2022. augusztus 11., csütörtök



Jenna Evans Welch: Love ​& Olives - Szantorini történet (Love & Gelato 3.) | Blogturné Klub könyvajánló

  

 

Anya egyszer azt mondta nekem, hogy a gyerekek számára nehézséget okoz, hogy a szüleikre ne csak mellékszereplőként tekintsenek életük filmjében, és lám, igaza volt. Annyira belemerültem a saját sztorimba, hogy egyszer sem gondolkodtam el azon, vajon apámnak is megvan-e a maga története.

 




Livnek nincsenek szép emlékei az apjáról, ami érthető, hiszen a férfi visszatért Görögországba, amikor ő még csak nyolcéves volt. Amire viszont emlékszik: a mítoszok és Atlantisz elveszett városa iránti szenvedélyük. Ezért amikor váratlanul kap egy képeslapot, amelyben az apja értesíti, hogy a National Geographic számára dokumentumfilmet forgat Atlantiszról, és egyben meghívja magához Görögországba, hogy ebben segédkezzen neki, Liv igent mond a lehetőségre. Aztán megérkezik a gyönyörű Szantorini szigetére, és azzal szembesül, hogy nem is olyan egyszerű feldolgoznia a helyzetet. Hosszú évek után először találkoznak az apjával, ezért rengeteg kérdés és megannyi érzelem tör a felszínre. Ráadásul Liv azt sem szeretné, hogy Theo, az operatőr, aki apjának lelkes tanítványa, tanúja legyen a küzdelmének.

 

Mediterrán életszemléletével Theo segít Livnek, hogy elmerüljön mindabban, amit Szantorini kínál: a káprázatos naplementékben, a türkizkék vízben, a barlanglakásokban és a finom ételekben. Ahogy egyre jobban élvezi Theo társaságát, és az apjával is közelebb kerülnek egymáshoz, Liv lassan ráébred, hogy az apja talán nem is Atlantisz miatt hívta meg Görögországba.

 

Könyv információk:

 

Eredeti mű: Love & Olives

Eredeti megjelenés éve: 2020

Maxim, Szeged, 2022

400 oldal · puhatáblás ·

ISBN: 9789634995630 ·

Fordította: Vince Judit Andrea

Love & Gelato Series:

 

1. Love & Gelato – Firenzei nyár

2. Love & Luck – Szerencsés szerelem

3. Love & Olives – Szantorini történet

 

(önálló sztorik)

WEBSHOP / BELEOLVASÓ / MOLY / GOODREADS

(Az értékeléshez olvass tovább!       )

Miért olvastam el?

 

Igazából azért olvastam el, mert életem egyik legjobb heteit Görögországon töltöttem. Távol a családomtól, egy idegen országban, ahol Ouzoval és Metaxával kínáltak, hagyták, hogy megfürödjek a tiszta Égei-tengerben, polipot ehettünk meg igazi görög gyrost. Hatalmas élmény volt, és visszavágytam a kék-fehér házak közé, így nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy megjelenik magyarul a Love & Olives.

 


Szerintem…

 

A történet nagyon izgalmas és valóban csodálatos helyszín(ek)en játszódik, bár nyári, romantikus regényhez képest akadnak benne keserédes részek... Nem is kevés! A főszereplőnk egy olyan lány, akit az apukája elhagyott, ráadásul nem kisebb dologért, hanem azért, hogy megtalálja Atlantiszt. Édesanyja újraházasodott, született egy féltestvére (és ő a világ legcukibb 5 éves nindzsája), a mostohaapukája megbízható és szereti őket, de megérkezik egy, majd egyre több képeslap az apjától... Az utolsó azzal a szöveggel, hogy várja Szantorinin! Egy hét múlva… Teljesen keresztül húzva mind Liv, mind Liv barátjának, Dax-nek a nyári terveit.

Némi huzavona után Olive Görögországban, ám még a nyelvet se beszéli, és az apukája ismét cserben hagyja, amikor maga helyett egy helyes, fiatal fiút küld, aki egy kamerát a lány arcába tolva próbál barátkozni. Igazából itt jöttem rá arra is, hogy Olive nagyon bátor… Adott egy vadidegen ország, egy vadidegen nyelv és egy vadidegen édesapa – és ő nem fordult sarkon, és szállt vissza egy hazafelé tartó repülőre, hanem felült Theo mögé a kismotorra, és elindult egy igazi dokumentumfilmezős, görög naplemente nézegetős, oknyomozós, túrázós, könyvesboltban élős és dolgozós kalandra!

 

 

– (...) Mit szólnál egy becenévhez? Hívhatnálak…

– Szó sem lehet róla… – kezdtem, ám ő elengedte a füle mellett.

– Kalamata! – lökte diadalmasan a levegőbe a kezét.

– Kalamata? – nyögtem fel. – Kalamata, mint az olajbogyó?

Erre tágra nyílt a szeme a megjátszott csodálkozástól. – Tényleg? Ó, igazad van. Valójában a kedvenc olajbogyófajtám. Milyen érdekes egybeesés, nem igaz?

– Szóval azt akarod mondani, hogy továbbra is Olive-nak fogsz hívni, csak más nyelven. – Bosszús voltam, de nem annyira, amennyire mutattam. Kitalálhatott volna a Kalamatánál rosszabb becenevet is.

 

 

Nem csak Olive-t kedveltem meg, és Görögországot szerettem meg még jobban olvasás közben, de minden és mindenki a szívembe lopta magát. Még Niko is, Liv apukája, akire őszintén szólva elég pipa voltam, amiért Atlantisz felkutatása miatt elhagyta a családját… Persze az abszolút kedvencem Theo volt! Theo-t első látásra imádtam, de nem azért, mert egy helyes, görög fiú, hanem mert nyitott, laza, nagyszájú és rendkívül szórakoztató jelenség! Szerettem azt, ahogy becenevet adott Olive-nak (Kalamata, ami más nyelven ugyan, de ugyanúgy olívabogyót jelent), és mindenféle olívabogyós tényt mondott (kitalált?), hogy próbálja elfogadtatni Livvel a nevét…

 


Összességében

 

Kellemes kikapcsolódás volt, imádtam Görögországban kalandozni Theoval és Olive-val! Gyönyörűek a tájleírások, izgalmas volt Atlantisz elveszett városa után nyomozni és dokumentumfilmet forgatni a fiatalokkal meg Olive apukájával. Persze a leginkább a könyvesboltot szerettem, és a hozzá kapcsolódó dolgokat: a titkos alvózugot, a kicsit lökött nagypapát, a nagyon lökött Geoffrey-t, a kanadait…

Olvasmányos, megható történet!

 

Értékelés: 4,5



 

Érdekel a Jenna Evans Welch többi regénye? Igen! Nagyon szívhez szóló, ötletes történet. Jól esett a fiatalokkal bolondozni akkor is, ha a végére elkomolyodott a történet.

 


Kedvcsináló idézetek:

– Mégis honnan tudjam, hogy nem olyan vagy, mint az a fickó az Elrabolva című filmben?

(…)

Theo elszörnyedve nézett rám, ami főleg azzal járt, hogy a szemöldöke, ha lehet, még magasabbra szaladt. Elindult felém, mintha meg akarná ragadni a karomat, de aztán rájöhetett, hogy az emberrablók pontosan ezt teszik, ezért félbehagyta a mozdulatot. – …micsoda? Ó, édes istenem! Nem vagyok emberrabló, hanem az apukád barátja, már mondtam. Neki dolgozom.

– Igazán? Akkor bizonyítsd be! – vágtam rá határozottan, és a testtartásomat is megpróbáltam ehhez igazítani. Húzd ki magad, a vállak hátrafeszülnek, tartsd a szemkontaktust! James ezt hatalmi póznak nevezi.

– De hát hogyan? – kérdezte Theo elképedve.

– Geoffrey beszélt neked a kamu barátnőjéről?

– Kamu? – néztem rá újból. – A balerina barátnőjéről mesélt, Mathilde-ról.

Theo nagyot sóhajtott. – Persze, hogy róla mesélt. De nem a barátnője. Néhány naponta elutazik megnézni az előadásait, de senki sem tudja, valójában mit csinál ilyenkor. Szerintem füvezik.

Ránéztem, vajon viccelt-e, de az arca komoly maradt. – Van egy kitalált barátnője? De hát miért?

Theo megfordította a baseballsapkáját, és színpadiasan felsóhajtott. – Ha rájöttél, szólj, oké?

– De… – Elhallgattam, és a könyvesboltot bámultam. Ez a hely egyre furcsább és furcsább.

– Isten hozott Atlantiszban! – szólalt meg Theo. – Atlantiszban? – ziháltam, és lassan körbenéztem, hová is kerültem.

A sziget nyugati oldaláig futottunk, kőhajításnyira álltunk a szirtek szélétől. A kaldera – a sziget által részben határolt öböl – merészen és csillogón terpeszkedett alattunk, egy sokkal kisebb sziget ringatózott a középpontjában, akár egy súlyos gumikacsa. Tőlünk balra Szantorini többi része görbült fordított C alakban, jobbra pedig a kissé kiszélesedő márványút egy vár romjaihoz vezetett. Szantorini legmagasabb pontján álltunk, de mintha a világ tetején lettünk volna. Nem csoda, hogy ezt a helyet elözönlik a turisták. Isten hozott Atlantiszban! Visszafordultam Theóhoz. Egyáltalán nem volt kifulladva, épp ellenkezőleg: ragyogott és nem is tűnhetett volna egészségesebbnek.

– Úgy érted, Szantorini az Atlantisz-mítosz eredete? – kérdeztem, amikor újból levegőhöz jutottam.

– Mítosz? – hunyorított rám. – Nem. Isten hozott az Atlantisz könyvesboltban!

Bármennyire is idegesítő volt néha a szigorú szokásrendje, volt valami megnyugtató abban, hogy az ember pontosan tudta, hol van. Most például elképzeltem őt futónadrágban, szőke haját szoros lófarokba kötve, halvány bőrén csillogó izzadságcseppekkel. Az emberek soha nem feltételezték rólunk, hogy anya és lánya vagyunk, valószínűleg azért, mert annyira eltér a kinézetünk, na meg azért sem, mert közel egymillió dollárt kellett volna fizetni nekem, és felbérelni egy falka bosszúszomjas vízilovat, hogy önként részt vegyek egy félmaratonon, amire ő rendszeresen benevez. De elkalandoztam.

 

♡ ♡ ♡ ♡ ♡

Nem saját képek. A Pinterest táblámról származnak: Jenna Evans Welch books

Love & Gelato #3 a GoodReads-en.

♡ ♡ ♡ ♡ ♡

 

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Jenna Evans Welch új regényét, Love & Olives - Szantorini történet címmel, mely egy igazi nyaralós történet, sok humorral, váratlan szerelemmel, családi bonyodalmakkal. Gyere velünk, kísérjük el a regény főszereplőjét a gyönyörű görög szigetre, és a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

 

 

 

Nyereményjáték:

 

Tény, hogy Santorini az egyik legkedveltebb utazási célpont, de számos más görög sziget is várja a turistákat. A játékunk most extra könnyű, gyönyörű görög szigetek neveit mixeltük össze, helyes sorrendbe állítva írjátok be ezeket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

 

értKa

a Rafflecopter giveaway

 

BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:

 

[BLOGTURNÉ KLUB]

08.07 - Kelly&Lupi olvas
08.09 - Zakkant olvas
08.11 - Hagyjatok! Olvasok!
08.13 – Dreamworld

 

 


 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése