Tiffany Reisz: Az úrnő (Eredendő bűnösök 4.)

„– (…) Itt Søren dönt. Kingsley a végrehajtó. - És te mit csinálsz? - Erre a kérdésre már tudod a választ, Grace. Azt, amit akarok.”

Előző részekről írtam:

A szirén, Az angyal, A herceg

Fülszöveg:

❖

Az Eredendő Bűnösök sorozat befejező része ott folytatódik, ahol a harmadik kötet félbemaradt: Nora Sutherlin, az ünnepelt dominatrix, a híres erotikus szerző egy szobában találja magát, két férfi társaságában. Más körülmények között élvezné ezt a kis játékot, de most partnerei nem játszani akarnak.

Hamarosan megérti: ha életben akar maradni, fogvatartói Seherezádéjává kell válnia, miközben bíznia kell abban, hogy szerettei – Wesley, Kingsley, de legfőképpen Soren – rá fognak jönni, hogyan mentsék meg.

Egy halottal azonban nehéz vitázni, és Marie-Laurie, Kingsley nővére és Soren elhunytnak hitt neje minden, csak nem kompromisszumkész. Egy sértett nőnél pedig nincs veszélyesebb ellenség, és bár Nora mindezt tudja, lassacskán mindent elmesél az asszonynak arról, hogyan lett egy katolikus pap szeretője, miközben egyre mocskosabb részleteket tár fel a múltból…

A háttérben Soren, Nora és Kingsley életének minden fontos szereplője csendben várakozik, hogy aztán az összekuszált szálakat kibogozva az olvasó is megtudja, kicsoda Nora Sutherlin valójában. Vagy legalábbis elhiggye, hogy tudja…

❖

Eredeti mű: Tiffany Reisz: The Mistress

Eredeti megjelenés éve: 2013
Athenaeum, Budapest, 2015
ISBN: 9789632934297 · Fordította: Márton Andrea

❖

Szerintem:

❖

Ez egy kőkemény sakkjátszma, de amikor bekapcsolódunk a történetbe, messze még a matt…

Oh, ezt a történetet megint zabáltam! Nagyon jó volt, ahogyan mindenki máshogy reagál a sakkra; de az egész sztori arról szól, hogy a Királynő, a Király, a Ló, a Gyalog és a Bástya hogyan reagál a másik fél lépéseire. Bár nem az erotika volt a hangsúlyos a könyvben, de azért sikerült beleszőnie pár izgalmas régi történetet a sztoriba az írónőnek. Nagyon-nagyon izgalmas kis meséket! Egyszerűen istenien kezdődött, picit aggasztóan folytatódott, de olyan befejezése lett a sorozatnak, amit sosem képzeltem volna! Nagyon bejött ez a sakkjátszmás felépítés és történetvezetés, abszolút illik a történethez a borító is, ami külön öröm számomra. (Tulajdonképpen most esett le nekem, hogy miért lesz gyertya az előzmény sorozat borítóján. Aucs. Fájni fog.)

Mea culpa ismét: Az előző bejegyzésben azt írtam, hogy nem szerettem bele Sørenbe. Ez továbbra is igaz és mégis hazugság, ugyanis Søren-Nora-Kingsley hármasába sikerült belezúgnom. Három ilyen elvetemült, stikkes emberrel régen találkoztam, akiknek ilyen fantasztikus története lenne. Mondhatni aranyosak, de ki merné így jellemezni őket?! Grace-nek külön örültem, hiszen Zachet is bírtam ann. Üde színfolt ebben a sötét világban.

Utógondolat: hűű, azért jó volt az a Harrison+Blake iromány az elején!

Alig várom a kezdetekről szóló A szentet!

Értékelés: 5

Megváltozott a véleményem, na…:

credit

❖

Az Eredendő bűnösök sorozat első részéhez képest sok minden változott meg bennem a történettel és a karakterekkel kapcsolatban. Talán Wes a hozzáállásában beállt változásokhoz tudnám hasonlítani az esetemet: már nem gyűlölöm látatlanba Kingsleyt, nem gyűlölöm hevenyészetten Sørent és nem hiszem, hogy Nora helye a drága, az aranyos, a tündérbogár Wes mellett lenne…

De tényleg! Ritkán szokott a véleményem 180°-os fordulatot venni... Általában kitartóan elítélek, kitartóan szeretek és kitartóan drukkolok egy párosítás mellett, attól függetlenül, hogy van rá utaló rész a könyvben vagy csupán a fejemben létezik. A 4. rész végére teljesen megváltozott a véleményem egyes karakterekről, olyanok miatt szakadt meg a szívem, akiket rühelltem, ráadásul egy általam álompárnak gondolt és remélt szerelmespárt már képtelen vagyok összeegyeztetni.

Valószínűleg nem direkt van az első rész olyanra megírva, hogy a gyengébb idegzetűek idegbajt kapjanak Nora hozzáállásáról. Istenesen felhúztam magam a kapcsolatuk milyenségén Sørennel, egy-egy rémesebb rész után csak néztem az elguruló gyógyszereim után egyre liluló fejjel…

Nem szabad elsőre ítélni. Meghökkent. Kiakaszt. Felháborít. Aztán a második résznél az ember beleszeret a világukba, a harmadiknál megbocsát annak a két dögös dögnek és íme, a negyedik, ahol imádkozunk értük, hogy ne essen bajuk.

A történet röviden – SPOILER!

Norat elrabolták, a tettest Søren és Kingsley hamar kitalálja – nem is nagyon hiszik el. Viszont hamarosan beesik Zach felesége, aki rosszalkodni érkezett, majd Wes is befut és a két vanília kiveri a hisztit Kingsleynél. Imádtam a könyv elejét! Amit Kingsley Sørennel tett! Hahaha, percekig vigyorogtam, mint a fakutya.

Az emberrablás belekeveredik Søren unokahúga, aki eléggé megkavarja a dolgokat, de egyre izgalmasabb és izgalmasabb lett ez a szál, ugyanis majdnem azonnal leosztottam Wesnek az unokahugit… A mellékszálak között Grace és a pap kerülgetik egymást, Kingsleynek megvannak a saját szívfájdalmai, Wes a szöszi leányzót szórakoztatja, Nora pedig Seherezádét játszik a kattanttal.

Annyira igazságtalan ez a befejezés! Mondjuk én személy szerint IMÁDTAM, de percekig nem tértem magamhoz, ültem leesett állal.

Idézetek:

❖

– És ennyi mindent megtesz értem…miért? – Eleanor kissé magasabbra emelte a fejét és egyenesen Søren szemébe nézett.

– Mert nincs semmi, amit ne tennék meg, hogy megvédjelek, Eleanor. Semmi, amit ne tennék meg, hogy segítsek neked. És hogy megmentselek. Semmi.

 

❖

– Magát is megtámadta valaki?

– Nem nevezném támadásnak.

– Akkor minek nevezné?

– Életem jobb éjszakái egyikének.

❖

– Nyakörvet akarsz erőltetni egy tigrisre. Pedig attól nem lesz belőle házimacska.

❖

– A feneket szabadon hagyó nadrágot vedd fel. Végül is születésnapom van.

– Érted bármit.

A lépcső alján Nora megfordult és látta, hogy Wes még mindig nézi. A fiú arcán nem látott sem ravaszságot, sem tréfát, sem trükköt. Amikor azt mondta: „érted bármit”, komolyan gondolta.

❖❖❖❖❖

A képek a Könyv - Tiffany Reisz - Eredendő bűnösök nevű Pinterest táblámról származnak.

További borítókat pedig a GoodReads-en találsz.

❖❖❖❖❖