2015. május 16., szombat



Joanne Harris: Csokoládé (Csokoládé-trilógia 1.) (könyv és film)



„Álmokat árulok, könnyű kis vigasztalást, édes és ártalmatlan kísértéseket, hogy a szentek fancsali képpel pottyanjanak a magasból a pralinés és nugátos tálcák közé.
Hát olyan nagy bűn ez?
Reynaud tisztelendő szerint igen.”


Fülszöveg:
{
Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.
{
Eredeti mű: Joanne Harris: Chocolat
Eredeti megjelenés éve: 1999
Ulpius-ház, Budapest, 2005
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639475602 · Fordította: Szántó Judit
{

Szerintem:
{
Nehéz friss szemmel nézni egy régi kedvencre, mégis megpróbálom. Ez a történet varázslatos, hiszen Vianne és a lánya, Anouk a széllel érkeznek – kicsit Mary Poppins-osan - egy apró, szürke faluba, amire igazán ráfér a vérfrissítés. A történet február 11-én kezdődik, Húshagyó kedden és március 31-ig játszódik, Húsvéthétfőig. Mi történik, egy idegen Csokoládéboltot nyit a böjt idején? A könyv ezt meséli el, de még hogy!

Élvezetes, izgalmas, néhol sötét és szomorú. Belekeveredik a hithez való hűség témája, a falánkság bűnével szemezés, a vándoréletet élő cigányok kirekesztésének gondja, a másság elítélése, az elfogadás és még sok minden. Újraolvasósan jó könyv, amihez egy többször újranézhető filmet sikerült készíteni fantasztikus szereplőkkel! Igazából örülök, hogy ez a könyv lett a Mini-könyvklub könyve, mert én nagyon szeretem – és ez már a sokadik újraolvasásom volt.
Mégsem emlékeztem a pap titkára, Vianne múltjára, Roux történetére, Armande-ra, Guillaume-ra… semmire.

Fél pont levonás: imádom a film végét, a könyv vége so-so. 
Egyszerűen nem érzek késztetést a folytatása a Csokoládé-trilógia esetében!

Értékelés: 4,5

Bővebben:
{
A korábbi értékelésem:

Az a baj a könyvvel, hogy nem adnak mellé annyi csokit, ami kitart a végéig… Tulajdonképpen ugyanez a gondom a filmmel is, csak a vizuális ingerek miatt még rosszabb!
Egyébként a könyvet szerettem, a film zseniális lett – a szereplők nagyon jól eltaláltak. (Igen, főleg mert Johnny Depp fan vagyok…)
Újraolvasósan jó!
OFF:
A könyv közben sűrűn bekaptam egy-egy kocka csokit, de a film közben szabályosan nyáladzottam. Holott ebéd közben kezdtem el… Ha hisztitek, ha nem: én a könyv és a film után vagyok annyira éhes…!

Majdnem-bőgős részek (SPOILER!)

Mivel nagyon sok nagyon jó és szerethető embert ismerünk meg, így elkerülhetetlen, hogy elpityeregnénk a kis tragédiákon. Szerintem a jó könyvekhez hozzátartozik az, hogy hozzánk nőnek a szereplők, megszeretjük őket és elsiratjuk a bánatukat.

Ebben a könyvben a kedvencem Armande, az öreglány, aki a könyvben cukorbeteg és mégis csokoládét eszik-iszik. Gyönyörű véget gondolt ki magának, annyira szépet, hogy a búcsúját sirattam és nem a halálhírt. De ugyanígy voltam Guillaume kutyájával is és örült a szívem, amikor a bácsi újra talpraállt.

Persze nem minden tragédia nagy… az apró kis szívfájdító dolgokon is könnybelábad a szemem. Ilyen Charly lassú halódása. Armande meséje arról, hogy nem láthatja az unokáját, Lucot. Muscat agresszivitása. A Fekete Ember történetei. Vianne édesanyjának sztorija… mind-mind picit sajog, mert nagyon imádnivaló emberek.


„A Fekete Ember csak a képzelet szülötte, mondogatom magamban. Farsangi maszk, amelyben a szorongások öltenek testet. Árnyék egy idegen szobában. Sötét éjszakákra való rémmese.”


CSOKOLÁDÉ, a film:
{ (Port.hu / IMDb) {

Nos, szerintem nem okoz meglepetést, ha elmondom: IMÁDOM ezt a filmet! Csokoládé, kisváros felbolygatása, Johnny Depp, zene, ételek-italok, kicsit hatásvadász, de fantasztikus rendezés és… JOHNNY DEPP. Sajnálom, nem tud annyira megöregedni (és én sem), hogy ne verne félre a szívem, ahányszor meglátom. Csodás párosítás az a barna dög a csokoládéval. A kedvenc jelenetem mi is lehetne más… mint, amikor eszi-kóstolja-falja Depp bácsi a csoki dolgokat. Bár igazából van egy hatalmas lakoma is a filmben, azt ugyanannyira imádom.

A film nem tökéletes feldolgozása a könyvnek, sőt igazából határozottan eltér kisebb-nagyobb dolgokban az alaptörténettől! Mindazonáltal az én igazságom valahol a kettő között van: a könyv történéseihez nagyon jó befejezést kapott a film. A színészek iszonyat jól vannak összeválogatva, mindegyik karakterhez megfelelő színészt választottak szerintem. Alfred Molina nagyon jó gróf és Carrie-Anne Moss jól hozza a sértett, erényes nőt. Talán csak a Viannet játszó Juliette Binoche-ban kételkedtem eleinte, de nem játszotta rosszul a „csoki-jóst”.

Adaptáció: 5/3 ☆☆☆

Miért kéne megnézned ezt a majd’ 2 órás filmet?

Johnny Depp csokit eszik benne! (Ha ez nem győzött meg: ráadásul a film tele van olvadt, kevert, formázott csokival-bonbonnal, gusztusos ételekkel, italokkal… nyamm…! Szóval minden van benne, mi szemnek-szájnak ingere!)



! SPOILER !
Eltérések a könyv és a film között:

Ø  Más a kezdés (nincs fesztivál).
Ø  Anouk barátjának a neve Pantoufle és kenguru.
Ø  Anouk idősebb és verekedett a fiúkkal (igazából Jeannot szálja elmaradt).
Ø  Más a bolt neve.
Ø  Nincsen benne a Fekete Emberes dolog.
Ø  Reynaud egy gróf és nem a pap, akit a felesége elhagyott.
Ø  Vianne nyíltan konfrontálódik a gróffal.
Ø  A kis pap elődjét hívják Michelnek, Roux családneve nem derült ki.
Ø  Luc művész: folyton rajzol, ezáltal borul az egész találkozás és ajándék szál. Egyébként a srác nem dadog, hanem „gyenge” gyerek és halálimádó.
Ø  Rimbaud-kötet nincs, Baudelaire „Egy dög” című verse bukkan fel a filmben.
Ø  Armande egy „vén, zsémbes banya”, aki amúgy a pékség főbérlője.
Ø  Nincs Mr. Clairmont, Caroline özvegy és a gróf titkárnője.
Ø  Mr. Muscatot megalázzák, átnevelik, mielőtt jelenetet rendezne.
Ø  Vianne szüleinek más a sztorija és a tálalása.
Ø  Hullaház a Hullagyár helyett
Ø  Nincsen benne jóskártyázás.
Ø  100% más a történet befejezése!


Idézetek:
{
Az ajakkal érintkező csokoládéburok röpke ellenállása, majd a lágy, krémes töltelék… A száj melegében életre kelve, rétegenként bomlik ki az íz, mint a nemes bor bukéja, a frissen őrölt kávé zamatos kesernyéssége társul hozzá, behatol még az orrüregembe is, és torkomon, a már-már démoni roham hatására, apró kis nyöszörgés tör fel.

{
Úgy gondolom, az életben egy a fontos, az hogy boldogok legyünk. Boldogság. Egyszerű, mint egy csésze csokoládé, vagy tekervényes, mint az emberi szív. Keserű. Édes. Élettől lüktető.

{

– És ha nem veszi arcátlanságnak a kérdést: tulajdonképpen mi az, amiben maga hisz?
A varázsszőnyeg röptében, a rúnák varázslatában, Ali Babában és a Szűzanya körüli látomásokban, a csillagközi utazásokban és a vörösbor üledékéből kiolvasható jövőben…
(…)
Buddha. Frodo mordori utazása. Az oltárszentség átlényegülése. Dorka és Totó. A húsvéti nyúl. Az űrből jött idegenek. A valami, ami a szekrényben rejtőzik. A feltámadás és a forgó kártyákból kirajzolódó Élet… A maga idején mindben hittem. Esetleg úgy tettem, mintha hinnék. Vagy mintha nem hinnék.
(…)
És most? Most éppen miben hiszek?
– Úgy gondolom, hogy az életben egy a fontos – feleltem végül. – Az, hogy boldogok legyünk.

{
Ha be akarod csapni az ördögöt, állítsd be rosszul a templomórát, mondogatta az anyám. Csakhogy azt gyanítom: ebben az esetben az ördögöt nem sikerül becsapni. De nem ám. Egyetlen percre sem.

{ { { { {
CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!
CSUPA FINOMSÁG VAN A TÁBLÁN! :)
Képgyűjtemény a Pinteresten: Csokoládé.
Különböző kiadások borítói a GoodReads-en!

{ { { { {

7 megjegyzés:

  1. SPOILER-eset kérdeznék:
    Említed Reynaud titkát... de végülis erről nem derült ki, hogy mi az, ugye? Számomra legalábbis nem volt egyértelmű, de lehetséges, hogy csak átsiklottam felette és nem vettem észre?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nehéz kibogozni, annyira furcsa az a szál, nekem is második olvasáskor állt össze. Elsőre tényleg kimarad az embernek. :)

      Akkor SPOILER!

      Ugye rajtakapta anyut a régi pappal khm.. közben és akkor ugyan csalódott benne, de előtte annyira rajongott érte, hogy ő gyújtotta fel a régi papnak a cigányok hajóit. Írta is, hogy sosem gondolt volna senki a jófiú Reynaudra...

      Törlés
    2. Na igen, ez nyilvánvaló, de vajon ez volt-e a nagy titka?
      SPOILER:
      ...mert ha igen, akkor Armande honnan tudta? Vagy Armande valami más titkot vitt magával a sírba? Nekem ez az a rész, ami nem teljesen világos, és szerintem nem is derült ki igazán a könyvből.

      Törlés
    3. SPOILER
      Mivel még nem olvastam a másik 2 könyvet, így 100%-ig biztos nem lehet benne, de abszolút ezt hiszem. Az ismétlődő múlt utalás vonatkozhat arra is, hogy ahogyan ő "meglátta" Muscat tettét, úgy Armande is anno őt. Végülis ott lakik a parton.

      Mondjuk már rábeszéltek a folytatásra :D Szóval végig fogom olvasni a trilógiát.

      Törlés
    4. hát igen, ez simán lehet a magyarázat, de továbbra sem vagyok meggyőződve róla. :) A folytatást majd én is el akarom olvasni, de egyelőre nem akarom, hogy befolyásoljon a gondolataimban meg a könyvklubosokkal való besszélgetésben, úgyhogy én megvárom, amíg letelik ez a hónap. Meg még a filmet is újra akarom nézni előbb. :)

      Törlés
    5. Igen, igen! Kíváncsi vagyok, mások hogy látták! :D Max. felosztjuk magunkat 3 része: a meggyőzöttek, a nem meggyőzöttek meg a"Mi? Ez hol volt?" csoport ;)
      Jaj, a film... Én is újranéztem a bejegyzéshez, aztán áttúrtam a netet azért a csokievős gifért :D

      Törlés
    6. Én most fogom megnézni a filmet!! Amint végre felállok a géptől. :) (Épp most írtam plusz infókat a blogomra az írónőről.)
      A három csoport kapcsán: psszt, ez lesz ám az egyik kérdés a kérdőívben, és majd jól megszavazzuk, hogy ki szerint mi a nagy titok. ;)

      Törlés