Köszönet a
recenziós példányért az írónőnek!
"Mielőtt megismertelek,
elveszett ember voltam. Csak sodródtam az árral, és évről évre elkeseredetten
szembesültem azzal, milyen értelmetlen az életem. Melletted valahogy kezdenek
a helyükre kerülni a dolgok… És bár meglehet, elkárhozik a lelkem, amiért el
akarom pusztítani a világunkon basáskodó szemétládákat, soha nem éreztem
magam ennyire elevennek."
- Mia Milton
|
Fülszöveg:
☯
Miután a vadászok megtisztították a mutánsoktól a körzetet, a
Hobbs-birtok lakói többnapos ünneplésbe kezdenek. Dylan és Stella szerelme is
végre kibontakozhatna, ám az ördög nem alszik…
Kommandósok csapnak le közéjük, és elrabolják Stellát, hogy
visszavigyék annak, aki „jogos” igényt tart rá… Miközben a csapat a
megmentésére siet, a missziójukról sem feledkezhetnek meg, ami Manipura
megváltása a zsarnokoktól. Arra viszont senki nem számít, hogy a mutánsok a
csillogó városra is rárontanak. Iszonyú vérontás kezdődik, a katonaság
tehetetlen…
A Hobbs-birtokot eközben pusztító erejű terrorista-támadás
éri. Liam és Mia fogságba esnek, és ketrecharcosként kénytelenek küzdeni az
életükért. A lány egy régi ismerősével is szembekerül, aki most a halálát
kívánja. Fullánk, az egykori ellenálló megvásárolja és magával viszi a halálán
lévő Miát, mert azt reméli, vele zsarolhatja majd gyűlölt ellenségét, Talbotot.
Russel és Kristen nem kevés kaland árán a felhőkarcolók
felett átívelő, égi zarándokútra érkeznek, hogy megkeressék a viking rúnakövet,
amely az egyetlen esély az odalent tomboló mutánsok ellen.
Vajon képesek-e megfékezni hőseink a vérengzést és a
terroristák támadásait? Képesek-e leverni a gyűlöletes manipurai önkényuralmat?
És ha igen, képesek lesznek-e még valaha emberségre, szerelemre ennyi lélekölő
harc és iszonyat után?
Könyv
információk:
Eredeti megjelenés éve: 2015
Decens Magazin Média,
2015
608
oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158018913
|
A
trilógia részei:
|
Szerintem:
☯
 |
| A tűzön járást simán kipróbálnám! |
Hiába kéne tanulni,
hiába vannak kisvizsgák az ember életében – egyszerűen nem bírtam magam távol
tartani az utolsó résztől. Amint lehetőségem adódott rá, elmerültem ebben a
meglepően romantikus, mégis nagyon erőszakos disztópiában.
„– Hát ennyire szomjazod a happy end-et?”
- kérdezik a
könyvben és az én válaszom: IGEN!
Az utolsó könyv után épp annyira felspannolt vagyok, amennyire
levert és szomorú. Nagyon izgalmas, fordulatos és jól felépített történetről
van szó ismét, sőt – új kedvenc trilógiát
avattam, amit nehéz lesz überelni…
Jó volt visszatérni hozzájuk! Olvasás közben örültem a
versenynek, Ria mama meglepetésének, Mason boldogságának, a bolondos-szerelmes
párbeszédeknek és úgy összességében mindennek, ami történt velük. (Jó, nem
mindennek. Ld.: Amanda) Hogy miért vagyok mégis szomorú? Mert vége. Az utolsó
mondat elolvasása után már hiányzott mindenki, már olvasnám elölről az egészet,
már képes lennék megint sírt ásni menni Miával. Az én fejemet elcsavarta ez a
történet a Blackwood fiúkkal, a Foster testvérekkel, Manipurával, a Hobbs-birtokkal,
az állatsereglettel és az aurás-ezoterikus dolgokkal. (Abban reménykedem, hogy a Frigg rokkája I.
képes lesz felvenni a versenyt a Gombnyomásra könyvekkel a szívemben. Ugye így
lesz?!)
Egyenletesen jó könyvekről van szó a Gombnyomásra trilógia
esetében, bár az én személyes kedvencem továbbra is a 2. rész, mert odáig
vagyok Manipuráért és abban picit jobban megismerhettem az ottani életet. A
befejezés viszont fantasztikus lett! Mindig elégedetlenkedem a sorozatok és
trilógiák lezárása miatt, de ez olyan volt, akárha nekem írták volna. Így volt
kerek!
OFF: ide nekem Russelt! Akarom! Ezzel a regénnyel csak még jobban
megszerettem, jól állt neki ez a vagányabb hozzáállás!
Értékelés: 5
Bővebben:
☯
A szereplő, akit… (SPOILERES!)
…képtelen voltam megszeretni: Mia édesanyja.
 |
| Alia (Shriya Saran) |
Igazából a történet végére már Liam
összes szövegére megdobbant a szívem, Miát tetőtől talpig megszerettem,
akárcsak a többieket. Sőt… bár meglepő módon találkoztunk Fullánkkal, még őt is
az első ezredmásodperctől imádtam!
Viszont Mia édesanyjának sosem fogok megbocsátani
– akárhányszor újraolvasom ezt a trilógiát, őt sosem fogom szeretni.
…eleinte bírtam, de most elásnám a kertben: Amanda.
Ez a kis rima engemet teljesen
megborított. Russel kérésénél majdnem félrenyeltem a saját nyelvemet, annyira
meglepődtem, aztán pofára estem… Még hogy kegyelem! Annyira drukkoltam, hogy
kapjon egy golyót a fejébe. Egyébként egyszerűen fantasztikus, hogy Stella
mennyire összeszedte magát, annyira szerettem a módját (nemmondommeg), ahogyan szembeszállt
Amandával.
…feltűnt a színen és egyből a kedvenceim közé került: Fullánk
és Alia.
 |
| Fullánk (Ben Dahlhaus) |
Alia feltűnése számomra egy csoda
volt, mert Masont a legelejétől érdekesnek találtam, de legalább annyira
magányosnak. Russelt ugyan sajnáltam a nőktől, hiszen ő az én drágaságom, de
Masonnek drukkoltam, hogy legyen végre párja. Ráadásul nagyon jól megírva tűnt
fel a színen ez az indiai kishölgy a csodás ruháiban! Egy alapvetően egzotikus
kiállításon találkozik vele az olvasó, ahova a főhőseink határozott céllal
érkeznek és csak sejthető, hogy valahogyan belekeveredik ez a nőci is a
dologba. (Bár bevallom, én eleinte simán bevettem, hogy Mason elsumákolta azt a
napot…)
Fullánk szintén érdekes módon került
bele a sztoriba, hiszen nem lehetett tudni, hogy mint megmentő, vagy mint az
eleve elcseszett helyzetet még jobban elrontó figura bukkant fel.
Miből bírtam volna még többet?
- A zarándokútból! Bár fantasztikus volt ez a megoldás, de azért Russel meg… ott fent kettecskén… olyan sokáig…! Iszonyat jópofa lett volna az is, nem?
- Az álomjáró-szálból. Nagyon jók voltak az álmodós részek, tipikusan többet és még többet akartam belőlük is.
- Russel manipurai számítógépéből. Az előző részben rengeteget szerepelt, kicsit hiányoltam a szövegét.
- Masont. MÉG. TÖBB. MASONT! Besz.rás a pasi szövege, a kiállításbeli jegyzeteinél beleszerettem picit.
Összegzés
Egyébként mindennel meg voltam elégedve. Egyszerűen csodásak
a szerelmes részek, olyan szépségesen beszélnek egymáshoz és egymásról (!) a
párok tagjai, hogy öröm olvasni őket. Bármelyik zord pasi poétává válik a
kedvese jelenlétében és akármelyik félénkebb / esetlenebb lány megejtő
nyíltsággal beszél a másik feléhez. Kicsit már elegem volt a sótlan és/vagy túl
nyálas karakterekből az elmúlt időben, egyszerűen jól esett Liam, Dylan, Mia,
Stella, Mason és a többiek romantikázását olvasni! Egy kis vér, némi harc és
sok-sok szerelem. Imádom!
 |
| Egyik kedvencem - Puabi és a fejdísze. |
HATALMAS SPOILER! Jelöld ki, ha
bevállalod:
Egyébként meg mekkora már, hogy tulajdonképpen
mindenki egymásra találhatott volna a Hobbs-birtokon?! Vagy nem találtak
volna egymásra, ha együtt nőnek fel?
Ha a Blackwood fiúk, a Foster fiúk és Mia szülei
is mind életben maradnak, hogy aztán a Hobbs-birtokon szülhessék/nevelhessék
meg a gyerekeket, akkor vajon összejöttek-e volna ezek a párok?
Ha jobban belegondolunk, akkor rá kell
döbbennünk, hogy így is lehetett volna. Totál megkavarja az egész történetet és
mindent felborít ez az alternatív opció!
|
Idézetek:
☯
– Gondolod, hogy fél attól a féregtől?
– Az élettől fél, Dylan. Attól, hogy vannak dolgok, amiket
nem irányíthat, és ez rettegéssel tölti el. Megtapasztalta, milyen az, amikor
fölékerekedik, és maga alá gyűri őt a sötétség. És ez szörnyű ijesztő lehet egy
ilyen álmodozó, tiszta léleknek.
 |
| Akasha-könyvtár |
☯
A fivérei felröhögtek.
– Stella, abban a holtágban annyi hal van, hogy puszta kézzel is kifoghatnád őket. Hányszor tettetek fel friss csalit a horogra?
Mia és Stella összenéztek.
– Ne már! – ingatta a fejét Russel.
A lányokból kibukott a nevetés.
– Ti az üres bot mellett üldögéltetek négy órán át??
☯
– Ne görcsöljetek! Ha meglátjátok majd a filmjeimet,
rájöttök, hogy zseni vagyok!
– Aha… – mormogta Liam, majd Russel könyöke után kapott, aki
megbotlott, és kis híján orra esett egy jókora göröngyben. – Hát akkor
zsenikém, igyekezz jobban a lábad elé nézni, mert ha összetöröd magad, még meg
is verlek!
☯☯☯☯☯
☯☯☯☯☯
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése