2014. december 27., szombat



Suzanne Collins: Futótűz (Az éhezők viadala trilógia 2.)



„Katniss Everdeen, a lány, aki lángra lobbant, maga lehet a szikra, amit ha őrizetlenül hagyunk, akár egész Panemet lángra lobbanthatja és elpusztíthatja
 – mondja az elnök.”


Fülszöveg:
A Kapitólium dühös. A Kapitólium bosszúra éhes. A Kapitólium vért akar látni. És az igazi harc csak most kezdődik.

Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.

A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.

Eredeti mű: Suzanne Collins: Catching Fire
Eredeti megjelenés éve: 2009
404 oldal · ISBN: 9786155049729 · Fordította: Totth Benedek

Szerintem:
Első olvasáskor azt hittem, hogy az első könyv a legjobb. Jobban belegondolva ez annyira nem így van! Az első rész felépít, megismertet és felháborodást kelt az olvasóban, a második részre meg már fel vagyunk készülve. Gondoljuk… de nem, ez sem így van. Ismét be kell menni az Arénába, a kedvenceket begyűjtik és ismét az életükért kell harcolniuk. Viszont ez az Aréna, az egész könyv összetettebb, csavarosabb.

Szerintem sokkalta átgondoltabb, letisztultabb az írásmódja is az írónőnek. Nyíltan kegyetlen az olvasóval, mert mi is megszerettük a régieket, de bemutat pár új, érdekes és szeretetreméltó egyént, akiket lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor olyan szituációt teremt, amiben mindenki paranoid, mindenki tart a másiktól – mi meg faljuk a sorokat és rettegünk értük, hiszen mind okultunk a Rutával történtekből!*



„Én vadászom. Peeta süt. Haymitch vedel. Mindenki lefoglalja magát valamivel, hogy addig se agyaljunk az Éhezők Viadalán történt borzalmakon.”


Iszonyatos ez a rész, mert a félelmeken alapul. Most nem az életben maradás, hanem az ép elme megtartása a cél. Imádtam ezt az Arénát! Nagyon megszerettem Finnicket, Johannát és az okostojásokat.

*(Spoiler lenne az első részhez, ha leírnám.
Olvasd el a könyvet és meg tudod.)

Értékelés: 5

Csak egy ici-pici spoiler:
Ha tudomásul veszem, hogy a Kapitólium uralta disztópiában élek, akkor a könyv igazán eredeti módon mesél egy győztes Aréna utáni életéről – ami nagyon tetszik! A Győztesek Faluja valami csoda lehet… egy másik körzetben. Itt elég nyomasztó „gazdagnak” lenni. Életszagú, durva, nyers. A legérdekesebb a jellemváltozás a főszereplőknél és az egyre borzalmasabb helyzetek, amikbe keverednek.

Tulajdonképpen kínzás, ahogy vissza Snow elnök visszakényszeríti a régi kiválasztottakat a Viadalba, de izgalmasak a megoldások. Miért érdemes elolvasni? Megtudjuk belőle, hogyan képesek a Viadal után élni a győztesek, illetve hogyan viszonyulnak egymáshoz. Én leginkább az új Arénát és a csapdáit élveztem nagyon. Persze vannak benne ezerszer ismételt, százszor megunt közhelyek (szerelmi háromszög, látszólagos behódolás a hatalomnak, hős-szindróma, szövetség létrehozása), de vannak olyan csavarok, amiktől leesett az állam.

Nem vagyok biztos abban, hogy Katnissnek Peeta mellett kell-e kikötnie, de azért mostanra már eléggé egymásba vannak gabalyodva. Mégis pattogtam ismét ültömben a Gale-s részeknél! Sajnálom, én odáig vagyok azért az ERŐS és BÁTOR fiúért, akivé Peeta sosem nőheti ki magát a szememben…

Különösen tetszik, ahogyan a könyv elején Katniss végigmegy az érzelmein mindenféle külső behatások miatt. Snow látogatása, Peeta és Gale különbségei, Cinna és a ruhatervezés, de a legjobb talán ahogy Haymitch felnyitja a szemét a jövőt illetően. Egyértelmű, de mégis megrázó.

Szeretem és gyűlölöm ezt a részt

Hiába ez a kedvencem a három kötet közül, mégsem tökéletes.

Egyedül Cinna miatt utálom rettenetesen ezt a történetet… A filmen sem bírom ki, képtelen vagyok megnézni azt a részt, de a könyvben ezerszer rosszabb.

I.g.a.z.s.á.g.t.a.l.a.n.s.á.g.
Film – Futótűz:
Már több az eltérés a film és a könyv között, de egész szépen áthidalták a dolgokat. Az új színészek iszonyat jól eltaláltak, főleg a régi versenyzők - Johanna, Finnick, Mags a három kedvencem a régiek közül.

A színészek játékát egyszerűen imádom, ez a rész elérte nálam azt, hogy Peetát is megkedveljem. Az őt alakító színész – ahhoz képest, hogy nem hittem benne – abszolút elkapta a figurát.

A filmekben a legjobban Cinna ruháit szeretem, illetve azt, ahogyan filmre vitték őket. A tüzes ruhák és az átváltozós öltözékek csodásak lettek. (Bár a kapitóliumi divat, design se semmi. Még a filmek előtt el sem tudtam képzelni, hogy ezeket meg lehet oldalni bárhogy!)

Csalódás és eltérés:

Azért van, de nem olyan hatalmasak a hibák, amekkorákat vártam. A legjobban Plutarch Heavensbee órás jelenete hiányzik nekem. Hiányoznak a 13. körzetet kereső emberek is, de a történet is, hogy miként nyert Haymitch.

Egyébként úgy vettem észre, hogy egészen egyszerűen be lehet ugratni azokat, akik csak a filmet nézték meg. Két módja is van, amit kipróbáltam már és bejött.
Tud Peeta úszni? Ha a válasz igen, akkor csak a filmet látta (vagy elfelejtette a könyvet, mert rég volt. Ne legyünk gonoszak!)

Hogy is hívják a polgármester lányát? Madge? Azt hittem, összejön Gale-lel! A válasz a legtöbb esetben: Aha…, MI???

Az adaptáció 5/3 ✰✰✰, apró, de számottevő eltérések.

A film előzetese (feliratos):

Idézetek:
– Kockacukrot? – kérdezi, és felém nyújtja a kezét. – Eredetileg a lovaknak szánták, de kit érdekel? Ezek a pacik még évekig ropogtathatják a kockacukrot, ellenben te meg én… ha mi meglátunk valami édeset, jobban tesszük, ha rögtön megkaparintjuk.

– Szegény Finnick. Életedben először nem nézel ki dögösen, mi? – szívatom.
– Úgy valahogy. Ez az érzés mindenesetre ismeretlen számomra. Te hogy bírtad ennyi éven át? – kérdezi.
– Nem néztem tükörbe. Ne aggódj, majd megszokod – mondom.
– Csak ha nem kell állandóan a képedet bámulnom – vigyorog.

– Nyugodtan ébressz fel – mondom, és azon gondolkozom, hogy egy-egy rosszabb éjszakán Peeta legalább kétszer-háromszor felébred miattam. És hogy sokáig fenn marad, mert megvárja, amíg elalszom.
– Nincs szükség rá. Az én rémálmaim mindig arról szólnak, hogy elveszítelek téged – mondja. – Amikor felriadok, és látom, hogy nem tűntél el, megnyugszom.


➹➹➹➹➹
A képek az Éhezők V. Pinterest táblámról vagy a The Hunger Games weHEARTit kollekciómból származnak, ott többet megtudhatsz róluk és további képek várnak.

➹➹➹➹➹

2 megjegyzés:

  1. Hűha... Csak a szöveg felét olvastam el, de így is több spoiler-be futottam, mint szerettem volna. Mindegy, úgyse biztos, hogy elolvasnám a második részt, én az elsőtől se vágtam hanyatt magam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Húú... Én nagyon belebolondultam ebbe, ami nem meglepő - ez a trilógia az első disztópiám. A trilógia vége se bírt kiábrándítani, talán majd az idő... ;) Ha valaminek az első könyve nem jött be én sem szoktam folytatni... (kivétel erősíti a szabályt: ha kihíváshoz kell :D)

      Törlés