2015. július 11., szombat



Dan Wells: Partials - Részben ember (Részlegesek 1.)



„Akár csökkentik a szülési korhatárt, akár nem, az életem hátralevő részét azzal fogom tölteni, hogy folyton terhes leszek. A nők többsége évente egyszer szül, és minden gyerek meghal. Tényleg ezt akarod? Összeházasodunk, terhes leszek, és húsz év múlva lesz húsz halott gyerekünk? Az én szívemben nincs ehhez elég hely, nekem ehhez nincs elég erőm!”


Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immunis csecsemő.
Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.
Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg – ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre.

Könyv információk:

Eredeti mű: Dan Wells: Partials
Eredeti megjelenés éve: 2012
Fumax, Budapest, 2012
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861466 · Fordította: Bayer Antal
A sorozat részei:

  

Szerintem:
A történet ott kezdődik, hogy meghal egy baba… egy újszülött… Hamar beleveri az író az Olvasóba, hogy itt nincsenek bébik… itt csak gyermektelen szülők vannak, akiket egy törvény kötelez arra, hogy essenek teherbe, amint elérik a megfelelő kort. Abszolút sokkolt ez a könyv, ezzel a következő generációt elpusztító vírussal a középpontban, amely ellen tulajdonképpen egy maroknyi suhanc indul harcba!

Főszereplőnk Kira Walker nem akar férjhez menni a szerelméhez, nem akar egy biztosan meghaló babát megszülni - akár kötelezi rá a törvény, akár nem. Az RM ellen akar küzdeni, hiszen lelkiismeretes orvos(növendék), és amikor a barátnője terhes lesz, akkor beleveti magát egy esztelen küldetésbe.

Sokkoló, furcsa világ. Nem ezt vártam a Nem vagyok sorozatgyilkos–sorozat után Dan Wellstől! Valahogy nem kötött le annyira, mint John Cleaver története és tragédiái, de épp annyira beteg és fordulatos ez a történet is! Mr. Wells nem sajnálja a szereplőit, én pedig szeretem, hogy nem bánik velük kesztyűs kézzel. Nagyon szomorú ez a pestisbébi-dolog és a szülőtlenségük…

A szereplők változatosak, de a legtöbbjük szerethető a maga furcsaságával, míg a történet nem egyszer lélegzet-visszafojtósra sikeredett. TOTÁL ideg voltam a kijutásnál, szétparáztam magam a bejutásnál és amikor felbukkantak végre a rettegett Részlegesek…! A befejezése érdekes, mindenképpen folytatom a kutatást Kirával.
Értékelés: 4

Bővebben (röpke spoiler-veszély!)
A karakterek

Samm (Joe Collier) 
Az én kedvencem: SAMM

Aki annyira édes módon mesélte el az elnevezésének történetét, hogy egyből beleestem! Mindazonáltal ez a cukorfalat egy Részleges, akit a bolondok fogtak be és… és hagyjuk! Szóval sajnáltam csórikámat, de izgalmas szereplője ennek a kicsit beteg történetnek. Általa betekintést nyerünk a Részlegesek életivtelébe, amit egyszerűen imádtam! Nagyon jól felépített ez a világ, azt hiszem ilyesmiről még sosem olvastam vagy hallottam, mint a Részlegesek kommunikációjának a módja!

Kira Walker és a többiek

Kira (Vanessa Hudgens)
Kira egy igazán belevaló főszereplő csaj, de néha mégis az agyamra megy. Az író szerette volna (?) logikusnak beállítani, aki jól átgondolt terveket hajt végre a sikeres küldetésért, de NEM LOGIKUS! Ez a lány ez kitalált valamit, megmondják neki, hogy Hééé, de hát ez butaság! Belehalsz! Belehalunk! – átgondolja, aztán belevág és magával ránt pár embert… Néha nagyon az agyamra ment ez a mentalitás. Ugyanakkor szerettem, mert lelkes, erős és független – holott még csak 16 éves!

Kira barátja, Marcus, aki tulajdonképpen egy tökéletes srác: el akarja venni, babázni akar Kirával és összességében bármit megtenne a lányért. Nagyon szerettem, amikor ellentmondott neki, de aztán sokszorosan megbánta és a következő halálugrásnál már ment is a barátnőjével. Tőle is csak a fejemet fogtam alkalomadtán. Annyira nem illenek össze, mint amennyire szeretik egymást.


„– Én abszolút hercegnő vagyok – vágta rá Xochi –, és senki sem tudja bebizonyítani az ellenkezőjét.”


Xochi (random hajmodell)
XOCHI KESSLER, egy kicsit rockos, kicsit punkos zeneimádó, de nagyon humoros leányzó, akit azonnal bírtam a bolond beszólásai miatt! Cinikus, gunyoros, szóval tipikusan a kedvenc karaktertípusom! Egyébként akár csak Xochit, én Madisont is az első pillanattól kedveltem. Madison Haru felesége, Jayden testvére és az ő babája miatt alakul ki igazából az egész küldetés. (Hiszen csak a barátnőjük/testvérük/szerettük meg mifene. Totál megértettem innen nézve Kiráékat!)

Isolde különös jelenség, szokatlanul komoly ehhez a társasághoz, bár szerintem Jayden és Haru is ritka komoly figurák. Kirát először Jaydennel hoztam össze fejben, de hamar kivertem a buksimból ezt a butaságot – Jayden sehogy nem volt belevaló, túlságosan szabálykövető jelenség a sztorihoz képest. (Egyébként Haru is. Nem igazán bírtam már elviselni őt a vége fele…)

Hirtelen több szereplő nem jut eszembe, akire érdemes lenne szót pazarolnom. Tudnám ugyan szidni a szenátusi tagokat (khm…), de szerintem, aki elolvassa a könyvet, majd rádöbben, hogy mennyire nem nyomdafestékbarát a róluk kialakult vélemény… Nagyon kíváncsi vagyok a Részlegesekre, érdekel, hogy mi lesz a Tröszttel, és még sok-sok kérdésemre keresem a választ. Lelkesen estem neki a folytatásnak, pedig tanulni kéne a hétfői vizsgára!

Lezáratlan?!

Hol van Nandita? A „Mindenki-Édesanyja”, a gyógyfüves asszony és etc.etc.etc. abszolút túlimádott nő eltűnt! Alig volt jelen a történetben, hátrahagyott egy hatalmas kérdőjelet, aztán megpattant… Körülbelül a küldetés kitalálása óta várom, hogy mit szól az ifjúság agylövött, öngyilkos küldetéséhez – erre sehol sincs. Kikérem magamnak!

Happy End reményeim – Ugye nem ezzel az igazából aranyos, de összességében íztelen-szagtalan Marcus gyerekkel lesz egy hatalmas, összeborulós, nyálas happy endje Kirának?! Én személy szerint egy nagyon hosszú, szép szerelmet kívánok Kirának és Sammnek! :D Bárcsak…

A harmadik nagy témakör az a ParaGen! Miért? Hogyan? Kik ők? Igazából erre nagyon kíváncsi vagyok... Remélem, hogy Kira a második részben kiderít valamit - nem sokat, de legalább annyit, hogy megnyugodjon a pici lelkem.

Idézetek:
– Nos, hát akkor azt hiszem, köszönettel tartozunk, amiért nem lőtt le senkit – mondta Marcus. – Az én hozzájárulásom abban merült ki, hogy ne vizeljem össze magamat. Ráértek később megköszönni.

– Ébresztő, álomszuszék – noszogatta meg Kira Marcus fülét a vállával. – Már majdnem otthon vagyunk.
– Nem rendeltem szusit.
– Tessék?
Marcus óvatosan kinyitotta a szemét.
– Mit mondtam?
– Semmi olyat, amiért meg kellene pofoznom téged. Szerencséd, hogy kajáról álmodtál lányok helyett.
– Hímnemű vagyok – dörzsölgette Marcus a szemét. – Ötven százalék volt rá az esély.


– Ez nem valami elvont fogalom, hanem egy tényleges ellenszer, egy tényleges injekció, amely meg fogja menteni egy gyermek életét. El tudja ezt egyáltalán képzelni? Egy élő, lélegző gyerek életét, aki egy hétig, egy hónapig, egy évig életben marad, aki nevet, csúszik-mászik, és aztán megtanul beszélni. – Elcsuklott a hangja. – Ezért én gondolkodás nélkül az életemet adnám.

☣☣☣☣☣
Képgyűjtemény a Pinteresten: Könyvek - Dan Wells.
Különböző Partials Sequence series #1 kiadások borítói a GoodReads-en
☣☣☣☣☣

2 megjegyzés:

  1. Fognak még bőven meglepetések érni ebben a trilógiában, hidd el :D
    Először nekem is a Nem vagy sorozatgyilkos és folytatásai jutottak a kezembe, talán épp ezért éreztem valamivel gyengébbnek a Partialst, az első kötetében több rész is volt, ahol "szenvedtem" az olvasással.
    Aztán a második kötet már baszottul jó volt, és a kötet végén olyan szinten beleéltem magam, hogy a harmadik részt is muszáj voltam még aznap megrendelni. Szó szerint remegtem, nem hittem a szememnek, izgultam, előreolvastam sok-sok oldalt. Ez az író egyszerűen zseni.
    Azóta ez a három könyv lett a totális-kedvencem, amiket eddig olvastam, ugyan megközelítették, de el nem érték ezt a szintet.
    Most hiába akarnék bármi mást írni róla, nem tudnék. De az biztos, hogy nem egyszer el fogom még olvasni az egészet.
    Várom a további bejegyzéseidet róla, remélem neked is hasonló élményeid lesznek! :)
    (Mellesleg imádom a blogod.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg tudlak érteni, illetve tökéletesen egyetértek veled: az első rész már-már unalmas a másodikhoz képest! Úristen, ez a könyv! :D Nem bírtam letenni a hétvégén, még most is alig szedtem össze magam... Pedig muszáj lesz, éppen a bejegyzéssel szenvedek. :))

      (Köszönöm! Jól esik a pozitív megerősítés!) :)))

      Törlés