„Minek
olvasol este is? Állandóan olvasol! Lemaradsz a sorozatokról!”
- Ricsi
Fülszöveg:
☆
Kilencedik második félévében az
iskolai élet ezerrel pezseg: farsangi bál, Valentin-hét, Valentin-napi bál,
tavaszköszöntő buli, osztálykirándulás és még sok minden más… Az
osztályközösség eközben egyre jobban összekovácsolódik.
Reni érdeklődése Cortez iránt
szerelemmé változik; vágyakozás, reménykedés, féltékenység, csalódás, aztán
ismét reménykedés között őrlődik, mert a fiú viselkedése egyáltalán nem
egyértelmű…
☆
Eredeti megjelenés éve: 2010
Ciceró,
Budapest, 2010
392 oldal · ISBN: 9789635397013
☆
Szerintem:
☆
Borító: 5/5
Sztori: 5/4
Vámpírok! (King, Rice,
Hamilton): 5/5
Cortez: 5/2
Farsang & jelmezek,
Valentin-nap & karkötők: 5/5
Könyv a könyvben: 5/5 - még mindig
tetszik
Az osztályközösség: 5/4 – vidám,
összetartó skacok, bírom a társaságot
Az eddig legrealisztikusabban
ábrázolt kamaszlány karakter Leiner Laura SZJG sorozatában van (Reni), bár
igazából az összes kamasz durván igazi magatartást, önmérsékletet, viselkedést
mutat. (Ez dicséret, bár kamasz koromban sem toleráltam a buta csivitelést.)
Ugyanakkor jó kis sztorit kerekít köréjük, így érdekessé téve a történetet és
kíváncsivá az Olvasót.
Egyébként a végén már nagyokat
röhögtem a kretén poénokon és ez kerekítette fel 4 csillagosra az értékelést.
Nem tetszett:
Én
annyira szeretném végigolvasni ezt a sorozatot 2015-ben, de már az első 20
oldalon habzott a szám (megint) Corteztől. Aztán felváltva habzott Corteztől és
az Alkonyattól (Robert Pattinsontól).
Kedvenc:
Farsang
– Dr. House sántikál egyik oldalán Buffyval, a vámpírok rémével, a másik
Kennyvel a South Parkból! Nagyon tetszett! (Ahogy a rajz korrep is egyébként.)
P.S.: Ajánlom minden morbid
jó humorú embernek, aki újra és újra elmosolyodna a következőn: „délután megsétáltattuk Robert Pattinsont”.
Best line ever!
Értékelés: 4
Bővebben spoileresen:
☆
Valentin-karkötő
A Valentin-heti karkötő
gyűjtögetés elégé hasonlított a Mielőtt
elmegyek (Lauren Oliver) című könyvbeli rózsagyűjtésre. Ugyanaz a
népszerűségi szint-mérés, csak az eszköz volt más.
Mondjuk nekem lényegesen jobban
tetszett ez a verzió, mert bírom az ilyen kis idióta kiegészítőket. Reni
elhatározása a karkötőkkel kapcsolatban volt az, ami miatt arra jutottam, hogy
ez a csaj imádnivaló. Nem akarom magam hozzá hasonlítgatni, de ez egy tökéletes
megoldás, én is így tettem volna.
Reni Szülei
Az első részben még csak egész
finoman jelent meg a szülők kézikönyves kamasznevelő gyakorlata, de mostanra
már egész jó poénokat írt bele az író ezzel kapcsolatban. Mármint elvigyorodik
rajtuk vagy megmosolyogja őket az Olvasó (és örül, hogy nála nincs vagy nem
volt így)! A szülők ajtócsapkodós, zenére szomorkodós, lélek kiteregetős
szövege nekem abszolút bejön. Jóféleképpen dobja fel a könyvet, pedig roppant
ciki a hozzáállásuk. Illetve ciki is, vagány is. Az Olvasó szemszögéből bejön,
de mázlimra az enyémek nem így álltak hozzám!
„Ha szeretnéd dühösen
becsapni a szobaajtód, akkor nyugodtan. Nem szólok érte, ígérem – mondta.
Értetlenül néztem rá,
mire megmagyarázta. – A kamaszok szoktak ilyesmit csinálni.
– Ó! Oké. Én nem
akarom.”
Arnold olvas és Reni személyiséget
növeszt(ene/-get)
Tudom, hogy nem vagyok túl
népszerű az Arnold-mániámmal (Lehet
hülyén nézni rám, csak nem érdemes, mert már megszoktam. SZJGer barátnőim sem
értik, hogy miért nem Corteztől vagy Ricsitől ájuldozom.), de imádom ezt a
könyvmolyt! Igazából az az ember, aki motelbe vagy ifjúsági szállóba megy
(osztálykirándulás) és Kingtől A ragyogást viszi magával olvasnivalónak…!
Azta…! Az az ember nem normális, nem egyszerű, viszont imádni kell!
Életem szerelméről szeretnék
majd úgy nyilatkozni, ahogy Reni a legjobb barátjáról, Arnoldról:
„Az a jó Arnoldban,
hogy nem kell mindig feleslegesen beszélgetnünk, akkor is jól elvagyunk, ha
mindketten csendben olvasunk.”
Egyébként meg bírom Arnoldot,
bár Virág butasága is ismerős – ilyen sulitársam / barátnőm is volt. Sajnos
csendben olvasós még nem. Mindig kifogtam a csacsogókat.
☆
Renit fejlődőképesnek érzem,
keresi a helyét. Néha kiborít, néha bírom – összességében aranyos kis
könyvmolynak tartom hatalmas megfeleléskényszerrel. Egy mondatban összefoglalva
főszereplőnk ilyen:
„A szekrényajtóm
kezdi tükrözni a személyiségemet, ami jó, mert ez azt is jelenti, hogy van
személyiségem.”
Belegondolva, az én drága
legjobb barátnőm nyávogott ennyit az Ő Corteze
miatt gimiben. Őt nagyon szerettem, ezért elviseltem, Renivel még nem olyan
mély a kapcsolatunk. *kacsint* (Lehet, hogy már írtam előző bejegyzésben ezt…
hmmm…)
Kicsit kiborított, hogy
mennyire érdekli Kinga irigysége… Szerintem sokkal jobban tette volna, ha
ünnepel a novellája miatt.
Reni
kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy HOGYAN MEGY ÁT RAJZBÓL A KÖVETKEZŐ
ÉVEKBEN? Meghal vagy iskolát vált a tanár? Mást nem tudok elképzelni…
Idézetek:
☆
–
Rendben. A mai alkalommal Passuth Esőisten
siratja Mexikót című művéről beszélünk – csapta össze a tenyerét Kardos,
mire az olvasókörösök felcsillanó szemmel figyelni kezdtek.
Aztán
egy koppanás hallatszott, és mindenki hátrafordult. Cortez lefejelte a padot.
–
Antai-Kelemen, ha egy kis kultúrától sokkot kapsz, nehéz hetek várnak rád –
jegyezte meg Kardos élesen, a többiek pedig a fejüket rázva fejezték ki
nemtetszésüket.
☆
–
Csak iszonyú volt látni. És az a csók…
– Az
a csók béna volt! – szólt Kinga határozottan, kizökkentve a bambulásból.
–
Nekem nem úgy tűnt. Tök romantikus volt az egész! – mondtam szomorúan.
–
Hát, nemtom – vonogatta a vállát Virág. – Távozó tömegben, lovak közt, esőben
és trágyaszagban… Nekem nem tűnik romantikusnak.
☆
Ezt már Zsolti sem hagyhatta
ki, előrejött a helyéről, felkapta az ajándékot, és a füléhez közel téve
megrázta.
– Ne már! Mi van, ha egy hal
van benne? – riadt meg Virág.
– Hal? Emó, olyan sötét vagy,
mint az éjszaka – fakadt ki Ricsi. – Ki ajándékoz halat becsomagolva?
– Hát, csak gondoltam, mi van,
ha egy hal! Vagy – kapott Virág riadtan a fejéhez – ha egy mókus?
☆☆☆☆☆
A képek
a „Könyvek
- Leiner Laura” Pinterest táblámról és az „SZJG by Leiner Laura” we<3it
kollekciómból származnak.
☆☆☆☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése