„Akár
csökkentik a szülési korhatárt, akár nem, az életem hátralevő részét azzal
fogom tölteni, hogy folyton terhes leszek. A nők többsége évente egyszer
szül, és minden gyerek meghal. Tényleg ezt akarod? Összeházasodunk, terhes
leszek, és húsz év múlva lesz húsz halott gyerekünk? Az én szívemben nincs
ehhez elég hely, nekem ehhez nincs elég erőm!”
|
☣
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a
Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen
előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az
ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik
Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon
visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma,
hogy egy évtizede nem született az RM-re immunis csecsemő.
Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén
tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul,
miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket.
Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy
megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az
emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két
faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem
is tudott róla.
Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert
szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben
maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg – ahol emberi mivoltunk egyben a
legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre.
Könyv
információk:
Eredeti mű: Dan Wells: Partials
Eredeti megjelenés éve: 2012
Fumax, Budapest, 2012
456 oldal · puhatáblás · ISBN:
9789639861466 · Fordította: Bayer Antal
|
A
sorozat részei:
|
Szerintem:
A történet ott kezdődik, hogy meghal egy baba… egy újszülött…
Hamar beleveri az író az Olvasóba, hogy itt nincsenek bébik… itt csak
gyermektelen szülők vannak, akiket egy törvény kötelez arra, hogy essenek
teherbe, amint elérik a megfelelő kort. Abszolút sokkolt ez a könyv, ezzel a
következő generációt elpusztító vírussal a középpontban, amely ellen
tulajdonképpen egy maroknyi suhanc indul harcba!
Főszereplőnk Kira Walker nem akar férjhez menni a
szerelméhez, nem akar egy biztosan meghaló babát megszülni - akár kötelezi rá a
törvény, akár nem. Az RM ellen akar küzdeni, hiszen lelkiismeretes
orvos(növendék), és amikor a barátnője terhes lesz, akkor beleveti magát egy
esztelen küldetésbe.
Sokkoló, furcsa világ. Nem ezt vártam a Nem vagyok sorozatgyilkos–sorozat után Dan Wellstől! Valahogy nem kötött le annyira,
mint John Cleaver története és tragédiái, de épp annyira beteg és fordulatos ez
a történet is! Mr. Wells nem sajnálja a szereplőit, én pedig szeretem, hogy nem
bánik velük kesztyűs kézzel. Nagyon
szomorú ez a pestisbébi-dolog és a szülőtlenségük…
A szereplők változatosak, de a legtöbbjük szerethető a maga
furcsaságával, míg a történet nem egyszer lélegzet-visszafojtósra sikeredett.
TOTÁL ideg voltam a kijutásnál, szétparáztam magam a bejutásnál és amikor
felbukkantak végre a rettegett Részlegesek…! A befejezése érdekes, mindenképpen
folytatom a kutatást Kirával.
Értékelés: 4
Bővebben (röpke
spoiler-veszély!)
☣
A karakterek
Samm (Joe Collier) |
Az én kedvencem: SAMM
Aki annyira édes módon mesélte el az elnevezésének
történetét, hogy egyből beleestem! Mindazonáltal ez a cukorfalat egy Részleges,
akit a bolondok fogtak be és… és hagyjuk! Szóval sajnáltam csórikámat, de
izgalmas szereplője ennek a kicsit beteg történetnek. Általa betekintést
nyerünk a Részlegesek életivtelébe, amit egyszerűen imádtam! Nagyon jól
felépített ez a világ, azt hiszem ilyesmiről még sosem olvastam vagy hallottam,
mint a Részlegesek kommunikációjának a módja!
Kira Walker és a többiek
Kira (Vanessa Hudgens) |
Kira egy
igazán belevaló főszereplő csaj, de néha mégis az agyamra megy. Az író szerette
volna (?) logikusnak beállítani, aki jól átgondolt terveket hajt végre a
sikeres küldetésért, de NEM LOGIKUS! Ez a lány ez kitalált valamit, megmondják
neki, hogy Hééé, de hát ez butaság! Belehalsz! Belehalunk! – átgondolja,
aztán belevág és magával ránt pár embert… Néha nagyon az agyamra ment ez a
mentalitás. Ugyanakkor szerettem, mert lelkes, erős és független – holott még
csak 16 éves!
Kira barátja, Marcus, aki tulajdonképpen egy tökéletes
srác: el akarja venni, babázni akar Kirával és összességében bármit megtenne a
lányért. Nagyon szerettem, amikor ellentmondott neki, de aztán sokszorosan
megbánta és a következő halálugrásnál már ment is a barátnőjével. Tőle is csak
a fejemet fogtam alkalomadtán. Annyira nem illenek össze, mint amennyire
szeretik egymást.
„– Én abszolút
hercegnő vagyok – vágta rá Xochi –, és senki sem tudja bebizonyítani az
ellenkezőjét.”
Xochi (random hajmodell) |
XOCHI KESSLER, egy kicsit rockos, kicsit
punkos zeneimádó, de nagyon humoros leányzó, akit azonnal bírtam a bolond
beszólásai miatt! Cinikus, gunyoros, szóval tipikusan a kedvenc
karaktertípusom! Egyébként akár csak Xochit, én Madisont is az első pillanattól kedveltem. Madison Haru felesége,
Jayden testvére és az ő babája miatt alakul ki igazából az egész küldetés. (Hiszen csak a
barátnőjük/testvérük/szerettük meg mifene. Totál megértettem innen nézve
Kiráékat!)
Isolde különös jelenség, szokatlanul komoly
ehhez a társasághoz, bár szerintem Jayden
és Haru is ritka komoly figurák.
Kirát először Jaydennel hoztam össze fejben, de hamar kivertem a buksimból ezt
a butaságot – Jayden sehogy nem volt belevaló, túlságosan szabálykövető
jelenség a sztorihoz képest. (Egyébként Haru is. Nem igazán bírtam már
elviselni őt a vége fele…)
Hirtelen több szereplő nem jut eszembe, akire érdemes lenne
szót pazarolnom. Tudnám ugyan szidni a szenátusi tagokat (khm…), de szerintem,
aki elolvassa a könyvet, majd rádöbben, hogy mennyire nem nyomdafestékbarát a
róluk kialakult vélemény… Nagyon kíváncsi vagyok a Részlegesekre, érdekel, hogy
mi lesz a Tröszttel, és még sok-sok kérdésemre keresem a választ. Lelkesen
estem neki a folytatásnak, pedig tanulni
kéne a hétfői vizsgára!
Lezáratlan?!
Hol van Nandita? A „Mindenki-Édesanyja”, a gyógyfüves
asszony és etc.etc.etc. abszolút
túlimádott nő eltűnt! Alig volt jelen a történetben, hátrahagyott egy hatalmas
kérdőjelet, aztán megpattant… Körülbelül a küldetés kitalálása óta várom, hogy
mit szól az ifjúság agylövött, öngyilkos küldetéséhez – erre sehol
sincs. Kikérem magamnak!
Happy End reményeim
– Ugye nem ezzel az igazából aranyos, de összességében íztelen-szagtalan Marcus
gyerekkel lesz egy hatalmas, összeborulós, nyálas happy endje Kirának?! Én személy szerint egy nagyon hosszú, szép
szerelmet kívánok Kirának és Sammnek! :D Bárcsak…
A harmadik nagy témakör az a ParaGen! Miért? Hogyan? Kik ők? Igazából erre nagyon kíváncsi vagyok... Remélem, hogy Kira a második részben kiderít valamit - nem sokat, de legalább annyit, hogy megnyugodjon a pici lelkem.
Idézetek:
☣
– Nos, hát akkor azt hiszem, köszönettel tartozunk, amiért
nem lőtt le senkit – mondta Marcus. – Az én hozzájárulásom abban merült ki,
hogy ne vizeljem össze magamat. Ráértek később megköszönni.
– Ébresztő, álomszuszék – noszogatta meg Kira Marcus fülét a
vállával. – Már majdnem otthon vagyunk.
– Nem rendeltem szusit.
– Tessék?
Marcus óvatosan kinyitotta a szemét.
– Mit mondtam?
– Semmi olyat, amiért meg kellene pofoznom téged. Szerencséd,
hogy kajáról álmodtál lányok helyett.
– Hímnemű vagyok – dörzsölgette Marcus a szemét. – Ötven
százalék volt rá az esély.
☣
– Ez nem valami elvont fogalom, hanem egy tényleges
ellenszer, egy tényleges injekció, amely meg fogja menteni egy gyermek életét.
El tudja ezt egyáltalán képzelni? Egy élő, lélegző gyerek életét, aki egy
hétig, egy hónapig, egy évig életben marad, aki nevet, csúszik-mászik, és aztán
megtanul beszélni. – Elcsuklott a hangja. – Ezért én gondolkodás nélkül az
életemet adnám.
☣☣☣☣☣
☣☣☣☣☣
Fognak még bőven meglepetések érni ebben a trilógiában, hidd el :D
VálaszTörlésElőször nekem is a Nem vagy sorozatgyilkos és folytatásai jutottak a kezembe, talán épp ezért éreztem valamivel gyengébbnek a Partialst, az első kötetében több rész is volt, ahol "szenvedtem" az olvasással.
Aztán a második kötet már baszottul jó volt, és a kötet végén olyan szinten beleéltem magam, hogy a harmadik részt is muszáj voltam még aznap megrendelni. Szó szerint remegtem, nem hittem a szememnek, izgultam, előreolvastam sok-sok oldalt. Ez az író egyszerűen zseni.
Azóta ez a három könyv lett a totális-kedvencem, amiket eddig olvastam, ugyan megközelítették, de el nem érték ezt a szintet.
Most hiába akarnék bármi mást írni róla, nem tudnék. De az biztos, hogy nem egyszer el fogom még olvasni az egészet.
Várom a további bejegyzéseidet róla, remélem neked is hasonló élményeid lesznek! :)
(Mellesleg imádom a blogod.)
Meg tudlak érteni, illetve tökéletesen egyetértek veled: az első rész már-már unalmas a másodikhoz képest! Úristen, ez a könyv! :D Nem bírtam letenni a hétvégén, még most is alig szedtem össze magam... Pedig muszáj lesz, éppen a bejegyzéssel szenvedek. :))
Törlés(Köszönöm! Jól esik a pozitív megerősítés!) :)))