Cecelia Ahern: A ​Tökéletes (A Vétkes 2.)

  

– Nem vagyok hős! Egy hétköznapi lány vagyok, aki azt tette, amit helyesnek lát! Ebben nincs semmi hősies! – bukik ki belőlem mérgemben.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A társadalom, melyben Celestine North él, tökéletességet vár el tagjaitól. Azzal, hogy az erkölcsi vizsgálóbizottság Vétkesnek ítélte a lányt, megfosztotta őt alapvető jogaitól, és darabjaira zúzta szét egész eddigi életét. Amióta pedig Crevan bíró úr első számú közellenségnek nyilvánította, Celestine menekülni kényszerül egyetlen bizalmasával, Carrickkel. Óva őrzi nagy titkát, amellyel talán romba dönthetné az egész Vétkes-rendszert, és amely miatt már így is számtalan ember tűnt el nyomtalanul.

A csatában Crevan bíró úr áll nyerésre, és Celestine-nek fogytán az ideje, egyre nagyobb nyomás nehezedik rá. Döntenie kell, hogy magát menti-e, vagy önmagát feláldozva az összes Vétkest. Vajon be tudja-e bizonyítani, hogy az ember nem tökéletes lény, és olykor tévedhet?

Könyv információk: Eredeti mű: Perfect Eredeti megjelenés éve: 2017 Athenaeum, Budapest, 2017 384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632936598 · Fordította: Bottka Sándor Mátyás

A duológia részei: 1. A Vétkes 2. A Tökéletes (befejezett) Megvásárolható ITT: LÍRA + e-könyv

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Tetszett A Vétkes és kíváncsi voltam Celestine történetének a folytatására. (És tudom, hogy nem ez a legnyomósabb érv a világon, de nagyon bejön nekem ez a borító! Polcom éke! *.*)

Szerintem

Nagyon jó folytatása az első résznek és lezárása a duológiának! Celestine továbbra is egy karakán, kemény főszereplő, aki egyetlen pillanat erejéig sem hagyja el magát… Vannak tervei, sőt: B és C tervei is, hiszen egy okos és talpra esett szereplő! Mit neki egy kedves, segítőkész srác két szép szeme? Mit neki a társadalom ítélete? Celestine csak megy előre, akár van mellette egy segítőtárs, akár nincs. Egyedül is szembenéz a veszéllyel, nem sír, nem picsog - és én ezt rettenetesen bírtam!

A történet ott folytatódik, ahol az első rész zárul: a főszereplő menekül és bujkál, de nem adta fel a tervét, hogy világgá kürtöli, mit tett vele Crevan bíró, a Vizsgálóbizottság vezetője. Azonnal vissza tudtam rázódni a történetbe, nem volt szükséges újraolvasnom az első részt, mert a regény elején burkoltan elmesélik a lényeget.

(Külföldi borítók.)

A több részre osztott kötetben megismerjük a békét Celestine nagyapjának a farmján, találkozunk Vétkes-barát munkahelyekkel, mindenféle összeesküvésben veszünk részt és tönkretesszük néhány ember életét a főszereplő oldalán. Fordulatokban és – sajnos – árulásokban gazdag, lendületes történet. Szerintem néhány óra alatt elolvasható az egész könyv, mert nem akadozik a történet és nincsenek benne felesleges részek. (Jó, aláírom, hogy azt az extra billogot a vége felé nem értettem, de a szimbolika sosem volt az erősségem.)

Továbbra sem egy könnyed sztoriról van szó, a vége felé ismét bekeményít a Vizsgálóbizottság és ismételten sikerül megalázniuk egy rakás embert, egy csomó Vétkest. (Spoiler: Nagyon meredek… A nőket és a férfiakat külön termekbe zsúfolják, azt követelik tőlük, hogy vetkőzzenek meztelenre, aztán különböző méretű, vörösre festett rongyokért versenyeztetik őket. Az erősebbeknek talán sikerül olyan „ruhát” szerezniük, ami eltakarja őket, de a többiek… Aztán így vonultatják őket keresztül a városon. Spoiler vége.)

A szépség átok, elfedi előlünk a valódi szörnyetegeket. Sőt azt sem látjuk miatta, hogy a valódi szörnyetegek nem az ágyunk alatt rejtőznek, hanem a fejünkben.

Összességében

Nem egy lányregény, de én szeretem a hasonlóan kemény hangvételű történeteket. Szerintem tökéletes befejezése a duológiának, persze hozzá kell tennem, hogy azért néha elbizonytalanodtam abban, hogy Ahern milyen sorsot szán Celestine-nek. Imádtam Raphael Angelót, a lány új ügyvédjét, mert frenetikus szövege van az ipsének, de még vele az oldalán sem éreztem mindig biztonságban a fiatalokat. Átrázás átrázás hátán... Mentek a fejezetek és már én sem hittem el senkinek semmit... 

Akadnak torokszorítóan megalázó részek benne, néhány szereplőt legszívesebben a Pokolba kívántam volna és még így is azt mondom, hogy király volt. Tetszik a történet üzenete, hogy a szépség nem minden, ahogy az sem számít, hogy a társadalom tökéletesnek tart-e. A belső értékeink fontosabbak és mit számít, hogy egy magasabb rendű ember mit gondol az életünkről? Sokkal jobban szerettem Summer napfelkelte imádatát, Raphael munkaszeretetét, mint Crevan bíró értekezését arról, hogy mit gondol jellemhibának. (Ld. az idézeteknél.)

Kedvenc szereplők: Celestine North, Carrick Vane, Raphael Angelo és (még mindig) Celestine édesanyja, Summer.

Értékelés: 5

Ajánlom, ha… bírod a sokkoló, torokszorító történeteket; kedveled a disztópiákat, pláne az ifjúságiakat; érdekel egy érdekes és valóban gondolatébresztő regény.

Nem ajánlom, ha… nem bírod azt, ha megalázzák vagy megkínozzák az embereket valamiért. Ha nem bírod az emberek megbillogozását. Ha nem szereted az átverős történeteket.

Kedvcsináló idézetek:

◈

Carrick tovább magyaráz.

– Amikor a szádba veszel valamit, az étel illatanyagai a szájüregből az orrüregbe áramlanak, amelynek tetején, az orrnyerged mögött és közvetlenül az agy alatt a szaglóreceptorok érzékelik ezeket.

Kérdőn nézek rá.

– És az enciklopédiának milyen íze volt, amikor egészben lenyelted?

◈

– Most hogyan tovább? – kérdezem.

A tenyerére néz, mintha olvasna valamit.

– Megmenteni Celestine Northot, a legszebb lányt a világon. Pipa.

Meglepetten felkacagok, erre nem számítottam.

◈

– Hét fő jellemhiba létezik. Negatív önértékelés, amikor az ember alábecsüli magát, lekicsinyli a képességeit, kisebbrendűségi komplexusban szenved. Az önpusztítás, amikor az ember szabotálja a saját tetteit, bünteti magát és kárt tesz magában, állandó belső vívódással él, és menekülni akar saját magától. Mártíromság, amikor valaki nem vállal felelősséget magáért. Makacsság, amikor valaki ellenáll mindenfajta változásnak, még a jó irányúnak is. A kapzsiság önzést, túlzó fogyasztást, túlzó élvezethajhászást jelent. Az arrogancia felsőbbrendűségi komplexus, az ilyen ember jobbnak akar látszani mindenki másnál, mert elfogadhatatlan számára a hétköznapiság. A türelmetlenség a tolerancia hiányát, akadályozást és késlekedést jelent.

◈◈◈◈◈

A képek a Pinterest táblámról származnak: Flawed by Cecelia Ahern

További PERFECT kiadások a GoodReadsen.

◈◈◈◈◈