Margaret Atwood: A ​szolgálólány meséje (A szolgálólány meséje 21.) (könyv és sorozat)

 Mini-könyvklub 8. felvonás: szépirodalom

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelését itt olvashatjátok el.

A FOLYTATÁSRÓL itt írtam: TESTAMENTUMOK (2020-as bejegyzés)

EXTRA: A szolgálólány meséje: könyv és tévésorozat – Vendégblogger: AniTiger

Bárcsak másmilyen volna ez a történet. Civilizáltabb. Bárcsak jobb fényben tüntetne fel, és boldogabbnak mutatna, vagy legalább tevékenyebbnek, kevésbé tétovának, jelentéktelen apróságokon rágódónak. Bár színesebb lenne. Inkább szerelemről szólna, vagy az élet hirtelen, nagy felismeréseiről, vagy akár naplementékről, madarakról, zivatarokról vagy a hóról.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. 

A ​regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ… 

Könyv információk: Eredeti mű: The Handmaid's Tale Eredeti megjelenés éve: 1985 Lazi, Szeged, 2006 366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637138838 · Fordította: Mohácsi Enikő A FOLYTATÁSRÓL itt írtam: TESTAMENTUMOK

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Ez a regény lett a Mini-Könyvklub 8. fordulójának a szépirodalmi befutója, ezért mégis csak elolvastam. Őszinte leszek, nem terveztem elolvasni, csak a tévésorozatot akartam megnézni… ;) Így tervezzen az ember lánya előre!

Részemről…

Hatalmas csalódás volt a könyv számomra… de elkövettem azt a hibát, hogy olvasás előtt megnéztem a belőle készült, modernizált sorozatot, szóval az én hibám, hogy a könyv csalódást okozott nekem. A sorozat százszor izgalmasabb volt, ezerszer kegyetlenebb és a napjainkba áthelyezés meg a beleszőtt diverzitás iszonyatosan élvezetessé tette! A könyvben elsikkadnak a színek, minden ember fehér, míg a homoszexualitás csupán említés szintjén merül fel szóba a „nemi árulók” és Moira kapcsán.

A könyvbéli mesélőnk Fredé*, akinek a Vörös Központ előtti nevét nem tudjuk meg – bár kering a neten egy teória, hogy a könyvben, akárcsak a sorozatban June lehetett Fredé becsületes neve, mert amikor megérkezik a Vörös Központba felsorol néhány „levetett” női nevet – „Alma. Janine. Dolores. Moira. June.” - és egyik másik karakterről sem derül ki, hogy hozzátartozna a June név. *Egyébként az –é végződésű szolgálólány nevek arra utalnak, hogy melyik férfihoz tartoznak, kinek a szolgálólányai! Fredé Fredet szolgálja, az eredeti műben Offred, vagyis Of Fred a neve.

Fredé a könyvben szerintem egy rémesen passzív és nagyon beletörődő nőszemély. Lanyha lázadásként vajat lopdos, hogy puha maradjon a bőre, hátha a jövőben sikerül kiszabadulnia a szolgálólány életből. Talán annyi szól mellette, hogy megragadja a férfiak adta lehetőségeket a szexre és az egyéb szórakoztató kikapcsolódásokra, de ennyi. June / Fredé karaktere jóval több akciót kapott a sorozatban… Például – SPOILER - A lábvesszőzés, a szüléskor kapott süti, illetve Moira szökése máshogy történtek. A könyvben Moira talpát vesszőzik meg, majd a nő egyedül szökik meg a Vörös Központból. A szüléskor viszont más kap a feleségek által felkínált süteményből. Spoiler vége. Eléggé szánalmas a teremtmény, akit a könyvben ismerünk meg.

 

Fredé és Serena Joy

Mind a könyvben, mind a sorozatban nagyon kedveltem Glené történetét, aki egy kis színt vitt a történetekbe. Persze tragikus a története, hiszen lázadó szellemiségű, ám inkább tartom követendő példának, mint a passzívan szemlélődő főszereplőt. Glené karaktere maga a lázadás a szolgálólányok rendszere ellen, úgy ahogy Janine / Warrené karaktere a rámutatás a rendszer hibáira, ami az őrületbe hajszolja a nőket. Mindkettő zseniális karakter jól kidolgozott személyiséggel. Talán az ő sztorijuk is izgalmasabb (és szörnyűbb) a sorozatban…

Nolite te bastardes carborundorum.

  

Gileád, te gyalázatos!

Mindazonáltal, hogy jóval izgalmasabbnak és akcióval telibbnek tartom a sorozatom – mint már jó párszor leírtam fentebb -, zseniálisnak tartom Atwood világát. Azok dirigálnak, akiknél a hatalom van és egy kevéske hatalommal és micsoda dolgokra képesek egyesek! Meghökkentő, hogy némi befolyással mit érhettek el a parancsnokok. Asszonyaikat a ház keretei közé szorították, így más dolguk sincs, mint gondozgatni a kertjeiket, munkával ellátni a Marthakat, helyre tenni a szolgálólányokat és néha azt játszani, hogy betegek, hogy a többi asszony némi sütizés keretében meglátogassa őket.

Fredé nem a legnagyobb lázadó, de csodás mesélő, hiszen átlátja a dolgokat és nyitva tartja a szemét. Vágyakozva mesél a régi életéről (a férjéről, a lányáról, az édesanyjáról és a legjobb barátjáról), de közben rávilágít a gileádi élet érdekességeire és borzalmaira is. Elemzi a helyzetet, amibe került, ezáltal közelebb hozza az olvasóhoz az élményt. Néha talán túl közel is… oké, nagyobbat ütöttek volna, ha nem tudom előre, mi fog következni, de azért értek így is meglepetések!

Összességében

Tetszett is, untam is. Elrontottam magamnak az olvasásélményt azzal, hogy előbb a sorozatnak estem neki, aminek az első évada szinte hűen követi a könyvet, mégis egy jóval akció dúsabb és fordulatosabb adaptáció. A sorozatbéli vagány June után Fredé döbbenetesen nagy csalódás volt, ahogy Gileád is borzongatóbb volt a képernyőn! Tetszett a sorozatbéli Gileád sokszínűsége és ott a szerelmek is többfélék voltak. (És igen, sokkal jobban szerettem Nicket a sorozatban, mert ott ő is egy titokzatosabb, érdekesebb karakter volt. Aláírom, hogy ott sincs egy hű, de nagy története, de mégis jobb volt.)

Igazából nem bánom, hogy elolvastam, mert a disztópiák/utópiák mindig hozzátesznek valamit az érzelmi világomhoz, inkább azt bánom, hogy nem a könyvvel kezdtem. Amondó vagyok, hogy jót tett a sztorinak a modernizálás, a vérfrissítés, mert egy pörgősebb világban élünk, ahol egy „akár napjainkban is történhetne” disztópia sokkal jobban belénk tud rúgni. 

Értékelés: 3,5

ADAPTÁCIÓ:

A szolgálólány meséje (2017 - )

(Port.hu, IMDb, Snitt)

IMÁDTAM.

...de mégsem ajánlom mindenkinek a sorozatot, hiszen SOKKAL véresebb, erőszakosabb könyvnél. Ha a könyvet sem bírtad végigolvasni vagy csak nagyon nehezen és még így is megviselt, akkor kérlek, hogy NE nézd meg a sorozatot.

Adaptáció: 5/4 ☆☆☆☆

Adaptációnak fergeteges, ám sokkal több szexet, erőszakot és káromkodást tartalmaz, mint a regény. Nagyon szerettem, hogy June egy igazi aktív, szabad szájú, tökös csaj, aki lazán káromkodik (ha csak magában is), amikor megvan a véleménye a dolgokról. De komolyan, mi az, hogy havonta egyszer-többször megerőszakolják, és nem szalad ki a száján egyszer se, hogy „akurvaéletbe”? A sorozatban June zseniálisann narrálja magában a történéseket, mindenről megvan a véleménye és nem tesz lakatot a szájára. Szerintem ez borzalmasan sokat dobott a karakteren, akit a könyvben egy nyuszmusznak tartok/tartottam. 

A SOROZAT ELŐZETESE:

Tudom, hogy létezik egy filmadaptációja is a könyvnek, ami 1990-ben készült (Snitt, Port, IMDb), de éppen elég volt az, amennyit az előzetesben láttam belőle. Egyelőre nem tervezem megnézni, ráadásul nem is tűnik nagy eresztésnek, mert akárhol olvastam róla, mindenhol mindenki lehúzta a filmet.

Kedvenc borítóim!

2017 – Jelenkor, 2017 – ukrán, 2016 – Art, 2015 – grúz, 2014 – Emblem

Kedvcsináló idézetek:

❖

Minden, amit a Vörös Központban tanítottak, minden, aminek eddig ellenálltam, most rám zúdul, lehengerel. Nem akarok szenvedni. Nem akarom, hogy a lábam a levegőben himbálózzon, a fejem helyén pedig egy arctalan, szögletes, fehér zsák legyen. Nem akarok rongybaba módjára csüngeni a Falon, nem akarok szárnyaszegett angyallá válni. Élni akarok, bármiképpen. Önként lemondok a testemről, használja, aki csak akarja. Tehetnek velem, ami tetszik. Nyomorult féreg vagyok.

Most először érzem az igazi hatalmukat.

❖

Hébe-hóba változtatunk az útvonalon; semmi sem tiltja mindaddig, amíg a határon belül maradunk. A patkány is szabadon kószálhat a labirintusban mindaddig, amíg odabent marad.

❖

Kótyagosnak érzem magam. 

Ezen elmélázom: talán tényleg begyógyszereztek. Lehet, hogy az életem, már amit annak hiszek, pusztán paranoiás érzékcsalódás?

Csalfa remény. Tudom, hol vagyok, ki vagyok, és milyen nap van. Így ellenőrzöm magam, eszemnél vagyok-e. Az ép ész drága kincs; őrizgetem is, ahogy egykor a pénzzel tették. Gyűjtögetem, hogy legyen elegendő, mire eljön az idő.

❖❖❖❖❖

A képek a Pinterest táblámról származnak: A szolgálólány meséje

The Handmaid's Tale kiadások a GoodReadsen.

❖❖❖❖❖