Anne Bishop: Vörös ​betűkkel (A Mások 1.)

A terra indigene lények nem szeretni akarták az embert, hanem megenni. Miért olyan nehéz ezt megérteni az embereknek?

Fülszöveg:

◈

Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.

Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

Könyv információk: Eredeti mű: Written in Red Eredeti megjelenés éve: 2013 Twister Media, Budapest, 2016 512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631023 · Fordította: Bozai Ágota

A sorozat részei: 1. Vörös betűkkel 2. Holló a hollónak (2018) 3. Vision in Silver 4. Marked in Flesh 5. Etched in Bone 6. Lake Silence (2018) (nem befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Ajándékba kaptam a születésnapomra, de nyilván azért került fel a kívánságlistámra, mert megtetszett a könyv... fülszövege, borítója és az összes címkéje! Nagyon szeretem az alakváltós, a vámpíros urban fantasykat, ezért amint megtudtam, hogy érkezik magyarul a történet repült a nagyon vágyott regények polcára.

Röviden a főbb szereplőkről és a történetről!

Egy csapzott, festett vörös hajú lány átfagyva menekül a hóban valami elől. Meggie Corbyn pechjéra (vagy szerencséjére) a Lakeside Udvarba jut, ahol Simon Wolfgard, egy Farkas megszánja és állást ad neki! A lányt keresik, ám az Udvarnak saját törvényei vannak és a terra indigene lények nem hódolnak be az emberek törvényei előtt. 

A történet több szálon fut, amik közül Meggie szökése és az utána kutató titkos társaság története az egyik főbb szál. Akad itt bajt kavaró, irigy nőszemély (Asia Crane), de jó szándékú, bár kicsit szomorú múltú rendőr is (Monty). A Lakeside Udvarban akadnak nehezen barátkozó elementálok, köddé váló vámpírok és zárt közösséget alkotó alakváltók is. Megvan a Farkasoknak a maguk sztorija (Daphne és Sam szívszorító története), ahogy a többiek is szolgálnak érdekességgel.

Például nagyon szerettem Simon Wolfgard és Tess kettősét, a morbid humorukat, kicsit kötekedő párbeszédeiket és úgy általában a barátságukat. Simon az Ordító Jó Könyvek tulaja és vezetője, míg Tess a Kis Harapás Kávézó tulajdonosa és felszolgálója – üzleteiket egy ajtó választja el. Imádtam a táblákat az ajtón:

Az ajtó mellé nagybetűs feliratot akasztottak: FIZESD KI A KÖNYVEKET, MIELŐTT ÁTMÉSZ A KIS HARAPÁS HELYISÉGÉBE, KÜLÖNBEN NEM KICSIT HARAPUNK BELÉD! A másik oldalon is volt felirat: PERSZE, ÁTVIHETED A BÖGRÉT. LETÉTI DÍJKÉNT ITT TARTJUK A KEZEDET.

Szerintem…

Abszolút magával ragadó a történet, nagyon mély nyomot hagyott bennem a könyv! Nehéz volt letennem, mert olvastatta magát annak ellenére, hogy nehezen állt össze a kép a Lakeside Udvar furcsaságairól, szokásairól és alakváltóiról. Az írónő figyelme mindenre kiterjedt, mindegyik társaság megkapta a maga történetét – és a könyv a terjedelme ellenére sem volt tele unalmas sztorikkal, felesleges párbeszédekkel. Minden kellett, minden apró részletnek helye volt a nagy egészben. Megdöbbentő.

Az én kedvencem nyilván Sam története volt, hiszen melyik lány olvasót ne ragadná meg az édesanyját elvesztett, magába zárkózó kisfarkas sztorija, akit az odaérkező Meggie egyből elfogad és a maga módján igyekszik kizökkenteni a holtpontból?! A farkaskölyök hóban kergetőzése, játékossága, lassan kinyíló barátsága a lánnyal elmondhatatlanul aranyos volt! Persze megvolt ennek a szálnak is a negatív folyománya… Aggódtam hogyan fogja megúszni Meggie a dolgot, de a végsőkig izgalmas volt! 

Meggie nagyon érdekes központi karakter, mert ő sem nagyon tudja magáról, hogy kicsoda. Mármint nagyvonalakban tisztában van a képességeivel, de milyen zenét szeret? Hogyan kéne bánnia a többi emberrel? Kivel szabad barátkoznia? Annyira gyermeki, annyira ártatlan, amennyire csak egy elzártan felnevelt ember lehet és akkor ismét bekerül egy máshogyan zárt helyre… és próbálkozik beilleszkedni? Oké, eleinte csak azt próbálja, hogyan kell túlélni a rengeteg alakváltó között, akiknek az ember étel.

Nagyon feldobták a sztorik a folyton kukkoló és mindenbe belepofátlankodó Hollók! Vicces mellékszereplők voltak (főleg Jake), ahogy a Prérifarkas Jester és a Medve Henry is. Jobban belegondolva mindenkit imádtam a Lakeside Udvar lakói közül - Mondtam már, hogy voltak benne pónik?! Pónik, akik az elementálok hátasai és önálló személyiséget kaptak mindahányan!  -, mert mindannyian iszonyat jól kitalált karakterek és személyiségek voltak! (Igen, még a Meggievel agresszívabb Farkasokat is bírtam!)

 

Az elementálok pónijai, akik a postát is kézbesítették!

Őszintén? Még a legvégén is sikerült meglepnie a regénynek! Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy kicsoda / micsoda Tess és kicsit leesett az állam, amikor egy picit használta az „erejét” vagy „különlegességét”, legyen az bármi is. Még egy kis extra a könyv végére, mi? Hol is van az a folytatás?

Összességében

Meghökkentően részletes a történet felépítése, ugyanis mg az emberi világban dívó tündérpárti vallásra (Boldogságos Úr Gyermekei) is kitér a könyv, pedig ennek igazán nincs számottevő szerepe a sztoriban. Minden egyéb apró részlet, apró párbeszéd viszont nagyon fontos – nem gondoltam volna, hogy lehet egy könyvet ennyire vastagra írni anélkül, hogy ne lenne benne néhány felesleges szál vagy párbeszéd. 

Nagyon szerettem olvasni, az első néhány oldal után beszippantott a sztori. Szerintem az egyik legvagányabb és legérdekesebb alakváltós urban fantasy, amit valaha olvastam – és olvastam jó párat. Személy szerint alig várom a folytatást, de az írónő többi sorozatát is szívesen olvasnám. Tud írni a nő, le a kalappal előtte!

Kedvenc részek: Sam (♥) bármikor - plusz azok a részek, amikor a Farkasok megállapítják Meggieről, hogy „Meggie nagyon jó sípolós játék”! Behaltam ezeken a részeken! ♥ 

Értékelés: 5

Folytatás? Naná, hogy tervben van! Sőt, én szívesen elolvasnám azt a sorozatot is, amivel befutott külföldön az írónő: The Black Jewels.

A következő rész megjelenéséről...

Egy rossz és egy jó hír mára! A Holló a hollónak című Bishop könyv jelenleg fordítás alatt áll. Legkésőbb a Könyvfesztiválra vagy a Könyvhétre megjelenik. – írta a kiadó munkatársa a napokban az érdeklődőknek. Szóval egyelőre úgy néz ki, hogy áprilisnál hamarabb semmiképpen nem kaparinthatom a kezeim közé a folytatást, de 100%, hogy várható magyarul. 

Külföldi borítók: Voyager 2013, Roc 2013, Bragelonne 2014,

Drachenmond Verlag 2016, Initium 2013

Kinek ajánlom?

® Az igényes, jól felépített urban fantasyk rajongóinak.

® Ellentétes stílusú és személyiségű főbb szereplőket kedvelő olvasóknak!

® Mindenkinek, aki szereti a komolyabb, sodró lendületű, összetett sztorikat, főleg azokat, amikben egy ártatlan lány idegen „lények” közé kerül, akik hosszadalmas összerázódási időszak után a védőszárnyaik alá veszik őt!

Kedvcsináló idézetek:

◈

Vlad jobban szeretett volna valami végleges megoldást arra, hogy megszabaduljanak Asia Crane-től, és arról tegnap éjjel feltűnés nélkül gondoskodhatott volna. Mivel rossz döntést hozott, úgy gondolta, Simonnak kell közvetlenül foglalkozni vele… és húst, vért nyerni belőle.

De mit mondjanak az Összekötőnek? Ez a helyzet, Meggie. Nem kedveltük ezt az Asia Crane nevű nőt, ezért megettük.

Az emberekkel az őszinteség nem mindig a legjobb stratégia, gondolta Vlad, azzal elindult a KD felé és kinyitotta Meggie kocsijának ajtaját.

◈

Simon belépett az Összekötői Iroda első helyiségébe, és csak bámult, hogy a Farkas összegömbölyödve fekszik egy…

– Mi az? – kérdezte a havat letopogva csizmájáról. Nathan felé közelített.

<Az enyém> felelte Nathan.

– Hogyan lett a tiéd?

<Őrködöm, tehát az enyém> felelte, majd önelégülten vigyorogva hozzátette: <Jutalomfalatot is kaptam.>

◈

– Piros betűs nap? – kérdezte Vlad.

Valami furcsa érzés hasított belé. Talán zavar volt, de gyanította, hogy a dühhöz állt közelebb.

– Tessék?

Vlad csak nézte, nézte.

– Nem illendő ilyet kérdezni?

– Nem!

– Furcsa. Számos regényben olvastam, hogy az emberhímek gyakran teszik fel ezt a kérdést, ha egy nő furcsán… – Értetlen csodálkozással nézte tovább Meggie arcát. – Bár most, hogy jobban belegondolok, ezt a kérdést általában nem magának a nősténynek teszik fel.

◈◈◈◈◈

A képek a Pinterest táblámról származnak:

Mások / Others by Anne Bishop

Written in Red (The Others #1) borítók a GoodReadsen.

◈◈◈◈◈