Jus Accardo: Touch - Érintés (Denazen 1.)

„– Ez egy pendrive – világosítottam fel, de mivel válaszként csak üres tekintettel nézett rám, folytattam. – Számítógépes információkat lehet rajta tárolni. Kale elvette tőlem a tárolót, majd erősen megrázta. Mikor semmi nem jött ki belőle, az ablakpárkány széléhez ütögette. – Hogy szedjük ki belőle az információt?”

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

Könyv információk: Eredeti mű: Jus Accardo: Touch Eredeti megjelenés éve: 2011 Könyvmolyképző, Szeged, 2013 366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633730898 · Fordította: Lánc Brigitta

A sorozat részei: 1. Touch - Érintés 1,5 Untouched - Érintés nélkül 2. Toxic - Mérgezés 2,5 Faceless 3. Tremble 4. Truth (2016) ?

Szerintem:

✪

Kicsit csalódtam a sztoriban… Nagyon erős, izgalmas kezdése van, ami hatalmas lendületet adott az első jó pár fejezetéhez a könyvnek. Érdekes, vadóc főszereplő leányzó (Dez) belefut az éjszaka leple alatt egy menekülő, jég kék szemű idegenbe és hazacsempészi. Majd enyhe X-men szál jelenik meg a történetben, jönnek a különleges képességű emberek, titkos szervezet és a többi.  Hmmm, valljuk be, fincsi!

Aztán – bár kedvelem a dögös, kékszemű ficsúrt (Kale-t) – már idegesített az, hogy Dez és Kale olyanok, amilyenek. A srác ujjpattogtatását olvasni is zavaró volt, idegbajt tudtam volna kapni már az említésétől is, ráadásul bár cukorfalat, de totál tufa!

Értem én – nem ismeri a világot, minden új neki és fel kell fedezni, de nagyon hamar elegem lett a rácsodálkozásaiból. Nem cuki, nem bűbájos! Úgy kezdte, hogy majdnem kinyírta a leányt! És innentől kezdődtek a bajaim Dezzel – ugyanis nincsen az a szépséges félisten, aki a jégkék szemeivel meg a szeppent arcocskájával elérné, hogy ne akarjam megölni, amiért ki akart nyírni… Alex megjelenése feldobta a sztorit, anyué lelombozott. A történet olyan, mintha fejezetről fejezetre hegynek fel-, majd völgynek le menetelnék, aztán egyszer csak vége. 

A lezárás viszont jó – kíváncsivá tett!

A legeslegjobb és legértékelhetőbb szereplő pedig egy totál mellékszereplő: Brandt volt. Benne nem csalódtam…, bár keveset szerepelt, de félre a pesszimizmussal.

Értékelés: 3,5

A szereplők és egyéb agymenéseim:

✪

Vannak ezek a Hatosok… akik azért lettek Hatosok, mert Stan Lee levédette a mutáns szót. Akkorát röhögtem! Vannak ilyen jól elrejtett finomságai a történetnek, amik mindig megleptek és feldobtak! A kedvenc szövegem a könyvben az, hogy „Ti esténként, lefekvés előtt beleöntötök valamit az ivóvízhálózatba, amitől ebben a városban mindenki szörnyszülötté válik?”

Épp ugyanezt éreztem, ahogy mind több és több emberről derült ki, hogy különleges… Persze nem itatnak senkivel semmit, de haláli benyögések vannak a regényben.

Két olyan szereplő van, akiket nagyon megkedveltem, kezdjük azzal, akit az elejétől kezdve bírtam: BRANDT.

Ő róla azt illik tudni, hogy bolondos adrenalin függőnk unokatestvére. Hatalmas gördeszkás és folyton meglepi az embert. Többet elárulni róla nagyon lespoilerezné a könyvet. Messze a legizgalmasabb sztorit, szerintem ő kapta.

Kale / random jégkék szemű srác a netről

A második srácot első blikkre nem kedveltem, aztán mégis megkedveltette magát velem – Alex. Tipikus rossz fiú, akibe belezúg az ember lánya, aztán megsérti a szerelmét és az meg szedegetheti össze a szíve darabkáit utána… Mégis bírtam, mindennek ellenére is. Talán az ő cselekedeteit és döntéseit tudtam a legjobban megérteni.

Az a jégkék szemű tufa srác, az a bizonyos Kale a borítóról. Nos, nekem nem ő Kale… Kale elsőre egy veszélyes idegen, akit meg kell menteni, aztán nagyon hamar egy kisfiúvá válik… Mi ez a váza? Mi az a csók? Kaphatok-e még? Mondjuk az ujjpattogtatás kiborított és az is, amikor átment ősemberbe és csapkodni kezdte a pendriveot.

Bájos, nem mondom. Sőt –ő egy tinédzser srác egy tényleg halálos képességgel, de ARANYOS. Valahogy lassúnak, hangsúlytalannak és tesze-toszának éreztem őt, de mégis végig azért drukkoltam, hogy legyen neki jobb, végre szabaduljon meg a Denazentől és szálljanak le róla. Nem proaktív hős, én pedig az olyanokat szeretem.

Dez / Avril Lavigne

Deznee, vagyis Dez a furcsa lány. Akárhogy is viselkedett én az elejétől a végéig bírtam a fejét és a hatalmas pofáját! A döntésivel viszont nem mindenkor értettem egyet. Kale rendes gyerek, de tuti nem mentzeném meg azt, aki meg akart ölni… mondjuk a szituációba sem tudom beleélni magamat, mert nem gyűlölöm egyik szülőmet se ennyire.

A lány érzelmi intelligenciája ugyancsak kérdéses, mert akadnak furcsa dolgai, még furcsább vonzódásai és elcsábulásai. Jó érzésű, normális nő csak fogja a fejét néha Dez miatt, de ő sem negatív vagy kellemetlen szereplő. Kale-lel ellentétben viszont nagyon is proaktív, bírtam, hogy folyamatosan megy és tör előre!

Egyéb agymenés – totál off gondolat

Annyira szívesen lennék Hatos! Imádnám ezt az egészet, ha nem a Denazenben kéne ülnöm leszedálva, hanem rázhatnám a különlegesek rave-partiján! Ez a része a dolognak abszolút jól ki van találva a következő buli helyszín megtudakolásának módjától a Donig!

Bár megvallom az utolsó buli már annyira nem jött be, de semmi sem lehet tökéletes.

Ajánlás

X-men rajongó lányoknak. Erős női hőst kedvelőknek és aranyos fiúkat kedvelőknek. Nem egy szokványos Vörös Pöttyös történet, de sok szerethető dolog van benne, nem csak egy szimpla lávsztori!

(Óóó, és nézzetek X-MEN filmeket! Az X-men filmek JÓK, értem?!)

Idézetek:

✪

– Nem járt itt senki? – kérdezte az egyik öltönyös.

– Valójában egy egész focicsapatot rejtegetek a szekrényemben, szóval, ha nem bánják, vissza is mennék hozzájuk.

A két férfi csodálkozva bámult rám.

– Úgy értem, nem. Most pedig kifelé a szobámból!

✪

– Neki miért ilyen a haja?

A lány, aki sejtésem szerint úgy húszas évei végén járhatott, megfordult, és középső ujjával bemutatott nekünk.

Kale karjára csaptam, és odasúgtam neki.

– Ezt rasztának hívják. Egyfajta hajviselet.

– Elég fura szaga van – felelte Kale ugyanolyan hangosan.

A lány megint megfordult, hogy alaposan kiosszon minket. De mielőtt bármit mondhatott volna, motyogva megszólaltam.

– Külföldi. Ez az első napja Amerikában.

✪

– Nem értem, hogy idekint hogy működnek a dolgok. Nem értem az embereket, sem azt, hogy mit miért tesznek. Talán még azt sem értem pontosan, mi a jó és mi a rossz, de nem élek teljes sötétségben. El tudom mondani, mi a különbség. Kedvelem Alexet, bár valami idebent – ütött kétszer a mellkasára – azt súgja, hogy nem kellene. De ha arra gondolok, hogy ő teszi meg, amit te készülsz tenni, az nem tölt el félelemmel. Nem dühít fel.

✪✪✪✪✪

Képgyűjtemény a Pinteresten: Touch - Érintés.

Különböző Denazen #1 kiadások borítói a GoodReads-en!

✪✪✪✪✪