, aki a japán kultúrába született. Ennek ellenére Beth Kempton kutatásai során megpróbált rájönni a lényegére, és a Libri Kiadó gondozásában megjelent Wabi Sabi – Útmutató a belső békéhez című könyvében nekünk is megírta, mire jutott. A Blogturné Klub négy bloggere végigolvasta a kötetet, és elmondja a véleményét róla a turné keretében. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.


Kevésbé fontos, hogy mit látunk, fontosabb, hogy hogyan látjuk.


Fülszöveg:
A ​wabi sabi a japán esztétika egyik irányzata, amely segít, hogy megtaláljuk a szépséget a tökéletlenségben, és értékeljük az egyszerűséget, illetve a természetességet.

A zenben gyökerező wabi sabi bölcsessége különösen fontos a modern korban, amikor folyamatosan keressük az élet anyagi világon túlmutató értelmét és belső békénket. 
A wabi sabi a maga évezredes bölcsességével segít lelassítani, és megmutatja, hogyan kapcsolódhatunk újra a természethez. Legyen szó az évszakok váltakozásban való gyönyörködésről, a hívogató otthon megteremtéséről vagy akár a méltósággal teli öregedésről, ez az ősi japán megközelítés és a könyvben található gyakorlati tanácsok segítenek, hogy tökéletesen tökéletlen életünk örömteli és tartalmas legyen.

Beth Kempton a japán kultúra nagy tisztelője és követője. Japán szakot végzett az egyetemen, s második otthonaként tekint Japánra. Volt műsora a japán televízióban, és rendszeresen publikál a keleti filozófiákról. Online is népszerű workshopjainak köszönhetően emberek ezreinek segített rájönni, mi az, ami valóban inspirálja őket, és hogyan élhetnek kreatívabb és teljesebb életet.

Könyv információk:

Eredeti mű: Wabi Sabi
Eredeti megjelenés éve: 2018
Libri2019
280 oldal · keménytáblás · 
ISBN: 9789634335504 · 
Fordította: Bakonyi Berta
(Az értékeléshez olvass tovább!       )

Elöljáróban!
Az önsegítő, önfejlesztő vagy a megszokottól eltérő életmódot bemutató könyvekhez az szükséges, hogy nyitott elmével és érdeklődve nyissuk ki a könyvet, szóval csak azoknak tudom ajánlani, akik legalább annyira kíváncsiak, mint én. 


A könyvről...

Szeretem az ilyen kompakt, kényelmesen kézbe fogható, picit vaskosabb könyveket, amik ráadásul keménytáblát kaptak. Masszív, táskába bevágható példány. A beltartalom sem marad el a külsőségek mellett, mert nagyon jó a könyv elrendezése, a betűk nagysága éppen tökéletes, és a fejezetkezdéseknél a gönyörű japán minta fantasztikus!

Nagyon aggódom mindig, amikor egy külsős (nem odavalósi) ír valamiről, ami egy nép/ország sajátja, így féltem attól, hogy a Wabi Sabiról olvassak egy Beth Kempton nevű hölgytől. A legkellemesebb csalódás ért, amikor elmélyültem a könyvben, ugyanis az írónő szívében-lelkében japán, és annyira átszüremlik a lapokon az ország és az ott élők iránti szeretet, hogy igazi személyes élménnyé varázsolt egy életmódról szóló kiadványt!
Beth Kempton nem nyomja le a frankót az olvasó torkán, nem próbálja egyetlen definícióval leírni az amúgy nehezen megfogalmazható wabi sabi-t, hanem többfelől közelíti meg az eszményt (avagy a wabi sabi életmódot), nagyon óvatos rávezetéssel igyekszik megértetni velünk a mibenlétét! Személyes hangvételűvé teszik a kiadványt Beth hosszabb-rövidebb dőlt betűs sztorijai, amik röpke életképek a Japánnal való kapcsolatáról, az ottani életéről és útkereséséről. Ha szabad így fogalmaznom: tanmesék, de a leíró, hangulatos apróságok egészen feldobják, átélhetővé teszik őket.


Módszerek a wabi sabi megleléséhez...

Minden bevezetést, utószót, végjegyzetet, előszót, köszönetnyilvánítást, tárgymutatót félretéve a könyvnek 8 fejezete van, amelyik különféle megközelítésből mutatják be azt, hogy milyen a wabi sabi élet, munka, gondolkodás. A WABI SABI egy megfogalmazhatatlan titok, amit az írónő apránként ad át az olvasónak, de annyit hamar ki lehet hámozni az egészből, hogy a WABI SABI az illékony, tökéletlen és befejezetlen szépséget élteti! 

Az 1. fejezetben belesünk a teaceremónia történelmébe és megismerjük a teaizmus alapjait, felfejtjük, hogy a wabi sabi szónak mi az etimológiája. Megtudjuk, hogy nyitott szem és nyílt szív szükséges ahhoz, hogy észrevegyük a wabi sabi pillanatokat. A 2. fejezetben az otthonunk kerül a középpontba, és felbukkan Marie Kondo neve is. Vajon minden kell nekünk, amit akarunk? Néha szebb dolog vágyakozni valami után, amit megveszünk, aztán félredobunk, és csupán limlomként zsúfoltabbá teszi az életterünket. KEVEBESEBB HOLMI, TÖBB LÉLEK! - Ez a kedvenc mondatom a fejezetből, és már egy ideje próbálok eszerint élni-vásárolgatni!

A 3. fejezetben kimerészkedünk a szabadba, és a természet szeretete, gyógyító ereje van a középpontban. Mikor figyeltünk utoljára az évszakok változására? A múló időre? Vagy mikor "erdőfürdőztünk" utoljára? Néha érdemes egy napot az erdőterápiára szánni, és lassan bandukolva élvezni az erdő sokszínűségét és a természet közelségét. (Mondjuk nekem ez teljesen kimaradt az elmúlt 1-2 évben az életemből, amit szánok-bánok...) A 4. fejezetben az emberbe, az emberek érzéseibe mászunk bele. Meg kell tanulnunk elfogadni a változást, a halált, az életet, a tökéletlenséget, és persze a KUDARCOT!


A wabi az egyszerűségben rejlő szépség által kiváltott érzést írja le. Az anyagi világ csapdáitól távol meglelt, csendes elégedettség érzését. (...)
Végső soron a szerénységet, az egyszerűséget és a mértékletességet mint a lelki béke és elégedettség felé vezető utat hirdető gondolkodásmód. A wabi szellemisége ahhoz az elképzeléshez kötődik, hogy el kell fogadnun, hogy igazi szükségleteink egyszerűek, és legyünk hálásak mindazért a szépségért, ami jelen van körülöttünk, bárhol is legyünk.


Az 5. fejezet egésze a kudarc elfogadásáról szól, illetve arról, hogy szép dolog a versengés, jó, ha ambiciózus az ember, de nem szabad összeroppannunk, ha pofára esünk. A bukás is lehet növekedés, fejlődés. Nem szabad félnünk attól, hogy legyőznek, magabiztosan kell elfogadnunk a kudarcot is, a győzelmet is. Tetszett ez a lelki tuning rész, főleg mert bemutat néhány stresszmentes(ítő) kudarc-elfogadó gyakorlatot is. A 6. fejezet a kapcsolatokról és a kapcsolatok ápolásáról szól. A legfontosabb, hogy keresünk kell a jót, harmóniát kell kialakítanunk magunk körül, jól kell kommunikálnunk, és persze szeretnünk kell. Magunkat is, másokat is.


A 7. fejezet volt a kedvencem, mert ebben a részben arról van szó, hogy miként szeressük jól a munkánkat. Megerősített abban, hogy teljesen jó, ha a saját tempómban oldom meg a dolgokat, és igyekszem minél stressztől mentesebb munkahelyi környezetet kialakítani magam körül. Persze nem szabad betokosodni, nyitottnak kell lenni a változásokra.
És az utolsó fejezetben pedig a legfontosabb dologról beszél az írónő: arról, hogy hogyan éljünk a wabi sabi szerint jól. Legyünk vidámak, fogadjuk el saját magunkat, és alakítsunk ki saját szertartásokat, amik segítenek feltöltődni nekünk. 

Összességében

Nagyvonalakban leírtam, hogy mivel foglalkozik a WABI SABI c. könyv, de hozzá kell tennem, hogy nagyon könnyű elmélyülni benne, ám nehéz gyakorlatok is vannak benne, ezért időt kell szánni az elolvasására! Ennél összeszedettebb könyvet régen láttam, nagyon alaposan van összeválogatva, tele van elgondolkodtató apróságokkal, szívbe markoló kiemelt idézetekkel, és annyira sokfelől közelítünk a wabi sabi felé, hogy a végére tényleg összeáll az olvasó fejében egy kép róla! Inkább érezni lehet, mint elmondani vagy körülírni, de jó érzés.
Ha szereted az életfilozófiával foglalkozó, életszínvonalat javító könyveket, akkor ez - akárcsak az Ikigai - egy nagyon jó stílusú kiadvány, ami tele van hasznos tanácsokkal és gyakorlatokkal.

Értékelés: 5


Kedvcsináló idézetek:
Az elfogadás nem egyenlő a feladással vagy a lemondással. Annyit tesz, hogy megadjuk magunkat a helyzet valóságának, majd aktív szerepet vállalunk annak eldöntésében, hogy mi jöjjön ezután.
A tökéletlenség nem a tökéletesség felé vezető út megszakítása, amikor meg kell állnunk, mert kifogyott a benzin. A tökéletlenség a növekedés útjairól készült pillanatfelvétel; életünk egy adott pillanatban. Olyannira azzal voltunk elfoglalva, hogy feljuttassuk a kocsit a hegyre, hogy elfelejtettünk megfordulni és megcsodálni mindazt a szépséget, ami körülöttünk terül el.
Ne higgyük, hogy mindenki minket figyel, arra várva, hogy elbukjunk. Valójában nem így van.
✽✽✽✽✽
A képek a Pinterest táblámról származnak:
✽✽✽✽✽


Nyereményjáték:

A könyv egy olyan módszerről szól, amellyel megtalálhatjuk a lelki békénket. Nemcsak a japánoknál létezik ilyesmi, hanem más népeknél is. A blogjainkon megtalálhatjátok ezen módszerek nevét, a feladatotok pedig az, hogy beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére, mely néphez tartoznak. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány: 
SISU


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése