2019. május 12., vasárnap



Benjamin Alire Sáenz Életem ​kifürkészhetetlen logikája | BTK ajánló




– Csak meg akartam kérdezni, hogy jól vagy-e.
– Nehéz – felelte. – A gyász egyszerre szörnyű és gyönyörű dolog.
– Nem hinném, hogy olyan gyönyörű lenne.
– A fájdalom azt jelenti, hogy szerettél valakit. Hogy igazán szerettél valakit.


Fülszöveg:
A gimi utolsó évének első napján…

Minden megváltozik. Sal egészen idáig biztosan tudta, hol a helye az őt örökbe fogadó, meleg apukája mellett és a szerető mexikói-amerikai családjukban. De most váratlanul kísérteni kezdi a múltja, és az életét felforgató események következtében a legjobb barátjával, Samanthával együtt kénytelen szembenézni a hit, a veszteség és a fájdalom kapcsán felmerülő kérdésekkel.

Sal verekedni kezd, mindent megkérdőjelez, és már nem is tudja, ki ő valójában. De ha nem az, akinek hitte magát, akkor ki ő?
Benjamin Alire Sáenz, az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában díjnyertes írója lenyűgöző, sokrétű történetet sző szeretetről, identitásról, elveszített és megtalált családokról.

Könyv információk:

Eredeti mű:
The Inexplicable Logic of My Life
Eredeti megjelenés éve: 2017
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
472 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789634575795 ·
Fordította: Benedek Dorottya

(Az értékeléshez olvass tovább!       )

A történetről...

Elsőre egy se füle, se farka történetnek tűnt, amiben egy amerikai-mexikói meleg pasi örökbefogad egy fehér fiút, akit az édesanyja Salvadornak nevezett el valami különös oknál fogva. Salt végzős gimisként addig ismeretlen agresszió keríti hatalmába, és többször is nekimegy másoknak, akik sértegetik a szeretteit, így a fiú elkezd agyalni azon, hogy ez a biológiai apjától ered-e. És agyal, és agyal, és agyal… Szerintem a könyv nagyrészt az ő belső monológjaiból áll, amit néha megszakít egy chatelés Samanthával (aki a legjobb barátja, szinte testvére), egy-egy családi sztori vagy egyéb történés, ami egy kicsit előrébb viszi a cselekményt.


Nagyon lassan bontakozik ki a regény története, sokáig laposnak és túlságosan is elmélkedősnek gondoltam, aztán szinte észrevétlenül a szívembe lopták magukat a fiatalok – Sal, Sam és a drogos édesanyával rendelkező iskolatársuk, Fitó -, Sal meleg apukája, Mr V. (vagy Vicente) és az egész családjuk – mimóval az élen! Bár a könyv felénél sem tudtam, hogy miről szól a regény, szinte faltam a sorokat, rohantam át az összes Nap Szava és Mi lenne, ha…? játék részen, amit Sal és Sam egymással játszott, és alig vártam, hogy minél jobban elmélyedhessek Salvador gondolataiban… Szexuálitásról, rassziszmusról, apa-fiu és anya-gyermek kapcsolatokról, származásról, szeretetről, családról, dühről, barátságról, el- és befogadásról olvastam, együtt éltem meg vele az identitáskríziseit és az elbizonytalanodásait.


„Mindennap felhívtam mimót. Mindig hijito de mi vidának hívott. Életem kisfiának. Más nyelven nem hangzik ugyanúgy. Bizonyos dolgokat egyszerűn lehetetlen lefordítani. Talán ezért annyi a félreértés a világban. Másrészről viszont, ha mindenki csak egy nyelvet beszélne, akkor a világ elég szomorú hely lenne.”


Tetszett, hogy minden főbb szereplő elveszített valami fontosat, ami nyomot hagyott az életén. Akadnak már begyógyult és nagyon friss sebek is, de mindegyik picit szíven szúrt olvasás közben, és az ilyen apróságok miatt merem azt állítani, hogy bár többször untam az agyalós üresjáratokat, mégis nagy hatással volt rám a regény!


Nem, nem tetszett a stílusa és az elbeszélés módja, de tetszett, hogy mind a főszereplő, mind a többi könyvbéli karakter mély érzésű, szeretetre méltó és összetett személyiség. Talán a legjobban Samantha tragédiája és szókimondása ütött szíven, talán mimó részeinél éreztem úgy, hogy elbújnék a világ elől egy hatalmas, puha takaró alá, hogy jól kibőgjem magam, de nagyon vegyes érzéseim vannak Benjamin Alire Sáenz második magyarul megjelent regénye kapcsán.
Nekem sokkal többet adott Ari és Dante története, ezért első olvasásra azt javasolnám az írótól, és ha valaki jobban el szeretne mélyedni a kamaszok identitásválságában, útkeresésében vagy az apa-fiú kapcsolatokban, akkor folytassa ezzel a történettel.

Összességében

Nekem ez most túl lassú, túl elgondolkodtató volt, habár a szereplők annyira megérintettek, hogy párszor el is sírtam magam a veszteségeik és az összetörésük miatt. Minden torokszorító részt felszabadult pillanatok követtek, ezért egy érzelmi hullámvasúton éreztem magam, de néha mégis annyira túlburjánzónak vagy vontatottnak éreztem Sal agyalós részeit, hogy félre-félretettem a könyvet. Meg kell emészteni, ráérősen kell olvasni, és ha jó hangulatban talált volna meg, akkor biztos igazgyöngyként tündöklene ki a YA olvasmányaim közül, de így...
Értékes olvasmány, de bosszantóan semmiről sem szól, miközben szinte mindenről szól az égvilágon… Főleg a szeretetről. Annyi szeretetről, amennyivel még nem találkoztam könyvben, és emiatt képtelen voltam nem megszeretni a negatívumai ellenére is.

Értékelés: 4

Kinek ajánlom?

„Ha szereted a hús-vér karaktereket, a drámai sorsokat és azt, ha az egyik oldalon nevetsz, a másikon pedig kicsordul a könnyed: ez a te regényed.” (Idézet a Könyv és más blogról, ugyanis totál elkapta a lényeget!)
─ Annyit hozzátennék, hogy ajánlom azoknak, akik szeretik az elmélyülős, ám lassú sodrású sztorikat és/vagy imádták az író másik magyarul is megjelent regényét, az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomábant.  

Kedvcsináló idézetek:
Apu elvigyorodott.
– Egyesek bélyegeket gyűjtenek. Míg én? Én tizenhét éves fiatalokat gyűjtök.
Aznap este felolvasott nekem, a kedvenc részemet A kis hercegből a rókáról, a kis hercegről és a szelídítésről.
Azt hiszem, ha valaki más nevel fel, akkor vad, indulatos fiúvá váltam volna. Talán ha az a férfi nevel fel, akinek a génjeit örököltem, akkor teljesen más srác lettem volna. Ja, a fickó, akinek a génjeit örököltem. Nem igazán gondoltam arra a férfira. Nem nagyon. Vagy talán csak egy kicsit.
Csakhogy engem apu nevelt fel, az a férfi, aki a szobámban ült és felkapcsolta a lámpát. Ő szelídített meg azzal a sok szeretettel, ami benne él.
Apu hangját hallgatva aludtam el.
– Szoktál gondolni az igazi apukádra, Salvie?
Nem hagyta abba a festést, így nem láttam az arcát.
Leültem a régi bőrfotelébe, úgy válaszoltam:
Te vagy az igazi apukám. És igen, elég elgondolkoztató vagy.

✿✿✿✿✿
A képek a Pinterest táblámról származnak:
The Inexplicable Logic of My Life kiadások a GoodReads-en
✿✿✿✿✿



Benjamin Alire Sáenz neve ismerősen csenghet, hiszen a pár éve Magyarországon is nagy sikert aratott Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában című regény írója, aki ezúttal egy mély mondanivalójú, magvas gondolatokkal teli történettel bukkant fel ismét. Történetünk főszereplője, Sal végzősként mindent megkérdőjelez, még azt is, hogy ő kicsoda. A fiú egészen idáig tudta, hogy hol a helye az őt örökbefogadó, meleg apukája mellett szerető mexikói-amerikai családjukban. Aztán váratlanul kísérteni kezdi a múltja, és a legjobb barátjával, Samanthával együtt kénytelen szembenézni a hit, a veszteség és a fájdalom kapcsán felmerülő kérdésekkel. Tartsatok bloggereinkkel ezen az elgondolkodtató utazáson, és ne feledjétek, hogy a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából a turné végén három szerencsés olvasónk meg is nyerheti a díjnyertes író új regényét!


Nyereményjáték:

Mostani történetünk főbb szereplői igazán komplex, szókimondó figurák, és bár LMBT+ szál csupán nyomokban észlelhető, mi most mégis arra kérünk titeket, hogy találjátok ki, kire gondoltunk. Mostani játékunk során olyan általunk nagyon megszeretett fiatalokat keresünk, akik LMBT+ történetben szerepelnek, és bizony néha kimondják a frankót! Minden állomáson találtok egy idézetet és egy elrejtett nevet a bejegyzésben, a ti dolgotok pedig az, hogy kitaláljátok, melyik könyvre gondoltunk! A rafflecopter megfelelő részébe írjátok be a könyv CÍMÉT!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY:
„– Szeretném tudni, milyen érzés, ha engem is viszont szeretnek. Együtt akarok aludni valakivel, a karjaiban megnézni egy nyamvadt filmet, együtt főzni, és minden ostobaságot csinálni, amit a szerelmespárok szoktak.”
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:

04/26 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
05/02 - Könyv és más
05/06 - Olvasónapló



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése