„Az emberek azt hiszik, az álmok nem valóságosak, mert nem anyagból,
nem részecskékből vannak. Pedig azok. Nézőpontok, képek, emlékek, szójátékok és
elveszett remények alkotják őket…”
Fülszöveg:
♪
A mágus és okkultista Roderick
Burgess 1916-ban, Angliában, különös szertartásra készül. Célja, hogy megidézze
és csapdába ejtse a halált…
Ám a kísérlet balul üt ki, és
Halál helyett testvére, az Álmok Fejedelme, Sandman esik a mágus fogságába; így
indul az utóbbi idők legnépszerűbb, többszörösen díjnyertes képregénysorozata.
A SANDMAN borongós hangulatú, zseniális eposz, Neil Gaiman választékos
prózájában és a képregényszakma legkeresettebb rajzolóinak értő tolmácsolásában
tálalva, a modern mítoszok és a baljós hangulatú fantasy keveréke, amelyben a
kortárs irodalom, a történelmi dráma és az ősi legendák szinte észrevétlenül
fonódnak össze.
A PRELŰDÖK ÉS NOKTÜRNÖK a
mítosz, a varázslat és a fekete humor páratlan elegyével mutatja be a főbb
szereplőket, és indítja útjára ezt az egyedülálló, a képregények világában
semmihez sem hasonlítható történetfolyamot, amelyet sosem fog elfelejteni az,
aki egyszer olvasta.
♪
Eredeti mű: Neil Gaiman – Sam
Kieth: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes
Eredeti megjelenés éve: 1989
Cartaphilus, Budapest, 2009
240 oldal · ISBN: 9789632661162
· Fordította: Totth Benedek · Illusztrálta: Sam Kieth, Mike Dringenberg,
Malcolm Jones III
♪
Szerintem:
♪
Vannak könyvek, képek, filmek
és persze képregények, amikor egyszer csak rádöbben az ember, hogy ezt neki
írták… ekkora arcom nincsen, szóval én csak abban vagyok biztos, hogy egy
vagyok azok közül, akiknek ezt szánták.
Oda vagyok Álomért, imádtam ezt
a szürreális, beteg, morbid és rémséges képregényt. Bizarr, furcsa, de érdekes
karakterekkel fűszerezett lendületes történetekből áll ez az első kötet. Valahol
ott szerettem bele Gaiman Sandman képregényébe, amikor Káin és Ábel gargoyle-ja megmenti Sandmant… (Botcsinálta házigazdák című rész) A Pokol és a játék belevaló és ötletes
volt, de az abszolút kedvencem a kötet vége, amikor feltűnik Halál és közös
portyára indulnak.
A könyv letétele után döbbentem
rá igazán arra, amit @Jeffi mondott a könyvtárban, amikor kikölcsönöztem holmi
szeszélyből a Sandmant: csak az első két
része van meg a könyvtárnak! Annyira bőghetnékem van most...
Értékelés: 5
Sandman:
♪
Rabságba ejtik, elveszik tőle a
holmijait és hosszú éveken át vár, csak vár némán. Így találkozunk az Álmok
fejedelmével…
Ez a kötet jó néhány képregényt
magába foglal, végigkövethetjük az elkapását, a kiszabadulását és a
hajtóvadászatát a tulajdona után. Egyszerűen hangzik, de nagyon összetett és
izgalmas történetet mesélnek el nekünk a készítők.
1989-ben adták ki, szóval röpke
25 évvel ezelőtt. Az a Neil Gaiman, akit ma ismerek, NAGYON hasonlít Sandmanre…
nem úgy, mint a kölyök a borító hátoldalán! Szóval nehezen tudtam
elvonatkoztatni a gondolattól, hogy mennyire Sandman Gaiman – erre azt kell
olvasnom az Utószban, hogy a karaktere öltözködési stílusát önmagáról
koppintotta.
Képregények:
♪
Ugyan 26 éves vagyok és nőnemű
létforma, de oda meg vissza vagyok a képregényekért. Persze főleg az
adaptációkért, vagyis a mozifilmekért. Meg lehet dobálni, de ez van. Láttam
minden Supermant, Batmant, Maszkot, Pókembert, Thort, Avengers és még sok-sok
feldolgozást, de valahogy a képregények fizikai formája nem kötött le egészen a
The Walking Dead-ig.
Mikor álltam neki The Walking
Dead-et olvasni? A harmadik évadra várva kb. Sajnos a film verzió jóval
szimpatikusabb, mert az egyik kedvenc karakterem (Carol) valami förmedvény,
gerinctelen szörnyűség a képregényben, míg a másik kedvencem (Daryl) egyáltalán
nem is létezik benne.
(Ne
spoilerezzetek, még csupán az első 5 kötetet sikerült beszereznem és elolvasnom a TWDből. Ha mégis van
a későbbiekben egy Daryl karakter vagy Carol normálissá válik, akkor PSZT!)
Szóval nem az a típus vagyok,
aki jobban szereti rajzolva, mint mozgóképen – kivéve a Sandman esetében.
Engemet ez nem érdekel sehogy máshogy, mert valami csodaszép a rajzolás, a
történet és az egész hangulata. Tisztában vagyok azzal, hogy ez némileg
elvakult nézet, de előfordul az ilyesmi, ha valami nagyon megragadja az embert.
Ezt a képregényt bátran ajánlom
a képregényekért nem rajongó, de goth/horror hangulatot kedvelő, sötétebb
történeteket szerető embereknek. Van valami a karakterekben, a történeteikben,
ami a maga beteges, komor módján megkedvelteti magát az olvasóval.
Igazán
nem bánom, hogy a 2014-es karácsonyt nem Scrooge úrral töltöttem, hanem
Álommal.
Idézetek:
♪
– Jó
estét. Asszonyom, innék egy kávét, amíg várok.
– Egy
pillanat. Ötven cent lesz. Ööö… Elárulja, hogy mire vár?
– Ó,
tudja, csak a szokásos. A világ végére.
♪
– Sisakkal vagy anélkül, itt
semmi erőd. Az álmoknak a pokolban nincs hatalmuk.
– Azt mondod nincs erőm? Talán
igazat szólsz… De hogy az ÁLMOKNAK ne volna hatalmuk itt? Mondd, Lucifer
Hajnalcsillag… És mondjátok, démonok… Mekkora hatalma lenne a POKOLNAK, ha az
itt raboskodók nem álmodhatnának a MENNYRŐL?
A néma tömeg szétnyílik
előttem. Nem néznek a szemembe. Sisakomat oldalamhoz szorítva, határozott
léptekkel elhagyom a poklot. Reményeim teljesülnek.
♪ ♪ ♪ ♪ ♪
Képgyűjtemény
a Pinteresten: Sandman
by Neil Gaiman.
Különböző
kiadások borítói a GoodReads-en!
♪ ♪ ♪ ♪ ♪
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése