„Álmokat árulok, könnyű kis vigasztalást, édes és
ártalmatlan kísértéseket, hogy a szentek fancsali képpel pottyanjanak a
magasból a pralinés és nugátos tálcák közé.
Hát olyan nagy bűn ez?
Reynaud tisztelendő szerint igen.”
Fülszöveg:
{
Ismeretlen,
titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és
megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot.
Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek,
kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a
falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé
elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv
valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.
{
Eredeti
mű: Joanne Harris: Chocolat
Eredeti
megjelenés éve: 1999
Ulpius-ház,
Budapest, 2005
310
oldal · puhatáblás · ISBN: 9639475602 · Fordította: Szántó Judit
{
Szerintem:
{
Nehéz
friss szemmel nézni egy régi kedvencre, mégis megpróbálom. Ez a történet
varázslatos, hiszen Vianne és a lánya, Anouk a széllel érkeznek – kicsit Mary Poppins-osan - egy apró,
szürke faluba, amire igazán ráfér a vérfrissítés. A történet február 11-én
kezdődik, Húshagyó kedden és március 31-ig játszódik, Húsvéthétfőig. Mi
történik, egy idegen Csokoládéboltot nyit a böjt idején? A könyv ezt meséli el,
de még hogy!
Élvezetes,
izgalmas, néhol sötét és szomorú. Belekeveredik a hithez való hűség témája, a
falánkság bűnével szemezés, a vándoréletet élő cigányok kirekesztésének gondja,
a másság elítélése, az elfogadás és még sok minden. Újraolvasósan jó könyv,
amihez egy többször újranézhető filmet sikerült készíteni fantasztikus
szereplőkkel! Igazából örülök, hogy ez a könyv lett a Mini-könyvklub
könyve, mert én nagyon szeretem – és ez már a sokadik újraolvasásom volt.
Mégsem
emlékeztem a pap titkára, Vianne múltjára, Roux történetére, Armande-ra,
Guillaume-ra… semmire.
Fél pont levonás: imádom a film végét, a
könyv vége so-so.
Egyszerűen nem érzek késztetést a folytatása a Csokoládé-trilógia
esetében!
Értékelés: 4,5
Bővebben:
{
A korábbi értékelésem:
Az a
baj a könyvvel, hogy nem adnak mellé annyi csokit, ami kitart a végéig…
Tulajdonképpen ugyanez a gondom a filmmel is, csak a vizuális ingerek miatt még
rosszabb!
Egyébként
a könyvet szerettem, a film zseniális lett – a szereplők nagyon jól eltaláltak.
(Igen, főleg mert Johnny Depp fan vagyok…)
Újraolvasósan
jó!
OFF:
A könyv
közben sűrűn bekaptam egy-egy kocka csokit, de a film közben szabályosan
nyáladzottam. Holott ebéd közben kezdtem el… Ha hisztitek, ha nem: én a könyv
és a film után vagyok annyira éhes…!
Majdnem-bőgős részek (SPOILER!)
Mivel
nagyon sok nagyon jó és szerethető embert ismerünk meg, így elkerülhetetlen,
hogy elpityeregnénk a kis tragédiákon. Szerintem a jó könyvekhez hozzátartozik
az, hogy hozzánk nőnek a szereplők, megszeretjük őket és elsiratjuk a
bánatukat.
Ebben a
könyvben a kedvencem Armande, az öreglány, aki a könyvben cukorbeteg és mégis
csokoládét eszik-iszik. Gyönyörű véget gondolt ki magának, annyira szépet, hogy
a búcsúját sirattam és nem a halálhírt. De ugyanígy voltam Guillaume kutyájával
is és örült a szívem, amikor a bácsi újra talpraállt.
Persze
nem minden tragédia nagy… az apró kis szívfájdító dolgokon is könnybelábad a szemem.
Ilyen Charly lassú halódása. Armande meséje arról, hogy nem láthatja az
unokáját, Lucot. Muscat agresszivitása. A Fekete Ember történetei. Vianne
édesanyjának sztorija… mind-mind picit sajog, mert nagyon imádnivaló emberek.
„A Fekete Ember csak a képzelet szülötte,
mondogatom magamban. Farsangi maszk, amelyben a szorongások öltenek testet.
Árnyék egy idegen szobában. Sötét éjszakákra való rémmese.”
CSOKOLÁDÉ,
a film:
Nos,
szerintem nem okoz meglepetést, ha elmondom: IMÁDOM ezt a filmet! Csokoládé, kisváros
felbolygatása, Johnny Depp, zene, ételek-italok, kicsit hatásvadász, de
fantasztikus rendezés és… JOHNNY DEPP. Sajnálom, nem tud annyira megöregedni
(és én sem), hogy ne verne félre a szívem, ahányszor meglátom. Csodás párosítás
az a barna dög a csokoládéval. A kedvenc jelenetem mi is lehetne más… mint,
amikor eszi-kóstolja-falja Depp bácsi a csoki dolgokat. Bár igazából van egy
hatalmas lakoma is a filmben, azt ugyanannyira imádom.
A film
nem tökéletes feldolgozása a könyvnek, sőt igazából határozottan eltér
kisebb-nagyobb dolgokban az alaptörténettől! Mindazonáltal az én igazságom valahol
a kettő között van: a könyv történéseihez nagyon jó befejezést kapott a film. A
színészek iszonyat jól vannak összeválogatva, mindegyik karakterhez megfelelő
színészt választottak szerintem. Alfred Molina
nagyon jó gróf és Carrie-Anne
Moss jól hozza a sértett, erényes nőt. Talán csak a Viannet játszó Juliette Binoche-ban
kételkedtem eleinte, de nem játszotta rosszul a „csoki-jóst”.
Adaptáció: 5/3 ☆☆☆
Miért kéne megnézned ezt
a majd’ 2 órás filmet?
Johnny Depp csokit eszik benne! (Ha ez
nem győzött meg: ráadásul a film tele van olvadt, kevert, formázott
csokival-bonbonnal, gusztusos ételekkel, italokkal… nyamm…! Szóval minden van benne, mi szemnek-szájnak ingere!)
! SPOILER !
Eltérések a könyv és a
film között:
|
Ø Más a
kezdés (nincs fesztivál).
Ø Anouk
barátjának a neve Pantoufle és kenguru.
Ø Anouk
idősebb és verekedett a fiúkkal (igazából Jeannot szálja elmaradt).
Ø Más a
bolt neve.
Ø Nincsen
benne a Fekete Emberes dolog.
Ø Reynaud
egy gróf és nem a pap, akit a felesége elhagyott.
Ø Vianne
nyíltan konfrontálódik a gróffal.
Ø A kis
pap elődjét hívják Michelnek, Roux családneve nem derült ki.
Ø Luc
művész: folyton rajzol, ezáltal borul az egész találkozás és ajándék szál. Egyébként
a srác nem dadog, hanem „gyenge” gyerek és halálimádó.
Ø Rimbaud-kötet
nincs, Baudelaire „Egy dög” című verse bukkan fel a filmben.
Ø Armande
egy „vén, zsémbes banya”, aki amúgy a pékség főbérlője.
Ø Nincs
Mr. Clairmont, Caroline özvegy és a gróf titkárnője.
Ø Mr.
Muscatot megalázzák, átnevelik, mielőtt jelenetet rendezne.
Ø Vianne
szüleinek más a sztorija és a tálalása.
Ø Hullaház
a Hullagyár helyett
Ø Nincsen
benne jóskártyázás.
Ø 100%
más a történet befejezése!
|
Idézetek:
{
Az
ajakkal érintkező csokoládéburok röpke ellenállása, majd a lágy, krémes
töltelék… A száj melegében életre kelve, rétegenként bomlik ki az íz, mint a
nemes bor bukéja, a frissen őrölt kávé zamatos kesernyéssége társul hozzá,
behatol még az orrüregembe is, és torkomon, a már-már démoni roham hatására,
apró kis nyöszörgés tör fel.
{
Úgy
gondolom, az életben egy a fontos, az hogy boldogok legyünk. Boldogság.
Egyszerű, mint egy csésze csokoládé, vagy tekervényes, mint az emberi szív.
Keserű. Édes. Élettől lüktető.
– És ha
nem veszi arcátlanságnak a kérdést: tulajdonképpen mi az, amiben maga hisz?
A
varázsszőnyeg röptében, a rúnák varázslatában, Ali Babában és a Szűzanya körüli
látomásokban, a csillagközi utazásokban és a vörösbor üledékéből kiolvasható
jövőben…
(…)
Buddha.
Frodo mordori utazása. Az oltárszentség átlényegülése. Dorka és Totó. A húsvéti
nyúl. Az űrből jött idegenek. A valami, ami a szekrényben rejtőzik. A feltámadás
és a forgó kártyákból kirajzolódó Élet… A maga idején mindben hittem. Esetleg
úgy tettem, mintha hinnék. Vagy mintha nem hinnék.
(…)
És
most? Most éppen miben hiszek?
– Úgy
gondolom, hogy az életben egy a fontos – feleltem végül. – Az, hogy boldogok
legyünk.
{
Ha be
akarod csapni az ördögöt, állítsd be rosszul a templomórát, mondogatta az
anyám. Csakhogy azt gyanítom: ebben az esetben az ördögöt nem sikerül becsapni.
De nem ám. Egyetlen percre sem.
{ { { { {
CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!
CSUPA
FINOMSÁG VAN A TÁBLÁN! :)
{ { { { {
SPOILER-eset kérdeznék:
VálaszTörlésEmlíted Reynaud titkát... de végülis erről nem derült ki, hogy mi az, ugye? Számomra legalábbis nem volt egyértelmű, de lehetséges, hogy csak átsiklottam felette és nem vettem észre?
Nehéz kibogozni, annyira furcsa az a szál, nekem is második olvasáskor állt össze. Elsőre tényleg kimarad az embernek. :)
TörlésAkkor SPOILER!
Ugye rajtakapta anyut a régi pappal khm.. közben és akkor ugyan csalódott benne, de előtte annyira rajongott érte, hogy ő gyújtotta fel a régi papnak a cigányok hajóit. Írta is, hogy sosem gondolt volna senki a jófiú Reynaudra...
Na igen, ez nyilvánvaló, de vajon ez volt-e a nagy titka?
TörlésSPOILER:
...mert ha igen, akkor Armande honnan tudta? Vagy Armande valami más titkot vitt magával a sírba? Nekem ez az a rész, ami nem teljesen világos, és szerintem nem is derült ki igazán a könyvből.
SPOILER
TörlésMivel még nem olvastam a másik 2 könyvet, így 100%-ig biztos nem lehet benne, de abszolút ezt hiszem. Az ismétlődő múlt utalás vonatkozhat arra is, hogy ahogyan ő "meglátta" Muscat tettét, úgy Armande is anno őt. Végülis ott lakik a parton.
Mondjuk már rábeszéltek a folytatásra :D Szóval végig fogom olvasni a trilógiát.
hát igen, ez simán lehet a magyarázat, de továbbra sem vagyok meggyőződve róla. :) A folytatást majd én is el akarom olvasni, de egyelőre nem akarom, hogy befolyásoljon a gondolataimban meg a könyvklubosokkal való besszélgetésben, úgyhogy én megvárom, amíg letelik ez a hónap. Meg még a filmet is újra akarom nézni előbb. :)
TörlésIgen, igen! Kíváncsi vagyok, mások hogy látták! :D Max. felosztjuk magunkat 3 része: a meggyőzöttek, a nem meggyőzöttek meg a"Mi? Ez hol volt?" csoport ;)
TörlésJaj, a film... Én is újranéztem a bejegyzéshez, aztán áttúrtam a netet azért a csokievős gifért :D
Én most fogom megnézni a filmet!! Amint végre felállok a géptől. :) (Épp most írtam plusz infókat a blogomra az írónőről.)
TörlésA három csoport kapcsán: psszt, ez lesz ám az egyik kérdés a kérdőívben, és majd jól megszavazzuk, hogy ki szerint mi a nagy titok. ;)