Andy Weir: A marsi

Nyomokban káromkodást tartalmaz!

– Milyen érzés lehet? – tűnődött. – Ott ragadt, azt hiszi, teljesen egyedül van, és lemondtunk róla. Milyen hatással van ez egy ember lelkiállapotára?

Visszafordult Venkathoz.

– Vajon mire gondolhat éppen?

NAPLÓBEJEGYZÉS: 61. SOL

Hogy lehet, hogy Aquaman képes irányítani a bálnákat? Hiszen azok emlősök! Ennek semmi értelme.

Fülszöveg:

☀

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

☀

Eredeti mű: Andy Weir: The Martian

Fumax, Budapest, 2014

358 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639861831 · Fordította: Rusznyák Csaba

☀

Szerintem:

☀

Annyira érdekelt a történet vége, hogy kb. egy nap alatt befaltam. (Persze kb. az 5. fejezet magasságában már annyira megszerettem a főszereplőt, hogy a könyv végére lapozva meglestem mi lesz a vége... Égő? Ez van.) Bár tovább tartott volna a könyv, lassabban olvastam volna. Tényleg érdekes, izgalmas és lendületes. Egyszerűen szórakoztatott, pedig hatalmas mumus volt számomra a műfaját tekintve.

Nem tudom, mit írhatnék róla anélkül, hogy ne rajongjam szét a könyvet és ne bálványozzam túl Markot. A beteges rajongási lázamat a blogon élem ki… de az értékelés ettől még nehéz. Ez a könyv meglepett. Nem ilyen történetet vártam, nem ezt vártam. Zseniális, leköt és vicces. Egy csóri pacák a Marson ragad tök egyedül és az olvasó hangosan röhög a könyvön! Pedig nem ám csilivili NASA cuccokkal, hiper-szuper barkács megoldásokkal és problémamentesen oldja meg a főszereplő a dolgokat. A dolgok besülnek, amortizálódnak és a tervek megdőlnek, de Mark, a Mars királya csak megy előre kitartóan.

Kedvenc szereplő: MINDENKI. Ilyen is régen volt.

Értékelés: 5

Bővebben:

☀

Mióta is…?

Tudjátok, hogy mióta nézegettem én ezt a könyvet? Hogy el kéne olvasni? Annak ellenére, hogy a science-fiction meg az űrhajók az űrben nem az én műfajom? Igen, pontosan: régóta. Már akkor megtetszett a borítója, amikor szavazni lehetett rá a GoodReads Choice 2014-re. (Amit egyébként meg is nyert. Valószínűleg nem az én +1 szavazatommal, de hozzátettem – ez a lényeg… Ráadásul utólag kiderült, hogy megérdemelte a szavazatomat! HippHippHurrá!)

Benyomásaim

Mivel nem értek a fizikához, matematikához, biológiához, űrkutatáshoz, kémiához, …stb-hez, így nem tudok arról nyilatkozni, hogy mennyire valósághű a történet. Csupán a benyomásaimat tudom elmondani. Először is el kell, hogy mondjam, ez rémes lehet hangoskönyvben! Nem tudnám követni, jobb leírva látni ezeket az eszmefuttatásokat, adatokat. A második benyomásom az volt, hogy imádom ezt a palit! Mark egy furcsa humorbomba és abszolút szerethető főszereplő.

Egy fantasztikus pasi (if you know what I mean)

Mark Watney!

Ez a férfi kőkemény! Iszonyatosan imádtam a beszólásait, a kicsit szarkasztikus, jócskán önironikus bejegyzéseit. Kitartó, cselekvő, okos és ravasz. Annak ellenére is szerettem, hogy elég sokat káromkodott. Nem tudom, hogyan néz ki és nem is igazán érdekel. Markot csakis szeretni lehet – fele ennyi élni akarással, kreativitással és tettvággyal már tényleg egy futurisztikus jövőképben üldögélne az emberiség, ahol robot hozza az újságot és felszállási manőverezést is tanulnánk a KRESZ vizsgához. Igazi MacGyver, ha kell! 

A könyv első mondataival megfogott magának mind a sztori, mind Mark. A könyv első sorai így hangzanak:

„Erre rábasztam. Ez a jól megfontolt véleményem. Rábasztam.”

Szóval elolvastam az első sort, aztán előjegyeztem a könyvtárban. Ismét egy jogosan szétimádott regény, amitől kár volt tartanom. Ezt a regény a legelvadultabb sci-fi ellenzőknek is tetszeni fog, ha van bennük egy parányi humorérzék.

A marsi - FILM:

☀

A film IMDb adatlapja.

Lesz film, bizony, hogy lesz film. Ráadásul Ridley Scott rendezi majd, szóval ki tudja… Őszintén szólva tartok tőle. Olyan átütő olvasási élményt kaptam a könyvtől, hogy a halovány árnyékát is megvalósítani jelenleg lehetetlen feladatnak tűnik.

Pláne, hogy totál nem vagyok megelégedve a castinggal. Gyerekek, én szeretem Matt Damont, de ő NEM MARK WATNEY számomra. Nem a kinézet a baj, bírom a kis hülyét, de a kisugárzást és a lelket nem lehet színjátszani…

Sőt a többi asztronautát se bírom, egynémely NASAsat se… OMG, mi lesz ebből?!

Hogy meg fogom-e nézni? Amint lehet. Amint csak lehet.

Filmen nagyon szeretem a sci-fiket, szóval amíg nincsen A marsi mozim, addig „muszáj” lesz beérnem a Csillagok között (Interstellar / port.hu, IMDb) és a Gravitáció (Gravity / port.hu, IMDb) című filmekkel mostanában. 

Idézetek:

☀

[12:04] JPL: (…) Más: kérlek, vigyázz a szádra. Mindent, amit írsz, élőben sugározzák az egész világon.

[12:15] WATNEY: Odass! Cicik! –> (.Y.)

☀

Igen, naná, hogy a ragasztószalag szinte teljes vákuumban is működik. A ragasztószalag bárhol működik. A ragasztószalag mágia, amit bálványozni kellene.

☀

Alig várom, hogy unokáim legyenek. „Amikor még fiatal voltam, fel kellett másznom egy kráter peremére. Egy EVA-ruhában! A Marson, te kis szaros, érted? A Marson!"

☀

A NASA-val folytatott beszélgetésem a vízvisszanyerőről unalmas volt, és tele technikai részletekkel, úgyhogy leegyszerűsítem neked:

Én: Ez nyilvánvalóan egy dugulás. Mi lenne, ha szétszedném, és ellenőrizném a csövek belsejét?

NASA: (ötórányi tanácskozás után): Nem. Elbaszod, és meghalsz.

Úgyhogy szétszedtem.

(…)

Megmondtam a NASA-nak, hogy mit csináltam. A beszélgetés (leegyszerűsítve)

így zajlott:

Én: Szétszedtem, megtaláltam a problémát, megjavítottam.

NASA: Pöcs.

☀ ☀ ☀ ☀ ☀

Képgyűjtemény a Pinteresten: A marsi.

Különböző kiadások borítói a GoodReads-en!

☀ ☀ ☀ ☀ ☀