2015. április 15., szerda



Tiffany Reisz: A herceg (Eredendő bűnösök 3.)



„– Azt gondoltam, te vagy Isten teremtményei közül a legszebb – vallotta be Kingsley. – Ateistává lettem volna, hogy te bebizonyíthasd nekem, hogy a menny és a pokol valódi, még akkor is, ha csak akkor léteznek, ha veled vagyok.”


Előző részekről írtam:
Fülszöveg:
Nora Sutherlint két, vagyonnal és szenvedéllyel csábító világ hívogatja… és bármelyiket is választja, ez lesz élete legnehezebb döntése.
Hacsak valaki nem dönt helyette…
Wes Railey Nora vágyainak legszelídebb, mégis legőrjítőbb tárgya, akit nem tud elfelejteni. Fiatal. Jóképű. Nemesi vér csörgedezik az ereiben. Amikor Kentucky-ban hosszú idő után újra összetalálkoznak, most Nora van Wes világában. Azonban a hírhedt New York-i domina nem kifejezetten az a szenvelgő déli szépség, és Nora hiába vágyik arra, hogy beilleszkedjen új környezetébe. De vajon Søren – Nora gazdája, szeretője – elengedi-e valaha is a nőt?
De mi történik, ha a domina elhagyja birodalmát? Milyen kibogozhatatlan kötelék fűzi össze Kingsley-t és Sørent? Képes lesz-e Kingsley ésszerűen dönteni, ha megfenyegetik? Szembe tud nézni a múlt árnyaival?
Eredeti mű: Tiffany Reisz: The Prince
Eredeti megjelenés éve: 2012
Egmont-Hungary, Budapest, 2013
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633433874 · Fordította: Márton Andrea

Szerintem:

Nos… nem hittem volna, hogy egy Reisz könyvben, amelyikben Wesley ilyen sokat szerepel engemet egy másik pasi fog elbűvölni… Mindenre számítottam, de erre nem! Elvakultan akartam, hogy Wesley boldog legyen Norával, de most Kingsley boldogságát tartom fontosnak. Norával vagy Nora nélkül, a kötet után abszolút nem érdekel. Mindkettő (illetve mindhárom) szál nagyon tetszett; imádtam a déli történéseket, szerettem az északon történő és kiderülő dolgokról olvasni. Aztán a szívem észak felé húzott jobban és már nem is érdekelt Kentucky…

Csupán egy parányit volt gyengébb, mint az előző kötet (vagyis kevés volt benne az egy főre eső Michael). Persze a fél pont levonása inkább a benne maradt sok helyesírási hibának, elütésnek szól.

Kedvenc jelenet: Nora és Mrs. Railey beszélgetése.
Imádtam: az „Észak – a múlt” részeket. Kingsley picit összetörte a szívemet. Imádom!

Értékelés: 4,5


Miről is szólt ez a kötet? - spoiler:
A DÉLen történt cselekmény

Az előző rész végén Søren elengedi Norát, hogy az ő Wesley-jével lehessen, és csupán reménykedhet benne, hogy egyszer az ő Eleanorja visszamegy majd hozzá.

Szóval Norát kézenfogja Wes és irány a Kentucky állambeli fényűző élete: lovakkal, palotákkal, lóversenyekkel és harcsaetetéssel. 

Ezen a szálon a lovakkal és a szerelmükkel kapcsolatos dolgok bonyolódnak. Wes szerelmes a nőbe, a nő is belé – Wes családja pedig nem túl boldog.

Igazából tetszett, bár inkább bájos volt, mint izgalmas. Persze nagyon feldobta a hangulatát ennek a résznek az, hogy Nora hozta önmagát a gúnyos, kihívó beszólásaival!


„– Tudom, hogyan kell olyan csomókat kötni, amikről azok a tengerészek, akik fél életüket a vízen töltötték, soha nem is hallottak. Olyan zárakat tudok kinyitni, amik New York legjobb betörőinek a felén kifognak. Egy korbács csettintésével el tudok felezni egy post-itet. A világon bármelyik perverz pasit térdre kényszerítem, elérem, hogy megcsókolja a lábamat, és beismerje nekem legsötétebb bűneit, pusztán azért a gyönyörért, hogy megbüntethessen.”


ÉSZAKon viszont izgalmas dolgokra derült fény
Két szálra bontható a történet. Egyrészt Søren és Kingsley fiatalkori találkozása és összebarátkozása kerül terítékre, amit IMÁDTAM! Kingsley egy aranyos, imádnivaló, rohadt, kis francia dög, akit nem lehet nem megkedvelni ebben a részben! Vagy legalábbis nekem nem sikerült. Odáig vagyok érte, értük. Stearns beszólásait is imádtam. *nagyon fangirling*

Másrészt a jelenben nyomoznak tovább az előző részben eltűnt akta után. Persze a történet végére kilogikázható, hogy ki az akta tolvaj, ki zaklatja őket és zargatja a múltat… Igazából ez a része meglehetősen sokkoló a sorozatnak, még engem is megdöbbentett. Ugyanakkor annyira imádtam King jelenkori csábító és fennhéjázó szövegeit!

Idézetek:
– Gondolod, hogy… talán… vannak valahol olyanok, akik hozzánk hasonlók? Vagy csak de Sade könyveiben léteznek?
Søren kifújta a levegőt.
– Azt hiszem, kell, hogy legyenek mások is, akik hozzánk hasonlók.
– Rémisztő gondolat. – Kingsley a plafonra mosolygott.

– (…) Ha megbocsátasz, most visszatérek a portugál nyelvleckémhez.    
– Te portugálul is tanulsz? – kérdezte Kingsley. – Hány nyelven beszélsz?
– Nyolc.
– Én kétnyelvű vagyok. Az ilyet, mint te, hogy nevezik?
Stearns felhúzott szemöldökkel nézett rá.
– Intelligens.

Imái meghallgatást nyertek. Talán. Vagy talán imái elnyerték büntetésüket. A menny és a pokol jelentés nélküli szavak lettek Kingsley számára. A menny ez volt, ez a pillanat Stearns alatt. A pokol minden pillanat volt ezelőtt és minden pillanat lesz ezután.

❖❖❖❖❖
A képek a Könyv - Tiffany Reisz - Eredendő bűnösök nevű Pinterest táblámról származnak.
További borítókat pedig a GoodReads-en találsz.
❖❖❖❖❖

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése