Ann Aguirre: Horda (Razorland-trilógia 3.)

„(…) az az elképzelés, hogy székben ülve nézzem, ahogy mindent felfalnak a lángok, mindennél jobban taszított engem. Belehalnék, ha semmit nem tennék, miközben képes lennék harcolni. Talán el kell fogadnom, hogy nem nekem való a békés élet. Örökre bánnám, ha nem próbáltam volna meg javítani a dolgokon, mielőtt túl késő lenne.”

1. rész: Menedék,

2. rész: Helyőrség

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. 

A horda megérkezett.

Pikk élete örökös harcból állt, amíg Megváltásban be nem fogadták. A várost azonban körülzárták a mutáns korcsok, és félő, hogy a lány máris elveszíti a nem rég megszerzett biztonságot, új, szerető családját.

Barátaival, Fakóval, Kószával és Tegannal ezért lehetetlen küldetést vállal: titokban elhagyja a települést, hogy segítséget szerezzen és megmentse azokat, akiknek új életét köszönheti. Amikor útnak indulnak, Pikk még nem is sejti, hogy a mindent eldöntő csata felé száguld. A korcsok már nem azok az értelem nélküli szörnyek, amiket az Enklávéban megismert: uralják a vadont, emberek városait rohanják le, felderítőket küldenek ki. Véres háború közeleg, olyan küzdelem, amilyenre évszázadok óta nem volt példa. De az emberiség már elfeledte, hogyan álljon ki magáért.

Csak egy valaki képes összefogni őket: Pikk.

A tét ezúttal nem csupán egy enkláve, egy helyőrség, vagy egy városka. Az egykori vadásznő most a teljes emberi faj túléléséért kénytelen fegyvert rántani, noha ő maga sem tudja, egyetlen lány és maroknyi barát megállíthatja-e a pusztítás hordáját…

♠

Eredeti mű: Ann Aguirre: Horde

Eredeti megjelenés éve: 2013

Fumax, Budapest, 2014

480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861916 · Fordította: A. M. Aranth

♠

Szerintem:

♠

Nem szeretem a csatás, háborús, harcolós könyveket, de ez piszok jó volt! Imádtam a lezárást, pedig utálom a befejezéseket, mert ritkán sikerülnek jóra – EZ most fantasztikus lett! Végig vigyorogtam az epilógusnál.

Ebben a kötetben végre kalandoztunk, végre a sarkukra álltak vadászaim és a legtöbb kérdésemre is megkaptam a választ. Új kedvenceim is születtek – a Mesemondóba és Rosmerebe egyszerűen beleszerettem, amint felbukkantak a könyvben. Ráadásul egyszerűen jobb volt az egész befejezése, ahogyan elképzeltem. Kár volt tologatnom; a legjobb az lett volna, hogy amint a kezembe kapom, azonnal nekiállok elolvasni…

Kedvenc részek

Az egész? Vannak kiemelkedően kedvencek, de összességében egy pillanatig sem untam vagy bírtam félretenni a könyvet. Ez is egy letehetetlen Fumax könyv, akárcsak a többi. Minden részt szerettem, amikor Morrow mesélt vagy bohóckodott, és amikor Pikk felvetette a név dolgot meg az epilógus… B@sszus.

Értékelés: 5*

*I.M.Á.D.O.M. Abszolút kedvenc.

Sorozat-értékelés: 5

♠

Kedvenc szereplők

Nem változott semmi, épp annyira szeretem Pikket és Fakót, mint a történet kezdetén. Viszont a történet folyamán sokan csatlakoztak a kedvenceimhez. Pikk kiskori barátai érdekes, de számomra nem túl szimpatikus skacok voltak, mégsem bírtam elítélni őket. Nagyon életképtelen egyedeknek tartottam mindkettő… Oaks mama, Edmund és Morrow, a mesemondó nélkül nem lenne az igazi ez a történet – miattuk volt élvezetes a második/harmadik rész. Bezzeg Tegannak csak így a végére sikerült igazán a szívembe lopnia magát, Kószát sokkal hamarabb megszerettem.

SPOILER

Razorland-trilógia

OFF: Annyira értetlen voltam a trilógia nevével kapcsolatban és annyira örülök, hogy a végére kiderült, miért is Razorland (Pengeföld).

Miről szól a trilógia?

Ugye az első részben a földalatti világból a felszínre kerülnek a harcosok, majd szépen elbotorkálnak városon-mindenen keresztül Megváltásig. A folytatásban Megváltást igyekeznek megvédeni, kiköltöznek a vadonba és védik a vetésre kijelölt földeket. Számomra azért is a harmadik kötet az etalon, mert végre beutazzuk ezt az új világot! A föld alól egész messzire jutnak el, felderítenek mindent – hetekig, hónapokig utaznak!

Komolyan bejött ez az izgalmas és leginkább változatos történet. Az első része ütős, a második kétségbeejtő, de a lezárás mindent visz. A legjobbak a kalandozások után a karakterfejlődések voltak – de tényleg. Még Rexet is bírtam a végére!

Nagyon tetszett, hogy Pikk mindenkitől megkérdezi, hogy szerinte miért és hogyan jutott ide a világ, hogyan jöttek létre a korcsok. Jó ez az elgondolás, hogy az író beleszövi a különféle vallási, katonai és tudományos megközelítéseit

 

George MacDonald: A nappalfiú és az éjszakalány

Az utolsó rész margójára

Talán az én ízlésemhez túl sokszor hangzott el a Szeretlek! és picit többet nyafogott Fakó, mint kellett volna, de a trilógia szerencsére egy egészen elfogadható szerelmi-szálat mutatott be. Nem vagyok kifejezetten romantika-rajongó, nem is szeretek csöpögős könyveket lavór fölött olvasni. Pikk és Fakó  igazán egymáshoz illő és egymást kiegészítő ember, akiknél nem zavart vagy idegesített a huzavona, a bizonytalankodás.

Idézetek:

♠

– Köszönöm, hogy nem adtad fel, Pikk. Hogy nem mondtál le rólam.

– Tudsz te arról, hogy egyszer is meghátráltam volna egy csatából? – Kihívóan felvontam egyik szemöldökömet.

– Soha! – Fakó halkan nevetett.

♠

Manapság a szörnyek karmokkal és agyarakkal jöttek, nem pedig fehér köpennyel és injekciós tűvel.

♠

– Mikor az emberek többé nem írják le a történeteiket, meghal a világ lelke.

♠

De ebben a világban vagy alkalmazkodsz, vagy meghalsz. Az élete végéig kísérteni fogja gyávasága emléke, ha nem találja meg magában a bátorságot, hogy fegyvert rántson és állja a sarat.

♠ ♤ ♠ ♤ ♠

Képgyűjtemény a Pinteresten: Könyv -zárt- Razorland.

Különböző Horde (Razorland, #3) kiadások borítói a GoodReads-en!

♠ ♤ ♠ ♤ ♠